● news.bsdnet.hu

Az egyedi jármű 1965-ben készült, még az eredeti Bugatti vállalat égisze alatt, jóval az előtt, hogy a Volkswagen-csoport a kilencvenes évek végén újjáélesztette volna a legendás márkát. Az autót a neves amerikai klasszikusautó-kereskedő, a Hyman Ltd. kínálja gyűjtők számára. A Type 101C-X nemcsak rendkívüli ritkasága miatt értékes, hanem azért is, mert története a francia mérnöki hagyományok, az amerikai formatervezés és az olasz karosszériaépítés különleges találkozását testesíti meg. A Bugatti család a második világháború után a Type 101-es modellel próbálta újjáéleszteni a márkát. A konstrukció műszaki alapját a háború előtti Bugatti Type 57 adta, vagyis egy olyan technikai platform, amelynek gyökerei még az 1930-as évekre nyúltak vissza. Bár a modell a klasszikus Bugatti-technológiát korszerűbb formavilággal próbálta ötvözni, a vásárlók nem mutattak különösebb érdeklődést iránta. A vállalat végül mindössze hét Type 101-es alvázat készített. Az utolsó példány, a 101506-os sorszámú alváz éveken át kihasználatlanul állt a gyárban, mígnem 1961-ben megvásárolta E. Allen Henderson amerikai gyűjtő. Nem sokkal később Hendersonhoz csatlakozott barátja, L. Scott Bailey autós szaklapkiadó, aki felismerte, hogy az alváz tökéletes alapot jelenthet egy rendkívüli tanulmányautó számára. A projektbe bevonták Virgil Exnert, az amerikai autóipar egyik legnagyobb hatású formatervezőjét, aki korábban a Chrysler legendás modelljeinek megalkotásával szerzett hírnevet. Exner merész tervet készített: az alvázat lerövidítették, módosították a vezető pozícióját, majd a karosszéria megépítésével az olasz Carrozzeria Ghia műhelyét bízták meg. Az eredmény egy különleges roadster lett, amely a klasszikus Bugatti-stílusjegyeket a hatvanas évek modern formavilágával ötvözte. A típus műszaki szempontból is figyelemre méltó. A motortérben egy gyári, 3,3 literes soros nyolchengeres erőforrás dolgozik mechanikus feltöltővel. A kompresszoros motor 197 lóerős. Az elkészült Bugatti Type 101C-X-et az 1965-ös Torinói Autószalonon mutatták be.  Exner alkotása feltűnést keltett a neoklasszikus formavilágával. Az autó elején a hagyományos Bugatti-patkóhűtőrács kapott helyet, amelyet akkoriban kifejezetten modernnek számító téglalap alakú fényszórókkal párosítottak. A megosztott első szélvédő a harmincas évek autóit idézte, míg a hátsó rész futurisztikus megjelenést kapott. A tervező abban reménykedett, hogy a látványos prototípus új lendületet adhat a Bugatti újjászületésének, és akár a sorozatgyártás újraindítását is elősegítheti. Ez azonban nem valósult meg, így a Type 101C-X egyetlen példányban maradt fenn. A különleges Bugatti több mint 40 éven keresztül William Lyon tábornok híres autógyűjteményének része volt. Ennek köszönhetően az autó napjainkig szinte teljesen eredeti állapotban maradt fenn, komolyabb restaurálás nélkül. Az eladó nem hozta nyilvánosságra a várható vételárat, de a szakértők szerint a végső összeg könnyedén meghaladhatja a több millió dollárt. Tekintettel arra, hogy a Type 101C-X-et a márka utolsó, eredeti Bugattijának tekintik, ez aligha tekinthető meglepőnek.