● news.bsdnet.hu

Az omladozó falú, beszakadt tetejű Meszlenyi-kastélyt az összeomlás előtti utolsó pillanatban vásárolta meg a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola, amely a 2019-es megalakulása óta dolgozik a magyar művészeti, szellemi-, illetve épített örökségek megőrzéséért és továbbadásáért. Ennek jegyében hozta létre és újította fel mások mellett a kápolnásnyéki Liszt Művészházat, a Csajághy Laura Szabadtári Színpadot, a Vörösmarty Emlékház – Történelmi Emlékhelyet, valamint a Művészeti Népfőiskola Alkotóházat és a Karsay Ferenc Művészszállót is. Most a velencei Meszleny-kastélyon volt a sor, amely közel 1,4 milliárd forintból épült újjá. – A Meszlenyi-kastélyt a Népfőiskola rettenetesen romos állapotban vette birtokba, az épület födémje szinte mindenütt átszakadt, tornya az összedőlés szélén volt, egyedül a szocializmusban beépített, horrorisztikus szárnya állta masszívan az idők próbáját. Úgy gondoltuk azonban, hogy az a család, aki kiváló személyiségeket adott a hazának, hiszen volt köztük püspök, jogtudós, egyetemi professzor és országgyűlési képviselő is, megérdemli a figyelmet és az utókor gondoskodását– mondta a kastélyfelújítás első ütemének lezárultakor L. Simon László miniszteri biztos, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője, a Fischer Emil Múzeum ötletgazdája, a kiállítás kurátora. A felújítás során azonban nem csupán egy pusztulásra ítélt műemléképület nyerte vissza eredeti szépségét, hanem létrejött benne egy új, a magyar iparművészet kiemelkedő értékeinek bemutatására szolgáló múzeum is. A Fischer Emil Múzeum állandó kiállítása L. Simon László gyűjteményére épül, aki hosszú ideje megszállottan gyűjti a Fischer Emil gyárából kikerült kerámiákat. A Herenden 1863-ban született Fischer Emil a híres porcelánfestő- és gyártó dinasztia tagja, Fischer Ignác fia volt. A mesterség alapjait édesapja pesti gyárában tanulta meg, majd külföldi tapasztalatszerzés után Budapesten alapított saját üzemet, és a századfordulós magyaros szecesszió egyik legfontosabb képviselőjévé vált. Gyárának saját tervezőgárdája volt, olyan művészekkel dolgozott együtt mint Horti Pál, Lakatos Artúr, Körösfői- Kriesch Aladár, Nagy Sándor vagy Pálinkás Béla. Utóbbi egyszerre volt kiváló festőművész, de bútor- és díszkerámia tervező is. Az általa megálmodott, és elsősorban amerikai exportra szánt Fisher-kerámiákat először az Iparművészeti Társulat 1903. évi karácsonyi kiállításán láthatta a nagyközönség, újdonságukat a népéletből vett jelenetek dekorként való alkalmazása jelentette. A Fischer Emil Múzeum kiállítótermei a gyártörténetet követik, így az édesapa, Fischer Ignác által készített és az általa inspirált munkáktól kezdve a Pálinkás Béla dekorokon keresztül egészen az 1930-as évekig vezetik végig a látogatót. A Magyar Iparművészeti Múzeumnak, illetve a Grünberger-családnak köszönhetően a tárlaton helyet kapott művészettörténeti kuriózumként két, Fischer Emil gyárából fennmaradt cserépkályha is, melyből az egyik a Herendi Porcelánmanufaktúra 200. születésnapjára nyílt időszaki kiállításon látható. A Fischer Emil Múzeum gondozásában – a Fischer Emil társadalmi működése című forrásgyűjtemény mellett – két reprezentatív, gazdagon illusztrált kötet is megjelent. Az egyik, a Reznicsek Mátyás és L. Simon László szerkesztette Dísztárgyak a Fischer Emil kerámiagyárból – Válogatás L. Simon László gyűjteményéből címmel voltaképpen a kiállítás katalógusa, mely L. Simon László gyűjteményének a tárlaton látható dísztárgyait mutatja be. A másik, Reznicsek Mátyás: Kerámiába zárt szecesszió – Fischer Emil és kerámiagyára pedig a magyar kerámiaipar egyik vezető alakjának állít méltó emléket, hogy öröksége végre méltó helyre kerüljön a hazai művészettörténetben, műkereskedelemben és muzeológiában.