Meghalt Sörös Sándor

Életének 75. évében meghalt Sörös Sándor, Őze Lajos díjas, Fényhang-életműdíjas színművész. Halálhírét a Vígszínház jelentette be Facebook-oldalán, a színész hosszan tartó betegség után halt meg május 15-én. 1974 és 1990 között 16 éven át volt a Vígszínház tagja. Ez alatt az idő alatt csaknem 40 szerepben lépett színpadra, köztük olyan emlékezetes előadásokban is, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Kőműves Kelemen, a 30 éves vagyok, a 22-es csapdája, a Sanda bohóc, Az öreg hölgy látogatása, az Álomkommandó vagy az Ahogy tesszük – áll a bejegyzésben. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Várkonyi Zoltán osztályában. Előtte két évig a Pinceszínházban szerepelt Szakácsi Sándorral, Szerencsi Évával: telt házak előtt nyolcvan előadás egy évadban. A színház közleménye szerint már az első rostavizsgán biztos lehetett jövőjében, noha végig sem mondhatta verseit, az éneket is félbeszakították.Várkonyi Zoltán kávézni küldte: „Ne mondja meg senkinek, úgy néz ki, fölvettük”. Korábban írogatott, verseket is, hét évig hegedült, a hegedűkészítés is foglalkoztatta. Várkonyi Zoltán igazgatói szobájában két fénykép függött a falon a főiskolán: az egyik aNyárcímű színdarab vizsgaelőadásáról készült, amelyben Sörös Sándor volt Félcseresznye. Csakúgy, mint a Pesti SzínházNyárelőadásaiban. Várkonyi „tehát hitt benne, mint ahogy Sörös hitt abban, hogy itt, a Vígszínházban frissen szerződtetett színészként rengeteget tanulhat”. Kiemelték, hogy tanult is: Páger Antaltól, Sulyok Máriától, Bulla Elmától, Ruttkai Évától, Tomanek Nándortól, Somogyvári Rudolftól, Darvas Ivántól, Tahi Tóth Lászlótól. A Vígszínház színpadán szuggesztív jelenlétével, kiváló énekhangjával és zenei érzékenységével vált emlékezetessé. A társulat egyik legtöbbet játszó színésze volt: több mint egy évtizedig havonta harmincszor lépett színpadra. Sokat foglalkoztatta a televízió is. A szinkronrendezők finom érzékenységgel fölfedezték benne a különös tehetséget – hangsúlyozták. Sörös Sándor „nem harsány színész volt, hanem érzékeny, pontos és mélyen emberi”, akinek pályáját végigkísérte a „bizonyítás vágya és a játék öröme”. Kövesse az Indexet Facebookon is!