● news.bsdnet.hu

Érdemes pillanatfelvételt bemutatnom az Irán elleni háború jelenlegi állapotáról, mert eléggé abszurd a helyzet. Irán kesztyűt vetett Trump elé, mikor megtámadta a Hormuzi-szoroson átkelni kívánó hajókat és az Egyesült Államok jordániai támaszpontjait, Trump felvette a kesztyűt és bombázni kezdte Dél-Iránt, tehát olyan tartós lett a tűzszünet, amilyen mindegyik szokott lenni a Közel-Keleten. Ez helyi sajátosság, couleur locale, melyet sajnos az amerikai erők nem vettek figyelembe. (Képünk illusztráció) És akkor most mi lesz? Erről szól a The New York Times elemzése, melyet az alábbiakban mutatok be, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg. Mindenesetre elöljáróban úgy foglalnám össze az állapotokat, hogy a Perzsa-öbölben is kell éljen csuka, mert különben nem alakult volna ki a mostani helyzet, melyben róka fogta csuka, csuka fogta róka kapaszkodik egymásba, és már mindkettőnek nagyon fáj ez a huzakodás.* *Különben utánanéztem: nagyon is él tengeri csukaféle azokban a vizekben, barrakudának hívják és arról ismert, hogy igen vérengző és veszélyes. Több mint egy héten át tartó harcok után, amelyek romba döntötték a kudarccal végződött tűzszünetet, az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus újból fordulóponthoz érkezett. Az elemzők szerint most van itt az ideje, hogy megoldást találjanak az exponenciálisan pusztító konfrontáció enyhítésére – különben azt kockáztatják a felek, hogy olyan háborút váltanak ki, amelynek következményeit már nem lesznek képesek kordában tartani.* *Valóban fennáll az úgynevezett „végtelen háború” veszélye – ez egy amerikai szakkifejezés, amelyet a nagyon elhúzódó iraki és afganisztáni háború ihletett még évekkel ezelőtt. Trump a választási kampánya során pont azt ígérte meg, hogy nem engedi az Egyesült Államokat újból ilyesmibe keveredni. Mint tudjuk, Donald Trump a „béke elnöke”. Vagy nem. És bár az eszkaláció veszélye egyre növekszik – állítják az elemzők –, egyik fél sem engedheti meg magának ezt, sem gazdasági, sem belpolitikai szempontból. Az elmúlt néhány napban Teherán és Washington olyan csapásokat mért egymásra, amelyek jelentősen meghaladták a pusztán katonai célpontok támadását, és fokozatosan emelték a tétet az újra fellángolt háborúban. Mindkét fél víz- és erőműveket, valamint sótalanító üzemeket támadott meg, ami azzal a kockázattal jár, hogy a Perzsa-öbölben uralkodó gyilkos nyári hőség idején több tízezer embert fosztanak meg az áram- és vízellátástól. A létfontosságú Hormuzi-szoroson áthaladó forgalmat egyaránt blokkolja mind Teherán, mind Washington, miközben az Egyesült Államok újra bevezette az iráni kikötők blokádját. Súlyos amerikai bombatámadások érték Iráni déli részének útjait és infrastruktúráját, egyes civilek életét követelve, másokat elzárva a menekülés lehetőségétől, miközben egyre erősödik az aggodalom, hogy ezek a támadások a térség esetleges inváziójának előkészítését jelentik.* *Partraszállási tervekről eddig is sok szó esett, többnyire feleslegesen, ugyanis nem világos sem az, miféle erőkkel hajtanának végre az amerikaiak egy inváziót, sem az, hogy hol. Irán támadásai a Jordániában állomásozó amerikai erők ellen eddig az állomány két tagjának életét követelték és több tucatot megsebesítettek, így az amerikaiak számára a háborúval járó emberveszteségek súlya sokkal konkrétabbá vált, miközben az eredmény a Trump-kormányzat teljes katonai fölényről szóló elképzeléseit is kérdésessé tette. „ Ez mindkét fél számára az ébredés pillanata” – mondta Ellie Geranmayeh, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának iráni szakértője. „ Most vagy a diplomáciai megoldást választják, vagy kockáztatják, hogy a háború a kontrollált eszkaláció határain túlra sodródjon.” Ahogyan bővül mindkét fél célpontjainak köre, úgy növekszik a háború potenciális földrajzi kiterjedése is. Az Iránban és a Perzsa-öböl arab országaiban egyre fokozódó, egymást követő infrastrukturális támadások gyorsan pusztító következményekkel járhatnak a régió civil lakosságára nézve. Irán már figyelmeztetett arra, hogy ha elég súlyos csapást szenved el, akkor a nemzetközi energiaellátás szempontjából kritikus fontosságú Öböl-menti létesítményeket veszi majd célba. Az Egyesült Államok szövetségese, Szaúd-Arábia a múlt héten támadást hajtott végre az Irán által támogatott houthi lázadók által ellenőrzött repülőtér ellen a jemeni Szanaában. Geranmayeh asszony szerint ez növelte annak valószínűségét, hogy Teherán felszólítja jemeni szövetségeseit a Vörös-tengeren található, kulcsfontosságú Bab el-Mandeb-szoros lezárására. Egy ilyen lépés gyorsan súlyosbítaná a globális gazdaságra nehezedő terheket.* *Mindenképpen okos lépés volt kikapcsolni a houthikat az egyenletből, ebből is látszik, hogy a szaúdi haderőknek nem Trump a főparancsnoka, ő még ezt is képes lett volna valahogy eltolni. A konfliktus eszkalálódásának ára mindkét fél számára túl magas lenne. Mind a Trump-kormány, mind Irán új, keményvonalas vezetése ugyanazokkal a gazdasági és politikai kockázatokkal szembesül, amelyek alig egy hónappal korábban arra kényszerítették a háborúzó kormányokat, hogy aláírjanak egy homályosan megfogalmazott „szándéknyilatkozatot”, amelynek célja a konfliktus tárgyalásos lezárása volt. A háború által a globális gazdaságnak okozott károk még mindig nem enyhültek, mióta tavaly februárban megkezdődött az Irán elleni támadás. A népszerűtlen háború további kiterjesztése azzal a kockázattal jár, hogy káros hatást gyakorolhat Trump elnök republikánus pártjára és annak szövetségeseire a közelgő félidős választásokon. Irán gazdasága már a háború előtt is olyan súlyos helyzetben volt, hogy országos tiltakozásokat váltott ki a nyomor, amelyeket véres megtorlással fojtottak el. Most, a széles körű pusztítás által meggyengítve, veszélyes gazdasági válsággal néz szembe, amelyet az amerikai blokád tovább súlyosbít. Pont azok a tényezők, amelyek az eszkalációt olyan veszélyessé teszik Washington és Teherán számára, lehetnek azok is, amelyek kockázatosabb támadásokra késztetik őket, miközben igyekeznek fokozni az egymásra nehezedő nyomást. „ A konfliktus mára versenyfutássá vált az idővel” – írta a közösségi médiában Hamidreza Azizi, a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének iráni biztonsági szakértője. „A döntő kérdés az, hogy Irán romló gazdasági és infrastrukturális helyzete lesz-e nagyobb hatással az energiaárak emelkedésére, amelyet a Hormuzi-szoros instabilitása okoz, vagy éppen fordítva.”* *Magyarul: lesz-e Irán akkora bajban, hogy foggal-körömmel ragaszkodjon a szoros blokádjához, annak ellenére, hogy pusztulnak a városai, vagy az egész iráni gazdaságot mindenestől elsodorja-e az energiaárak világszintű emelkedése. Mielőtt valaki okos elkezdene az iráni olaj- és gázkincsről beszélni, jelezném: azért nem használják ki már most sem, mert nemcsak finomítani nem tudják az olajukat, de kitermelni sem képesek a gáztartalékaikat. Nyersolajjal meg nehezen megy el az erőmű. Iránban egyre érezhetőbbé válik a háború emberi és gazdasági veszteségeivel kapcsolatos elégedetlenség. Szombaton 268 prominens iráni – köztük tudósok, politikusok, sportolók, vallási vezetők és szakszervezeti tagok – írták alá a „Nemet a háborúra” című petíciót – ez kockázatos lépés részükről egy olyan időszakban, amikor a kormány, amelyet a háborút hevesen támogató keményvonalas tábor támogat, továbbra is keményen lép fel az ellenzékkel szemben. „ A számára nagyon nehéz lesz meggyőzni az embereket arról, hogy folytassák ezt a háborút akár Irán pusztulásának árán is” – mondta Omid Memarian, a washingtoni székhelyű DAWN közel-keleti kutatóintézet iráni elemzője. „Tehát nekik is ketyeg az óra.”* *Ketyeg bizony, ugyanis azt azért majdnem minden iráni világosan látja, hogy nem a civil lakosságot akarják bombázni az amerikaiak, hanem a katonai és karhatalmi célpontokat, így aztán senki sem tudja beadni a népnek, hogy a háború „az ő védelmükben” zajlik. Valószínűleg az időhiány ösztönözte Iránt arra, hogy megkezdje a hajók elleni támadásokat, amelyek elindították a legújabb eseménysorozatot – mondta Farzan Sabet, a svájci Genfi Posztgraduális Intézet iráni elemzője. Szerinte nem a harcok kiterjesztése céljából tették ezt, hanem azért, hogy kihasználják a stratégiai előnyöket, amíg még rendelkeznek velük. „ Látták, hogy a szoros feletti ellenőrzésük révén megszerzett hatalmuk gyorsan csökken” – mondta, mivel az Egyesült Államok a tűzszünet ideje alatt arra ösztönözte a hajókat, hogy az iráni felügyelet alól kivonulva hajózzanak át a vízi úton. Ezeket a támadásokat inkább úgy kell értelmezni, hogy Irán igyekszik „fenntartani a saját jelentőségét a tárgyalóasztalnál”, mintsem azt jeleznék, hogy katonai győzelmet akarnak elérni – mondta Memarian. Ráadásul könnyen vissza is üthetnek ezek az akciók.* *Nos, ez az „előny” még akkor is kérdéses, ha egyáltalán lesz tárgyalóasztal. A jordániai amerikai célpontok elleni támadások például nem csupán súlyos áldozatokat szedtek és károkat okoztak a helikopterekben és a felszerelésekben. Nagyon világosan rámutattak arra, hogy Teherán továbbra is képes visszavágni, és néha ki is játszani a nála jóval erősebb amerikai hadsereget. Az a lehetőség, hogy az ilyen támadások felháborodást váltanak ki az Egyesült Államokban, vagy egyszerűen csak felbosszantják a szeszélyes Trumpot – mondta Memarian –, most „egyértelműen olyan helyzetbe hozta az elnököt, amelyben nagyobb a valószínűsége a katonai eszkalációnak”. Ugyanakkor, mivel a gazdasági és politikai tét rendkívül magas, Trumpnak kevés elfogadható alternatívája van az eszkalációra.* *Viszont csak akkor ugorhatna bele egy átfogó – és távolról sem okvetlenül dicsőséges – partraszállásba bárhol, ha biztos lenne abban, hogy annak során nem keletkeznek amerikai veszteségek. Ami azért nagy ritkasága lenne a hadtörténetnek. Viszont minden elesett amerikai katona egyre távolabb viszi a republikánusokat a győzelemtől a félidős választásokon. Sabet szerint a mostani időponttól augusztus elejéig vagy közepéig a Trump-kormány valószínűleg megpróbálja katonailag meggyengíteni Irán vezetését, vagy aszimmetrikus támadások révén megsemmisíteni Irán képességét a Hormuzi-szoros forgalmának ellenőrzésére. Ugyanakkor – tette hozzá – alig vannak jelek arra, hogy az Egyesült Államoknak ez sikerülhetne. „ Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy bármilyen egyszeri amerikai eszkaláció drámaian megváltoztathatná Irán számításait” – mondta. „Valami igazán világrengetőnek kellene történnie” – tette hozzá. Talán egy amerikai szárazföldi invázió érhetne el ilyen hatást, melynek célpontja valószínűleg a szoros közelében fekvő egyik déli sziget lenne. Sok iráni az ország déli részét ért intenzív amerikai támadásokat egy ilyen hadjárat lehetséges előjelének tekinteti. Geranmayeh asszony, az Európai Tanács elemzője szerint azok a kockázatok, amelyek korábban a Trump-kormányzatot óvatossá tették ebből a szempontból – a súlyos veszteségek lehetőségétől a hosszan elhúzódó megszállás által okozott nehézségekig –, most még nagyobbak. Az amerikai csapatok új nehézségekkel szembesülnének, mint például a nyári kánikula, valamint azon iráni erők ellenállása, amelyek már hónapok óta készülnek egy ilyen offenzívára. Ha Trump fontolóra is venne egy ilyen hadműveletet, az valószínűleg csak a félidős választások után valósulna meg – érvelt Sabet úr –, amikor a politikai kockázat számára alacsonyabb.* *Igen ám, de akkor meg minek indítana inváziót, hiszen arra Trumpnak csak a propaganda-értéke miatt van szüksége. Még egy vértelen kubai annexió is esélyesebb lehetőség, ugyanis az tényleg hozna a republikánusoknak pár szavazatot. Már amennyiben tényleg vértelen volna. A következő napok mindazonáltal továbbra is bizonytalanok maradnak. Mivel Irán alig várja, hogy megmutathassa katonai erejét, minden támadás magában hordozza annak a kockázatát, hogy egy téves számítás a tárgyalások felgyorsítása helyett a háború súlyosbodásához vezethet – mondta Memarian. Mint mondta: „ Úgy gondolom, hogy a helyzet még sokat kell romoljon, mielőtt akár kicsit is javulhatna.” Így van: maradjunk annyiban, hogy jelen pillanatban egy sikeres partraszállással Trump ugyan sokat nyerhetne a háború jelenlegi szakaszát illetően, de egészen bizonyosan elveszítené az őszi választásokat. Elképzelem Trumpot Hamletként, koponya helyett golflabdával a kezében merengeni: „Háború vagy választás, az itt a kérdés...” Szele Tamás