● news.bsdnet.hu

A vízhiány miatt kétségbeesett gazdák önkényesen nyúlnak a csatornahálózat műtárgyaihoz: zsilipeket zárnak le és pallókat bontanak meg. A szakemberek szerint az illegális beavatkozások nemhogy nem oldják meg a problémát, de drasztikusan elpazarolják az amúgy is fogytán lévő vízkészleteket – miközben a felszín alatti vizek szintje és minősége is drámai mélypontra süllyedt. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Az elmúlt hetekben egymást érték az önkényes beavatkozások az alföldi csatornákon. Bár az elkövetők kiléte hivatalosan ismeretlen, a háttérben minden bizonnyal az egyre elviselhetetlenebbé váló vízhiány áll. A HungaroMet adatai szerint az elmúlt három hónapban 40–120 milliméter csapadék hiányzott az ország nagy részén, a talaj felső egy méteréből pedig több mint száz milliméter víz hiányzik. A kukorica és a napraforgó állapota több térségben a rekordaszályos 2022-es évnél is rosszabb képet mutat. A kánikula és a kiszáradás árnyékában azonban a csatornahálózat rozsdásodó műtárgyai – a zsilipek és betétpallók – stratégiai csatatérré váltak. Június elején a Dorozsmai szivattyútelepen ismeretlenek önkényesen lezárták az árapasztó zsilipeket. Ennek hatására az Algyői-főcsatornában kritikusan magasra szökött a vízszint, miközben a Matyér–Fehértói-csatorna szinte teljesen kiürült. Alig tíz nappal később az Atkai-Holt-Tisza vízpótlási rendszerét érte támadás: az Algyői-fővízkivétel tápcsatornájából eltávolították az elzárószerkezetet, így a víz a holtág helyett a tápcsatornában terült szét, veszélyeztetve az ökológiai vízpótlást. Hasonló eset történt a Kisteleki-főcsatornán is, ahol a megbontott betétpallós elzárás miatt a korábban megtartott értékes csapadékvíz egyszerűen lefolyt arról a területről, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá. Kulcsár László gazdálkodó, a Zöld Gerilla Mozgalom alapítója szerint a rongálásokkal a kétségbeesett elkövetők magukon sem segítenek: „Alapvetően levezető csatornákról beszélünk. Ha megbontják a vízvisszatartó elzárásokat, a víz akadálytalanul végigfolyik a csatornán, és egyszerűen eltűnik a területről. A felszínen gyorsan mozgó víznek nincs ideje beszivárogni, nem tölti fel a talaj vízkészletét. A tájat és a mezőgazdaságot nem a gyorsan levezetett felszíni, hanem a talajban eltárolt víz tartja életben.” Az agrárszakember hozzátette: az elmúlt öt év csapadékhiánya akkora mértékű, mintha egy teljes évnyi eső teljesen kimaradt volna. Míg a figyelem a száraz csatornamedrekre irányul, a felszín alatt még súlyosabb folyamatok zajlanak. Gerstenkorn András hidrogeológus rámutatott, hogy a jelenlegi vízvisszatartási szemlélet óriási tévedése, hogy túlságosan felszínivíz-központú. Az Alföldön helyenként 2-3 méternyi vízoszlop is kiesett a talajvizes rendszerből, de a mennyiségi hiány mellett a minőségromlás is drámai. A hetvenes években a talajvíz sok helyen még iható volt, ma viszont az intenzív műtrágyázás okozta nitrátosodás miatt a felszínhez közeli vizek az ország jelentős részén használhatatlanok. A helyzetet tovább rontja, hogy sok településen az ásott kutak 20-30 százalékát a mai napig derítőként vagy szennyvíz-elvezetőként használják, közvetlenül szennyezve a talajvizet. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A vízhiány miatt sok gazda egyre mélyebb fúrásokkal próbál vízhez jutni, ám ez hosszú távon újabb veszélyeket rejt magában. A mélyebb vízadó rétegek lassan megújuló, védett készletek, ráadásul oldott sótartalmuk gyakran lényegesen magasabb. Ha a gazdálkodók magas sótartalmú vízzel öntöznek, a talaj gyorsan szikesedni kezd, és végül teljesen alkalmatlanná válik a művelésre. Az illegális beavatkozások és a szakszerűtlen vízkivételek így nem a megoldást, hanem a katasztrófa felgyorsítását jelentik az Alföldön. Forrás: Demokrata Indexkép: Shutterstock