● news.bsdnet.hu

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO új tanulmányt adott közre,Az újrahasznosított műanyagok és az alternatív, élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok élelmiszerbiztonsági vonatkozásaicímmel. A tanulmány azújrahasznosított műanyagok és alternatív bio-alapú csomagolások élelmiszerbiztonsági hatásait elemzi, amelyben részletezi a csomagolásból az élelmiszerbe vándorló vegyi anyagok, például adalékanyagok és szennyeződések kockázatait, valamint a mikro- és nanoműanyagok jelenlétével kapcsolatos aggályokat. Különös figyelmet kap az újrahasznosítási folyamatok ellenőrzése, amely elengedhetetlen a nem élelmiszeripari eredetű szennyeződések kiszűréséhez. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációtAndroidravagyiOS-re, hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Az újrahasznosított műanyagok élelmiszerbiztonsági szempontból elsősorban akémiai migráció és a hulladékkezelési folyamatok során fellépő szennyeződések miatt hordoznak kockázatokat.Korábbi, a dokumentumban említett tanulmányok (például Geueke és munkatársai) kimutatták, hogy Ha a hulladékgyűjtés és válogatásnem megfelelően ellenőrzött, a nem élelmiszeripari célra használt műanyagok keveredhetnek az élelmiszeripariakkal, ami idegen vegyi anyagok bejutását eredményezheti az újrafeldolgozási folyamatba.Komoly veszélyforrás a palackok korábbi, nem rendeltetésszerű használata. Ha a fogyasztók korábban tisztítószereket, oldószereket vagy üzemanyagot tároltak az újratölthető palackokban, ezek a maradványok az újrahasznosítás során is jelen maradhatnak, ha a dekontaminációs folyamat nem elég hatékony. Az újrahasznosított műanyagok tartalmazhatják az eredeti gyártás során hozzáadott adalékanyagok (pl. antioxidánsok, termikus stabilizátorok, biocidok) bomlástermékeit is, illetve további gyártási melléktermékeket, szennyeződéseket és az újrahasznosítási folyamat során keletkező reakciótermékeket, amelyek pontos összetétele gyakran ismeretlen.Bár nem kizárólag az újrahasznosított anyagokra jellemzőek, a mechanikai újrahasznosítási folyamat (pl. aprítás) hozzájárulhat a mikroműanyag-szennyezéshez, ami végül az élelmiszerláncba kerülve étrendi expozíciót okozhat. Különös figyelmet kap az újrahasznosítási folyamatok ellenőrzése, amely elengedhetetlen a nem élelmiszeripari eredetű szennyeződések kiszűréséhez – Fotó: Shutterstock A hatóságok ezen kockázatok kezelésére szigorú tisztítási előírásokat, „challenge teszteket” (ahol szándékosan szennyezik a nyersanyagot a tisztítási hatékonyság mérésére) és toxikológiai küszöbértékeket (TTC megközelítés) alkalmaznak az engedélyezési folyamatok során. A műanyagok előkezelése, a tisztítási folyamat kritikus része a hulladékáram ellenőrzése. A műanyagokat RIC kódok (Resin Identification Codes – háromszögbe zárt 1-7-ig terjedő számok) szerint válogatják, elkülönítik az élelmiszeripari és nem élelmiszeripari célú műanyagokat, valamint kiszűrik a fogyasztók által nem rendeltetésszerűen használt (például vegyszerek tárolására használt) tartályokat. Az alapanyagot az újrafeldolgozás előtt alapos öblítésnek és tisztításnak vetik alá. Mechanikai újrahasznosítássorán fizikai módszereket alkalmaznak, mint például az aprítás (darálás), olvasztás és extrudálás. A folyamat során a polimer szerkezete nem változik, a maradvány-szennyeződéseket fizikai úton távolítják el a nyersanyagból. A kémiai újrahasznosításhatékonyabb módszer a szennyeződések eltávolításában, mivel a műanyagot kémiai úton az eredeti építőköveire, monomerekre vagy oligomerekre bontják le. Ezt követi a finomítás, desztilláció és tisztítás, amellyel eltávolítják a maradványokat, majd a megtisztított monomereket újra polimerizálják. A fenti kockázatok mellett fontos megjegyezni, hogy azEurópai Parlament és a Tanács 2025/40. rendeletea csomagolásokról és csomagolási hulladékokról (PPWR) előírja, hogy 2030. január 1-től a forgalomba hozott csomagolások műanyag részének – előállító üzemenkénti és évenkénti átlagban – legalább 30 %-ban (egyszer használatos műanyag italpalackok, illetve PET-alapú kontaktszenzitív csomagolások esetében) kell fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból származó újrafeldolgozott anyagot tartalmaznia. A nem PET alapú kontaktszenzitív csomagolások esetében ez az arány 10 %. Ennek hatályba lépéséig a2019/904 irányelv az egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentésérőlelőírásai vannak érvényben, ami szerint 2025-től kezdődően a fő alkotóelemként polietilén-tereftalátból előállított italpalackoknak (PET-palackok) legalább 25 %-ban újrafeldolgozott műanyagot kell tartalmazniuk az adott tagállam területén forgalomba hozott összes PET-palack átlagaként számítva. Ezen kötelezettségek hatására az EU-ban már most rendkívül magas a kereslet az újrahasznosított PET iránt. Ez azt eredményezi, hogy az élelmiszeripari minőségű rPET drágább, mint a szűz alapanyag, ami végül a fogyasztói ár emelkedésében jelenik meg. A biológiai alapú (bio-based) csomagolóanyagok számos környezeti és funkcionális előnnyel rendelkeznek a hagyományos, fosszilis tüzelőanyagokból készült műanyagokkal szemben. Ezeket az anyagokat megújuló forrásokból állítják elő, szemben a kőolaj alapú műanyagokkal. Alapanyaguk lehet például keményítő, cellulóz, kitozán, lignin, növényi rostok (bambusz, szalma, kávézacc) vagy fehérjék. Azonban ezek az anyagok is hordozhatnak specifikus kémiai kockázatokat (például az alapanyagból származó természetes toxinok vagy allergének formájában), amelyeket az élelmiszerbiztonsági értékelés során figyelembe kell venni. A meglévő szabályozási keretek felülvizsgálata és frissítése, alapot teremthet az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok biztonságos gyártásához és alkalmazásához. Forrás:FAOIndexkép: shutterstock.com