● news.bsdnet.hu

Réz András szerint a magyar kultúrában, közmédiában és filmgyártásban nem pusztán pénzhiányról vagy rossz döntésekről van szó, hanem arról, hogy az elmúlt évtizedekben eltűntek azok a műhelyek, ahol szakmai felelősséggel, vitákon keresztül lehetett volna gondolkodni. Az esztéta Rónai Egon ATV-s műsorvezető podcastjában arról beszélt: a közszolgálatiság jövője nem a hatalom dicséretében, hanem a társadalmi párbeszéd megszervezésében lenne. Réz szerint a kultúrpolitika akkor működik jól, ha nem azt mondja meg, mit vár el a hatalom a művészektől, hanem szabadságot ad azoknak, akik a saját korukra és közönségükre reagálnak. Úgy látja, az elmúlt évek központosított rendszere nemcsak pénzt pazarolt el, hanem emberi tudást, tehetséget és alkotói éveket is. Felidézte a régi stúdiórendszert, amelyben a műhelyeknek éves költségvetésük volt, tudtak tervezni, és dramaturgok, rendezők, producerek vitatták meg a terveket. Szerinte ebből nem a múltat kellene visszahozni, hanem a működési elvet: a kiszámíthatóságot, a szakmai felelősséget és a csapatmunkát. A mai magyar film egyik nagy problémájának azt tartja, hogy sok alkotó évekig nem jut lehetőséghez. Ez szerinte nemcsak karrierkérdés:„az ő tehetségük veszett el”. Közben a független filmek sikerei azt mutatják, hogy a közönség nem csak államilag támogatott, ideológiailag kijelölt tartalmakra kíváncsi. Réz szerint a mozi is átalakulóban van. A streaming, a sorozatok és az online nézési szokások megváltoztatták a befogadást, de a mozi közösségi élményét nem lenne szabad leírni. Egy vígjátékot például szerinte tömegben nézni egészen más élmény, mint otthon egyedül. A kérdés ma már az, hogy egy alkotó mire optimalizál: nagyvászonra, televízióra, streamingre vagy akár telefonos fogyasztásra. A közszolgálati televízió kapcsán Réz nem kész válaszokat, inkább kérdéseket kínált. Szerinte újra kellene gondolni, mi a közmédia dolga: Gyártson-e tévéjátékokat, közvetítsen-e színházi előadásokat, mutassa-e be a magyar film- és színházi életet, vagy inkább eligazodást adjon a kulturális bőségben. A beszélgetés egyik kulcsgondolata az volt, hogy a közszolgálatiság nem propaganda, hanem szolgáltatás. Egy jó köztelevízió Réz szerint nem azt mondja meg, kit kell szeretni vagy utálni, hanem nyilvános beszélgetéseket szervez arról, hogyan működik az iskola, az egészségügy, a kultúra, a helyi közösség. Aszínházról szólva Rónai Egon vetette fel,hogy az elmúlt években sok előadást maguk a színházak rögzítettek, miközben a televíziózás ebben kevés szerepet vállalt. Réz szerint ez is kihasználatlan lehetőség: A közmédia kulturális lába befogadhatná ezeket a tartalmakat, ahogy új mozgóképes műhelyeknek is teret adhatna. Az esztéta úgy fogalmazott: a közélet nem azonos a pártpolitikai civakodással. A valódi közszolgálatiság szerinte az lenne, ha nyilvánosan lehetne beszélni arról,„jól bánunk-e egymással”, hol születnek a döntések, és van-e beleszólásunk a saját életünk alakításába.