● news.bsdnet.hu

Mint  megírtuk , a legfőbb ügyész szerdán benyújtotta lemondását, amelynek elfogadása esetén megbízatása augusztus 25-én szűnhet meg. Nagy Gábor Bálint nyilatkozata szerint döntésével azt kívánta egyértelművé tenni, hogy az ügyészségnek meg kell őriznie függetlenségét, és nem válhat politikai szereplők küzdelmeinek vagy hatalmi játszmáinak eszközévé. Az utóbbi időszakban a személyemen keresztül sorozatos, az elfogadható szakmai és közéleti viták kereteit messze meghaladó támadások érték az általam vezetett szervezetet, annak ellenére, hogy a megbízatásomat a jogszabályoknak megfelelően, kizárólag szakmai szempontokat figyelembe véve láttam el – szögezte le a Legfőbb Ügyészség távozó vezetője. „A politikai élet szereplőinek – sok esetben valótlanságokat tartalmazó – megnyilvánulásai mellett egyre gyakrabban fordul elő az is, hogy a büntetőeljárások szereplői, jogi képviselőként eljáró ügyvédek saját ügyeiket felhasználva politikai jellegű támadásokat intéznek az igazságszolgáltatás egyes szereplői, benne az ügyészség ellen” – utalt a legfőbb ügyész az aranykonvojügyben az ukrán pénzszállítókat képviselő Horváth Lóránt Ügyvédi Irodára, amely ellene hivatalvesztési eljárás megindítását kezdeményezte az ideiglenes köztársasági elnöknél. Horváth Lóránt, aki Nagy Gábor Bálint lemondását egy rövid, euforikus „Sikerüüüült!!!!” bejegyzéssel fogadta, másnapi videójában úgy fogalmazott, hogy a lemondást nem a politikai nyomás okozta, hanem a közvélemény. Valóban a közvélemény nyomása okozta a legfőbb ügyész lemondását? Nagy Gábor Bálint 2025. június 10-én váltotta Polt Pétert a legfőbb ügyészi székben. Elődje több mint húsz évig (2000–2006 és 2010–2025 között) irányította a vádhatóságot. Ha Nagy augusztus 25-ig marad tisztségében, hivatali ideje összesen 63 hét lesz, szemben Poltéval, aki 1126 héten át vezette az ügyészséget. Érdekesség, hogy Polt 2000-ben, elődje lemondása után került a Legfőbb Ügyészség élére. Azt a Györgyi Kálmánt váltotta a poszton, aki közmegelégedésre a második ciklusát töltötte, mégis benyújtotta lemondását, bő két évvel hatéves mandátumának lejárta előtt. Távozásának okáról sem ő, sem a Fidesz akkori vezetése nem beszélt. Környezetében távozását politikai okokkal magyarázták. Egyrészt többször leszavazták a parlamentben az interpellációkra adott válaszait, másrészt elutasította, hogy az ügyészséget a kormány alá rendeljék, harmadrészt (és ez az indok összecseng Nagy Gábor Bálint döntésével) kormányoldalról kevesellték az előző ciklus alatti ügyekben indított eljárások eredményességét. Magyar Péter az ellenzék vezéreként és miniszterelnökként is folyamatosan bírálta, utasította, illetve instrukciókkal látta el az elvileg független ügyészség irányítóját, nem vett tudomást sem nyomozástaktikáról, sem a büntetőeljárás nyomozati szakaszának sajátosságairól. A nyomozás tudniillik két részre oszlik: felderítési és vizsgálati szakaszra, amelyek közt a választóvonal a megalapozott gyanú közlése. A felderítési szakban az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol, eljárási cselekmény elvégzésére nem utasíthatja a nyomozókat. Az ügyészségnek irányítási jogköre csak a vizsgálati szakban van. Nagy Gábor Bálintot azért érheti kritika , hogy – szemben a Szőlő utcai üggyel – csak meglehetősen későn, idén április 21-én vonta ügyészségi hatáskörbe az MNB-alapítványok elleni nyomozást. Azt megelőzően a Nemzeti Nyomozó Iroda 14 hónapig nyomozott a jegybanki PADME alapítvány és az alá tartozó gazdasági társaságok gazdálkodása miatti feljelentés alapján – különösebb eredmény nélkül. Magyar türelmetlenségét jelezte, hogy már tavaly július elején felszólította az akkor négy hete megválasztott legfőbb ügyészt, hogy haladéktalanul indítson eljárást a jegybanknál eltűnt 650 milliárd forint ügyében. Ha akarta volna, akkor sem teljesíthette ezt az addig szokatlan politikai utasítást, hiszen a Nemzeti Nyomozó Iroda már márciusban megindította a nyomozást az Állami Számvevőszék feljelentése alapján. Magyar mégis megfenyegette őt: „Ellenkező esetben a magyar nép nem felejti el, hogy ön is a maffia oldalára állt, és hogy csak egy szem a láncban. Legfőbb ügyész úr, bátorság. Bilincs, bilincs, rács, rács.” Kettejük viszonya március elején ért mélypontjára, amikor a politikus hat héttel a választások előtt az ügyészségi hivatalba látogatott. A személyes egyeztetés után, jelentsen ez bármit is az ellenzék és a vádhatóság vezére között, a Tisza Párt elnöke, akit a legfőbb ügyész egyébként európai parlamenti képviselőként fogadott, így összegzett az összegyűlt újságírók előtt: A találkozó a vártaknak megfelelően teljesen eredménytelen volt. Nyilvánvaló, hogy politikai utasításra nem járnak el fideszes bűnözőkkel szemben, elhúzzák a nyomozási szakaszt és az egész büntetőeljárást, hogy utána enyhébb büntetéseket kelljen hozni, vagy ne is legyenek büntetések. Semmilyen érdemi kérdésre nem kaptunk választ. Magyar a választási kampányban is több, konkrét ügyre vagy eljárásra vonatkozó felszólítást címzett a legfőbb ügyésznek. Lajosmizsén, országjárásának egyik március 25-i állomásán például arra szólította fel , hogy Szabó Bence korábbi nyomozó ügyében indítson hivatalból eljárást. Jámbor András országgyűlési képviselő április 13-án (a választások másnapján) arról számolt be , hogy írásbeli választ igénylő kérdését a legfőbb ügyész feljelentésként értékelte, és nyomozást indított a Szabó Bence által feltárt ügyben. Az Indexnek adott februári interjújában teljesen érthetőnek nevezte, hogy a közvéleményt foglalkoztatják azok az ügyek, amelyek érzelmileg különösen felkavaróak vagy közszereplőket érintenek, és ezeket az emberek igyekeznek maguk is megítélni. „Csakhogy a látásmód nem feltétlenül ugyanaz! Az egyik érzelmi töltetű és kizárólag nyilvános információkkal rendelkező közeg értékítélete, a miénké viszont szakmai döntés, amely mögött speciális tudás és a vonatkozó jogszabályi környezet áll. Kétségkívül, a döntések elfogadtatása is a jogalkalmazói munka része. Minket azonban nem befolyásolhat a társadalmi elvárás, csak is az, hogy mit mondanak a jogszabályok és a bizonyítékokkal alátámasztott tények. Ha a sajtóban megjelennek bizonyos hírek büntetőügyekről, nem jelenti azt, hogy a nyilvánosság tisztában van az ügy minden körülményével. Sokszor csak információfoszlányok, sőt valótlan állítások jelennek meg, míg a másik oldalon a nyomozóhatóság, az ügyészség több száz, több ezer, adott esetben több százezer oldalnyi nyomozási irat alapján dönt, amelyben jogszabályi keretek között született ténymegállapítások, tanúvallomások, szakértői vélemények vannak. A két megközelítés között ezért jelentősek lehetnek a különbségek” – magyarázta. Még a Schadl–Völner-per kapcsán is kapott kritikát a parlamentben. A képviselők szóvá tették , hogyan engedhette az ügyészség, hogy Völner Pál, a büntetőügy másodrendű vádlottja folytathatta az ügyvédi tevékenységét. Elmondta, hogy megtették az észrevételeiket a bíróságon, ellenezték, tiltakoztak az ügyvédi tevékenység folytatása ellen. Képviselő urak, ennél többet nem tehetünk, nem feküdhetünk keresztbe a bíróság tárgyalótermének bejáratánál, hogy nem engedjük ki Völner Pált, hogy ne gyakorolja az ügyvédi tevékenységét! – jelentette ki, majd hozzáfűzte: tessék megkérdezni a bíróságot, és nem mellesleg az ügyvédi kamarát, hogy ez miért fordulhatott elő abban az ügyben, amelyben 2022-ben emeltek vádat. Az elmúlt hónapokban a legsúlyosabb összeütközés az aranykonvojügy miatt robbant ki az ügyészségen belül. Az ukrán pénzszállítókat képviselő Horváth Lóránt Ügyvédi Iroda szerint valamennyi döntéshozó tudatában volt annak, hogy az elfogás, a fogva tartás és a jelentős értékű javak visszatartása minden törvényi alapot nélkülöz, ennek ellenére mégis ezek végrehajtásáról határoztak. A fordulatot az jelentette, hogy június 8-án Fürcht Pál főügyész, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője benyújtotta a lemondását a Legfőbb Ügyészségnek, amelyet a közte és a Legfőbb Ügyészség illetékes szakfőosztálya közötti szakmai nézetkülönbségekkel indokolt. Az ügyészség három nappal később kelt közleménye szerint a konfliktushelyzet feloldásaként Nagy Gábor Bálint a Legfőbb Ügyészség másik szervezeti egységét jelölte ki a nyomozás további felügyeletére. Információink szerint Fürcht elsősorban azt kifogásolta, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal annak ellenére aktívan beavatkozott az eljárásba, hogy a jelentésük az intézkedés elrendelésekor sem alapozta meg sem a pénzmosás, sem más bűncselekmény gyanúját, miként semmiféle nemzetbiztonsági kockázatot nem tárt fel. Ahogy hvg.hu is megírta: bár a nyomozást a NAV folytatta, a pénzügyőrök is kételkedtek az akcióban, de lépéseiket végig ügyészségi döntésekre hivatkozva dokumentálták. Ez a konfliktus alapjaiban rengette meg Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész pozícióját, ugyanis Fürcht mellett állítólag több vezető ügyész is kiállt. Összegezve: Nagy Gábor Bálint lemondásában kétségkívül szerepet játszhatott Magyar Péter folyamatos Orbán-bábozása, csakúgy, mint a hivatalvesztési eljárás megindításának kilátásba helyezése. A döntő ok azonban valószínűleg a szervezeten belül kialakult konfliktus volt, amely áthidalhatatlan törésvonalat hozott létre a legfőbb ügyész és más ügyészségi vezetők között. (Borítókép: Nagy Gábor Bálint 2026. február 11-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)