● news.bsdnet.hu

Az utóbbi időszak kutatásai szerint a humusz képződése, összetétele és megőrzése sokkal összetettebb folyamat, mint azt a korábbi elméletek feltételezték. A humuszt nem tekinthetjük egységes, önállóan stabil anyagnak, amely csupán a szerves maradványok lebomlása révén alakul ki. Ehelyett a talaj szervesanyagtartalmát számos különböző mechanizmus óvja a mikrobiális lebontástól – ez az új szemlélet alapjaiban változtatja meg a talajművelés fontossági szempontjait. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A talajban található humusz kulcsszerepet játszik a talaj termőképességében, vízmegtartásában és tápanyagszolgáltató képességében. Ezért minden olyan új információ, amely a humusz képződésének és megőrzésének folyamatairól szól, meghatározó a hazai gazdálkodók és agrárszakemberek számára is. A régi elmélet szerint a humusz két fő kategóriába osztható: egyrészt a gyorsabban lebomló, így a növények számára könnyen elérhető tápanyagot jelentő úgynevezett „táphumuszra”, másrészt a „stabil, tartós humuszra”, amely sokáig megmarad a talajban. A klasszikus elképzelések úgy tartották, hogy a mikrobák által lebontott szerves anyagból energiaigényes folyamat során új, bonyolult humuszmolekulák képződnek, amelyek meghatározzák a humusz ellenálló képességét. Azonban a kutatások most arra jutottak, hogy ezen bonyolult molekulák felépítése korántsem ilyen egyszerű, ráadásul a szerves anyag "stabilitása" sem a molekulák összetételétől függ, hanem inkább a talaj fizikai és kémiai védelmi rendszerein múlik. Sőt: a különösen „nehezen bomló” vegyületek, mint például a lignin vagy a viasz, önmagukban nem magyarázzák a humusz nagyfokú tartósságát. E jelenlegi elmélet szerint a talaj szervesanyag-tartalmát a következő folyamatok védik és teszik tartóssá: Érdekesség, hogy e megközelítés összhangban áll azokkal a tapasztalatokkal is, amelyeket biostimulánsok alkalmazása vagy huminsavak talajba juttatása kapcsán figyeltek meg például komposztáláskor. A kutatók egyértelműen megfogalmazzák, hogy a humuszképződést a következő tényezők segítik: Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Kiemelendő, hogy a könnyebb vályog- és homoktalajok különösen profitálnak a stabilabb szerkezettől és az úgynevezett okkludált partikuláris szerves anyagok (oPOS) jelenlététől, mivel ezekben a talajokban a szerves anyag ásványi kötése kevésbé erős. Az új humuszelmélet gyakorlati következtetése, hogy a talajban a humusz nem csupán anyagfajtákból álló „raktár”, hanem dinamikus rendszer, amelyet főleg a talajszerkezet, a gyökerek aktivitása és a talajélet egyensúlya tart fenn. A megfelelő talajműveléssel és szervesanyag-gazdálkodással minden gazda tehet azért, hogy a talaj termékenysége hosszú távon is fennmaradjon és javuljon. Forrásunk volt: agrarheute.com Indexkép: Pexels