● news.bsdnet.hu

Hogyan lesz egy YouTube-on feltűnt fiatal előadóból stadionokat megtöltő popsztár? Milyen a jó menedzser–előadó kapcsolat, és hogyan lehet túlélni mentálisan a hirtelen jött sikert? Ezekről beszélgetett Krizsó Szilvia a Digital-Media Hungary konferencián Azahriah-val és menedzserével, Tóth Gergővel, a Supermanagement alapítójával. A pódiumbeszélgetésből kiderült: a siker mögött nemcsak stratégia és üzleti döntések, hanem mély bizalom, barátság és rengeteg lelki munka is áll. A médiapiaci konferenciatalán az egyik legérdekesebb pódiumbeszélgetésén Azahriah meglepetésvendégként csatlakozott menedzseréhez,Tóth Gergőhöz.Már a nyitányból érződött, hogy nem egy távolságtartó, formalizált szakmai kapcsolatról van szó, hanem egy bizalomra épülő együttműködésről. Amikor Krizsó Szilvia arról kérdezte Azahriah-t, hogy ha menedzsere hívja egy beszélgetésre, automatikusan igent mond-e, a válasz rövid és egyértelmű volt: Teljes a bizalom. Ez a kapcsolat azonban nem egyik napról a másikra alakult ki. Tóth Gergő felidézte, hogy egy közösségi médiás videóban figyelt fel Azahriah-ra, amikor még oda készített tartalmakat. Nem piaci számok vagy stratégiai elemzések győzték meg, hanem az a szenvedély, amit a fiatal előadó szemében látott. Úgy fogalmazott, azonnal tudta, hogy beszélniük kell. „Talán banálisan hangzik, de először a szenvedély fogott meg benne, amit játék közben láttam a szemében. Azahriah nagyon különleges előadó, teljesen egyedi módon adja át magát a zenének, én pedig mindig az ilyen művészeket értékelem. Magyarországon ez valamiért nem minden előadóra jellemző, talán mert a közönség is visszafogottabb, és ehhez sokan alkalmazkodnak. Aztán az első koncertje előtti akváriumos főpróbán, amikor láttam, hogy teljes extázisban szólózik a színpadon, végképp biztos lettem benne, hogy kivételes tehetségről van szó. De igazából ezt már az első videó alapján is éreztem.” Azahriah számára sem volt kérdés a közös munka. Mint mondta, már korábban is ismerte a Supermanagementet, és úgy látta, hogy Magyarországon kiemelkednek a mezőnyből, különösen abban, ahogyan az előadókkal bánnak. „Már a tárgyalás előtt meg voltam győződve arról, hogy velük szeretnék dolgozni, mert ismertem a Supermanagementet, és úgy láttam, hogy itthon ők jelentik a legjobb lehetőséget egy előadó számára. Akkoriban szerintem a magyar zenei menedzsmentek színvonala összességében nem volt túl erős, ebből a mezőnyből pedig a Supermanagement egyértelműen kiemelkedett. Nemcsak azért, mert kevés valódi versenytársuk volt, hanem főleg a szemléletük miatt. Az, ahogyan a művészekhez és előadókhoz viszonyulnak, szerintem nemzetközi összevetésben is különleges, és ez egyértelműen az előadók javát szolgálja.” A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor a menedzseri szerep természetéről esett szó. Tóth Gergő szerint náluk nincs klasszikus főnök–beosztott viszony: a menedzsment feladata nem a döntések kierőszakolása, hanem a lehetőségek előkészítése. Az előadó választ, a menedzsment pedig támogat. Ez azért is figyelemre méltó, mert a zeneiparban sokszor felmerül a kérdés: mennyire művész, és mennyire„termék”egy előadó? Tóth Gergő ezt a megközelítést határozottan elutasította. Szerinte nem lehet úgy gondolkodni a zenészekről, mint értékesítendő árucikkekről, hiszen az arcukat, a személyiségüket, a saját történetüket adják a közönség elé. Éppen ezért náluk még a koncertszervezésben is fontosabb a művész komfortja, mint a mennyiségi növekedés. Mint mondta: „Olyan menedzsmentet akartunk létrehozni, amilyet mi magunk is szerettünk volna, amikor még előadóként dolgoztunk. Egy kifejezetten előadóközpontú modellt építettünk fel, ahol a szakmai kapcsolat gyakran emberileg is szoros kötelékké válik. Azokkal, akikkel együtt dolgozunk, rengeteget beszélgetünk, sokszor a legszemélyesebb, legféltettebb dolgaikat is megosztják velünk, ami óriási felelősség. Ezt komolyan vesszük, mert itt nem egy hétköznapi terméket kell értékesíteni: az előadók a saját arcukat, személyiségüket és hitelességüket adják ehhez. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy ezt védjük, és a lehető legjobb döntéseket hozzuk meg számukra. Hisszük, hogy ha ők jól érzik magukat ebben az együttműködésben és hosszú távon sikeresek, abból mi is profitálunk – szakmailag, emberileg és üzletileg is.” Azahriah oldaláról nézve a kapcsolat működésének kulcsa a szabadság. Azt mondta, nincs parancsuralmi rendszer, inkább közös gondolkodás van. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy fiatalabb korában előfordult, hogy túl makacsul ragaszkodott rossz ötletekhez, és utólag hálás azért, hogy menedzsere hagyta ezeket a hibákat is megélni és tanulni belőlük. A beszélgetésből az is kiderült, hogy Azahriah karrierjének tudatos építése mennyire fontos szerepet játszott a sikerben. Az első nagyobb koncert, majd a Sziget-fellépés olyan fordulópontok voltak, amelyek jelentősen növelték a láthatóságát. Azahriah nyíltan kimondta: ha egyedül próbálta volna ezt végigcsinálni, valószínűleg nem jutott volna ilyen messzire. A zenék önmagukban elérhettek volna sok emberhez, de az ekkora volumenű karrierhez szervezett háttér kellett. A pódiumbeszélgetés legerősebb pillanatai azonban a siker lelki oldaláról szóltak. Krizsó Szilvia arra kérdezett rá, hogyan lehet feldolgozni azt, amikor valaki néhány év alatt stadionokat tölt meg, miközben havi több százezren hallgatják, és százmilliós nézettségeket ér el. Azahriah meglepően őszintén beszélt erről. Azt mondta, tudatosan próbálta leválasztani magáról a sikert, és inkább mindig a következő célt nézte, mintsem hogy megálljon ünnepelni. Ennek viszont ára volt: Úgyhogy igyekszem leválasztani magamról ezt a dolgot. Mindig, amikor jöttek a nagyobb számok, meg a Puskás is, meg minden a legnagyobb dolog, akkor mindig ezt úgy gondoltam, hogy jó, minden terv szerint halad, minden nő, szépek a diagramok és akkor mi legyen a következő lépés és erre gondoltam. Egyébként van ennél harmonikusabb mód, tehát van az, hogy tényleg ott vagyok, megélem, ott van az a pillanat, akkor hátradőlök és értékelem, megsimogatom a buksimat meg a Gerijét is, hogy milyen jól megcsináltuk ezt a koncertet, de sose foglalkoztam ezzel. Ez azt eredményezte, hogy amúgy nem éltem át soha igazán ezeket a dolgokat, de segített abban, hogy ép lélekkel el lehessen ezt viselni. Tóth Gergő szerint ma már a menedzseri munka egyik legfontosabb része a lelki támogatás. Nem pszichológusként, hanem olyan partnerként, aki folyamatosan figyel az előadók állapotára. Mint mondta, a legfontosabb cél nem az, hogy valakit gyorsan a csúcsra juttassanak, hanem hogy ott is tudjon maradni: „A munkánk egyik legfontosabb és legállandóbb része az, hogy folyamatosan beszélgetünk az előadóinkkal. Nem vagyok pszichológus, de tudatosan foglalkozom azzal, hogyan lehet kezelni azokat a lelki terheket, amelyek ezzel a pályával járnak – én magam is járok pszichológushoz, dolgozunk coachcsal, és olyan közegben is tanulok ezekről a helyzetekről, ahol sok tapasztalat gyűlik össze. Mert az előadók nem egyszerűen produkciók vagy üzleti projektek, hanem emberek, akikre óriási nyomás nehezedik, félelmekkel, bizonytalanságokkal és hullámvölgyekkel. Ilyenkor a mi feladatunk az, hogy segítsünk átlendülni a nehezebb időszakokon. Nem az a célunk, hogy valakit gyorsan a csúcsra juttassunk, hanem hogy hosszú távon is ott tudjon maradni, és ne égjen ki vagy tűnjön el. Ehhez stratégia kell, de legalább ugyanennyire emberi figyelem is, ezért a folyamatos párbeszéd talán a munkánk legfontosabb része.” Azahriah amúgy meglepő őszinteséggel beszélt saját jövőképéről. Korábban ugyanis úgy gondolta, a karrierjének világos végpontja lesz. Tudatosan készült arra, hogy időben befejezze, mielőtt a siker kiégéshez vagy méltatlan leépüléshez vezetne. Mint mondta, sok olyan alkotót látott maga körül– legyen szó zenészekről vagy online tartalomkészítőkről –, akik vagy túl sokáig maradtak a pályán, vagy végletesen elfáradtak. Számára sokáig az tűnt szép pályaívnek, ha valaki a csúcson tud megállni. A fordulatot váratlanul egy film hozta. Azahriah elmesélte, hogy a Michael Jacksonról készült alkotás után kezdett másként gondolkodni. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy bár sok minden más is érdekli– a képzőművészet –,lehet, hogy mégis a zene az a terület, ahol igazán kiteljesedhet. Ennek hatására elengedte a korábban maga elé állított határidőt. Úgy érzi, ezzel a stressz is csökkent. Most már nem konkrét végpontban gondolkodik, hanem abban, hogy addig csinálja, amíg hitelesen tud megszólalni. Szerinte a kulcs az, hogy az előadó mindig az aktuális élethelyzetéből alkosson, ne próbáljon görcsösen egy korábbi korszakhoz ragaszkodni. Idézzük Azahriaht: Ha ezt a kérdést egy hónappal ezelőtt teszik fel, azt mondtam volna, hogy 2029-ig biztosan csinálom. Amikor elindultam, tudatosan úgy gondolkodtam, hogy ezt nem szeretném örökké folytatni, mert fontosnak tartottam, hogy még a kiégés előtt legyen egy pont, ahol meg lehet állni. Sok olyan alkotót láttam – legyen szó zenészekről vagy online tartalomkészítőkről –, akik vagy túl sokáig maradtak, vagy időben kiszálltak, és számomra sokáig ez utóbbi tűnt szebb pályaívnek. Nem akartam megvárni azt a pontot, amikor már csak lefelé vezet az út. Mostanában viszont változott a gondolkodásom. Egy Michael Jacksonról szóló film után kezdtem el azon gondolkodni, hogy bár sok minden más is érdekelne az életben, lehet, hogy valójában mégis ez az a terület, amiben a leginkább ki tudok teljesedni. Emiatt nemrég elengedtem a korábban kijelölt határidőt, és ezzel sok stressz is lekerült rólam. Most már úgy gondolom, addig érdemes csinálnom, ameddig hitelesen tudok megszólalni benne. Szerintem a kulcs az, hogy az ember mindig az aktuális élethelyzetéből és életkorából alkosson, ne próbáljon görcsösen egy korábbi önmagához ragaszkodni. Ha ez megvan, akkor hosszú távon is működhet.” A beszélgetésen szóba került a tavaly nagy visszhangot kiváltó „visszavonulása” is, amelyről Azahriah meglepő részletet árult el: valójában ez nem volt valódi visszavonulás. Elmondása szerint amikor a közönség úgy értelmezte, hogy szünetet tart, ő már pontosan tudta, hogy jön az MVM Dome-koncert, és ennek tervezése, valamint az új albumok előkészítése már javában zajlott. „Ez kicsit kamu volt amúgy. A visszavonulásról szóló történet kicsit félreérthető lett. Kiírtam a YouTube-ra, ezt pedig a bulvármédia, a Blikktől a Borstól úgy vette át, mintha valódi visszavonulásról lenne szó, és ebből kialakult egyfajta közös búcsúélmény. A valóság viszont az, hogy miközben erről szó volt, mi már pontosan tudtuk, hogy 2025 októberében jön az MVM Dome-koncert, és januártól ennek a tervezése, valamint az új lemezeken való munka zajlott. Tehát klasszikus értelemben vett visszavonulásról nem beszélhetünk. Annyi volt a nyáron, nem volt koncert, de hát ott a végén meg ott volt a három arénás Őszintén szólva nem is vagyok biztos benne, hogy hosszabb időre teljesen el tudnék szakadni a zenétől, mert ez egy olyan alkotói folyamat, ami akkor működik igazán jól, ha folyamatosan benne van az ember. Talán ha nem nevezem ezt visszavonulásnak, a közönség sem élte volna meg annyira erősen ezt az időszakot, de a végeredményt tekintve – hogy megszületett az MVM Dome-projekt – nem csinálnám másképp.” Tóth Gergő szerint egyébként sem feltétlenül az a kérdés, meddig lehet csinálni, hanem hogy hogyan. Úgy fogalmazott: nem az életkor a döntő, hanem az, hogy egy előadó képes-e megújulni és megőrizni a minőséget. Példaként aRolling Stonestés azAC/DC-temlítette, akik évtizedek óta képesek színvonalas koncerteket adni. Szerinte a probléma nem az öregedéssel van, hanem azzal, amikor egy előadó méltatlan helyzetekbe sodródik, mert nincs stratégiája vagy anyagi biztonsága. A Supermanagement filozófiája éppen ezért nem a rövid távú kifacsarásra épül. Tóth Gergő szerint ha egy előadó tudatosan építi a pályáját, jól gazdálkodik a bevételeivel, és nem engedi leértékelődni a saját brandjét, akkor akár élete végéig színpadon maradhat. A beszélgetésből az is kirajzolódott, mennyire tudatosan építették fel Azahriah karrierjét. Bár a fiatal előadó már jelentős online követőtáborral érkezett, a Supermanagement számára a valódi kérdés az volt, hogy ez a digitális népszerűség konvertálható-e fizető közönséggé. Tóth Gergő szerint a zeneipar legfontosabb mérőszáma nem a követők vagy megtekintések száma, hanem az, hány ember hajlandó jegyet vásárolni. Ezért az építkezés fokozatos volt. Azahriah szerint a sikerhez az is kellett, hogy már korán megtanulja érzékelni a közönség reakcióit. A YouTube-os korszakból hozta magával azt a szokást, hogy folyamatosan olvasta a kommenteket, és ezekből pontosan látta, működik-e az, amit csinál. A közönségéről egyértelműen közösségként beszélt. Szerinte nem egyszerű rajongótábor alakult ki körülötte, hanem valódi összetartozás, amelyben az emberek részben saját sikerükként is megélik az ő pályaívét. Érdekes módon azonban nem hisz abban, hogy ehhez állandó közösségimédia-jelenlét kellene. Szerinte a kapcsolat alapja nem az Instagram-posztokban, hanem a zenében van. Úgy látja, a legerősebb kötődés akkor alakul ki, amikor egy dal valaki életének nehéz vagy meghatározó időszakában válik fontossá. Ez sokkal mélyebb kapcsolat, mint amit folyamatos online jelenléttel lehet felépíteni. Tóth Gergő szerint Azahriah már most beírta magát a magyar poptörténetbe. Innentől nem a rekorddöntés a cél, hanem az, hogy az előadó jól érezze magát, és továbbra is jó zenéket készítsen. (A beszélgetés múlt héten zajlott Siófokon,de a cikk hosszúsága miatt hétvégére időzítettük, amikor több ideje van az embereknek olvasnia)