● news.bsdnet.hu

Címlap/Életmód/Lélek/3 lecke a női lélekről, amit a férfi... A legközelebbi barátainkkal való beszélgetések során kimondhatjuk azokat az igazságokat, amiket mástól talán zokon vennénk. Ezek a beszélgetések segítenek megérteni a női lélek finom rezdüléseit és a kapcsolatok dinamikáját. A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát. Van valami megismételhetetlen abban a bizalomban, amikor a legközelebbi barátainkkal ülünk szemben, és végre kimondjuk azokat az igazságokat, amiket mástól talán zokon vennénk. Mindig is hálás voltam azért, hogy abelső körömben nők és férfiak egyaránt helyet kapnak, mert ez a kettősség adja meg az életem egyensúlyát. A női barátaimmal való beszélgetésekben az a csodálatos, hogy a lelkem legapróbb rezdüléseit is értik, és szavak nélkül tudják, mi zajlik bennem. Ugyanakkor aférfi barátaimmal folytatott diskurzusoklegalább ennyire fontosak: az ő racionálisabb, olykor nyersebb látásmódjuk segít rájönni, hol csúsznak el akommunikációs szálak. Statisztikák ide vagy oda – melyek szerint az emberek nagy része csak a saját neméből választ bizalmast –, én úgy látom, hogy a férfiaktól kapott visszajelzések segítenek korrigálni a saját életemben is, mert olyan perspektívát kínálnak, amit mi, nők, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Számtalanszor végigéltem azt a pillanatot, amikor a férfi barátaim az éppen aktuális párjukat magasztalták, mondván: ő az „ideális nő”, hiszen mindent alárendel az ő kényelmüknek, és ez így van rendjén. Ilyenkor vettem egy mély levegőt, és kerek perec megmondtam nekik az igazat.Elmagyaráztam, hogy az a nő nem azért vált mártírrá, mert ez a hobbija, vagy mert a lelke mélyén erre vágyott, hanem mert elhitte: csak akkor válhat elég jóvá, ha megfelel az olykor extrém magas elvárásoknak.Olvass még a témábanMeglepő kutatás: többet isznak az intelligensebb emberek„A hűség terhét nem mindenki tudja elviselni” – Ezért kell továbblépned, ha nem vesz feleségülEzért nem szereted te sem a mosolyodat. Miért félünk megmutatni?Boldogság-ételek: 5 bizonyítottan kedvfokozó finomság Nem állíthatom, hogy minden férfi hallgatóm azonnal megváltoztatta az álláspontját, delegalább elgondolkoztakazon, hogy a saját igényeink feladása valójában egy lassan ölő méreg a kapcsolatban, és ők maguk sem egy kiszolgáló személyzetre, hanem egy egyenrangú, boldog társra vágynak. Úgy látom, hogy hosszú távon ez a dinamika senkinél sem működött. Atúlzott áldozatkészségnem felbecsülhetetlenné tette a barátnőket a szemükben, hanem láthatatlanná. Idővel a háttérben végzett végtelen segítő munka nem a szeretet jeleként, hanem természetes, magától értetődő háttérzajként csapódott le náluk. Ha nem húzzuk meg a határainkat, a legnagyobb áldozatunk is értéktelenné válik, mert amit ingyen és korlátlanul adnak, annak egy idő után elvész a becsülete. A férfi barátaimmal folytatott beszélgetések során vált világossá egy másik, mélyen rögzült minta is: ők szinte ösztönösenelvárják a környezetüktől az érzelmi kényelmet, mi, nők pedig önkéntelenül „villámhárítóként” kezdünk működni – értük. Amikor elmeséltem nekik, hányszor simítjuk el a konfliktusaikat, vagy kérünk bocsánatot helyettük is, először csak értetlenül néztek rám. Aztánmeséltem férfi rokonokról, akiknek fel sem tűnt, mennyire bántóan vagy sértően viselkedtek, miközben utánuk a nők „takarítottak”, magyarázkodva a többieknek, hogy „ne haragudjatok, nem is úgy gondolta ám”. Ezzel a szemlélettelszembesíteni kell őketis, és magunkat is: nem a nők feladata minden kínos csendet kitölteni vagy mások rosszkedvét „megszerelni”. Ha mi hátrébb lépünk, kénytelenek lesznek ők felelősséget vállalni a közös légkörért. A férfi barátaim sokszor panaszkodtak arra, hogy nem találják az „igazit”, miközben olyanelvárás-listátlobogtattak, aminek egy hús-vér nő egész biztos, hogy képtelen megfelelni. Ekkor tértem rá a lényegre: éppen ezekkel a lehetetlen mércékkel kényszerítenek minket arra a „páncélra” és önmagunk megjátszására, amitől aztán ők maguk sem tudnak hozzánk férni. Nemtől függetlenül fel kell ismernünk, hogy a falak, amiket azért építünk, hogy megvédjenek minket a bírálattól és a kudarctól, végül el is szigetelnek minket.Senki nem tud egy tökéletesnek hazudott szoborhoz kapcsolódni. Az igaziintimitásott kezdődik, ahol a páncél lehull, és merjük vállalni az esendőségünket – mert a szeretet nem a hibátlanságnak, hanem a valódiságnak jár. Tisztában vagyok vele, hogynem vagyok világmegváltó, és egy-egy baráti beszélgetés után nem fog mindenki gyökeresen megváltozni. Nem is ez a cél. Már az is hatalmas lépés, ha egyáltalán elkezdünk beszélni ezekről a különbségekről és a ránk égett szerepekről. Lehet, hogy nem tűnnek el egyik napról a másikra a belső falak vagy a társadalmi elvárások, deminden egyes őszinte szembenézés egy kicsit közelebb visz minketegy olyan egyensúlyhoz, ahol nőként és férfiként is szabadabban lélegezhetünk. A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.