● news.bsdnet.hu

Nehéz lenne jobb bizonyítékot találni az id Software szakmai erejére, és egyben szomorúbb példát a játékipar jelenlegi állapotára, mint a Doom: The Dark Ages – Revelations. A nagyszabású kiegészítő megjelenését ugyanis beárnyékolta, hogy a Microsoft legújabb leépítési hullámában a beszámolók szerint az id Software alkalmazottainak közel felét elbocsátották, köztük a nagyszerű engine-ért felelős szakemberek nagy részét is. A stúdió később igyekezett megnyugtatni a játékosokat, és különösebb részletek nélkül közölte, hogy továbbra is rendelkezik a saját játékai és technológiája fejlesztéséhez szükséges csapattal, amely jelenleg nagyjából akkora, mint a Doom 2016-os epizódjának készítésekor. Ettől azonban még erősen kérdéses, milyen jövő vár az FPS műfaját többször is újradefiniáló brigádra. Pedig a Doom: The Dark Ages a sorozat történetének egyik legsikeresebb rajtját produkálta, miközben ismét alaposan átalakította a modern Doom receptjét. A Doom Eternal légi akrobatikára és folyamatos helyváltoztatásra épülő összecsapásai helyett ezúttal egy súlyosabb, földhözragadtabb Slayerrel irthattuk a pokol teremtményeit. Ennek a megújulásnak a központi eleme a Shield Saw nevű eszköz lett, amellyel nem csak védekezni, de támadásokat visszaverni, ellenfelekhez közelíteni és persze démonokat kettéfűrészelni is lehetett. A Revelations közvetlenül az alapjáték eseményei után veszi fel a fonalat, és egy rövid összefoglalóval segít feleleveníteni a történteket. Főhősünk visszatér a pokolba, hogy találkozzon annak legfelsőbb tanácsával, a “tárgyalások” azonban nem éppen békés mederben folytatódnak. A Slayert legyőzik, felszerelésétől megfosztják, majd egy megfagyott purgatóriumba taszítják, ahol már nemcsak démonokkal, hanem saját múltjának emlékeivel is szembe kell néznie. [+] A Revelations hat nagyobb, kifejezetten látványos pályán keresztül vezet le a pokol legmélyére, miközben a purgatórium egyfajta központi területként kapcsolja össze az egyes helyszíneket. A korábbi, sokszor túlságosan szellős területekkel szemben ezek koncentráltabbak, mégis rengeteg titkos útvonalat, fejtörőt és később megnyitható részt tartalmaznak. A kiegészítő legfontosabb újdonsága egyértelműen a Chain Spear, amely nem egyszerűen egy újabb fegyver, hanem a teljes harcrendszert átalakító eszköz. A láncos lándzsát közelharci támadásokhoz és az ellenfelek védelmének áttörésére is használhatjuk, de távolabbról bele is hajíthatjuk valamelyik démonba, majd pillanatok alatt odaránthatjuk magunkat hozzá. A lándzsával a zölden felvillanó támadások továbbra is visszaverhetők, emellett pedig visszatért a Doom Eternalből ismert dash mozdulat is, amellyel bármelyik irányba gyorsan kitérhetünk. A tökéletes időzítéssel végrehajtott kitérés feltölti a Chain Speart, az így megszerzett energiát pedig különleges támadásokra költhetjük. Később a megjavított Shield Saw-t is visszakapjuk, és innentől bármikor válthatunk a pajzs és a lándzsa között. A két eszköz teljesen más játékstílust támogat: a pajzzsal inkább álljuk a sarat és visszaverjük a támadásokat, míg a lándzsa folyamatos mozgásra, kitérésekre és agresszív helyváltoztatásra ösztönöz. PC-n ugyanakkor könnyű belezavarodni a váltogatásba, mivel a két eszköz képességeihez alapkiosztásként eltérő gombkiosztás tartozik. Néhány órányi lándzsázás után különösen kellemetlen tud lenni, amikor reflexből dashelni próbálunk, csak közben éppen a pajzs van a Slayer kezében. [+] A Revelations története minden eddiginél mélyebbre ás a Slayer múltjában. Rövid, játszható emlékképekben azt az időszakot is felidézi, amikor főhősünk még egyszerű katonaként, Doom Marine-ként szolgált, és nem vált a pokol megállíthatatlan rémévé. Ezek a jelenetek hangulatban és történeti szempontból is a kiegészítő legérdekesebb részei közé tartoznak, ráadásul a klasszikus sörétes puska is előkerül bennük. Kár, hogy az id Software csak néhány rövid szakaszt szánt rájuk; e szakaszok sokkal élvezetesebbek, mint mondjuk az alapjáték sárkányos fejezetei. Mire igazán belemerülnénk a Slayer emberibb múltjába, már vissza is kerülünk a purgatóriumba. A jelenetek így inkább ízelítőként működnek, pedig az ötletben akár egy önálló epizódhoz elegendő lehetőség is rejlett. [+] A Revelations fő történetszála körülbelül négy-öt óra alatt teljesíthető, a stáblista azonban ezúttal inkább a kiegészítő második felének kezdetét jelenti. A kampány befejezése után megkapjuk a Master Keyt, amellyel visszatérhetünk a korábban meglátogatott helyszínekre, és megnyithatjuk az első végigjátszás során elérhetetlen területeket. Ezeken új kihívások, gyűjthető tárgyak és arénák várnak ránk. A nosztalgiáról négy, a Doom II világát megidéző klasszikus pálya gondoskodik, amelyeket a ’93-as sörétes puskával járhatunk be. Bár ezek sem különösebben hosszúak, remekül illeszkednek a Slayer múltját középpontba helyező történetbe. A teljes endgame tartalom feldolgozása több órával kitolja a játékidőt, a legkitartóbb játékosokra pedig egy titkos, kifejezetten brutális főellenfél is vár. A kiegészítővel együtt ingyenesen megérkezett a Ripatorium 3.0 is, amely tovább bővíti a saját démoni összecsapások összeállítására szolgáló arénamódot. [+] A Revelations pontosan azt nyújtja, amit egy nagyobb Doom-kiegészítőtől várnánk, és néhány területen még túl is teljesíti ezeket az elvárásokat. A Chain Spear nem egyszerű látványosság, hanem egy meglepően összetett taktikai lehetőségeket kínáló fegyver, amely az Eternal sebességével egészíti ki a The Dark Ages parry-központú harcrendszerét. A pajzs visszatérésével ráadásul két egészen eltérő stílus között választhatunk – még ha időnként össze is akadnak az ujjaink a különböző irányítási sémákon. A rövid Doom Marine-jelenetekből szívesen láttam volna többet, a négy-öt órás fő történet pedig önmagában nem lenne különösebben vaskos. A temérdek endgame-kihívással, a klasszikus pályákkal, a Master Arenákkal és a kegyetlen végső összecsapással együtt azonban már egy meglepően tartalmas csomagot kapunk, és akinek tetszett az alapjáték, annak mindenképp érdemes a DLC-t is végigküzdenie. A Doom: The Dark Ages Revelations DLC PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg. A tesztjátékot a kiadó Bethesda biztosította. Összefoglalás : A Revelations nemcsak méltó lezárása a The Dark Ages történetének, hanem a modern Doom-trilógia legjobb ötleteinek összegzése is. A régi-új mechanikák, a történetet árnyaló visszaemlékezések és a kampány után megnyíló temérdek endgame tartalom egyaránt remekül egészítik ki az alapjátékot. A Chain Spearnek köszönhetően ráadásul a harcrendszer is új lendületet kapott, így még azoknak is érdemes lehet visszatérniük, akik a The Dark Ages súlyosabb tempóját kevésbé kedvelték. Éppen ezért különösen keserű, hogy egy ennyire magabiztos és kreatív kiegészítő megjelenésével egy időben az azt készítő csapat jövője bizonytalanná vált. Ha valóban ez lenne a jelenlegi id Software utolsó nagyobb Doom-munkája ebben a formában, akkor legalább stílusosan, lándzsával a kézben, démonok százain átgázolva és egy utolsó, brutális küzdelemmel búcsúztak. A Doom: The Dark Ages Revelations legfőbb pozitívumai : A Doom: The Dark Ages Revelations legfőbb negatívumai : Balga Bence