● news.bsdnet.hu

A pele apró termete és rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül szem elé, jelenlétéről azonban időnként a padláson hallható motoszkálás, a megrágott termések vagy az épületek zugaiban kialakított fészkek árulkodnak. Ezek a különleges kisemlősök elsősorban erdőkben, ligetekben és cserjésekben élnek, de kertekben, gyümölcsösökben, madárodúkban és emberi épületek közelében is megtelepedhetnek. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A pelék nappal többnyire pihennek, és alkonyat után indulnak táplálékot keresni. Mivel sötétedéskor válnak aktívvá, az ember viszonylag ritkán figyelheti meg őket természetes környezetükben. A mérsékelt éghajlati övben élő fajok hosszú téli nyugalmi időszakot tartanak. Táplálékuk főként magvakból, gyümölcsökből, bogyókból, rügyekből és levelekből áll, de több faj rovarokat, lárvákat vagy más állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Szlovénia és Horvátország egyes vidékein a pelehús fogyasztásának ma is vannak hagyományai . Szlovéniában a csapdázásos pelefogást pelézésnek, szlovénül polhanjének nevezik. A helyi közösségek az évszázadok során többféle csapdázási módszert dolgoztak ki. A 17. században a prémjükért is vadászó szlovén földművesek fából készült csapdákat használtak. Csalétekként gyümölcsöt, magvakat, valamint pálinkába áztatott szalonnát is alkalmaztak. A szegényebb szlovén és horvát paraszti családok számára a pelehús értékes fehérjeforrást jelentett. Szőrméjét szintén felhasználták, ezért egy-egy évben akár több száz állatot is elejthettek. Zsírjából a hagyomány szerint bőrápoló kenőcs készült, amelyet kisbabák bőrének ápolására, száraz bőrre és szemölcsök kezelésére használtak. Európában négy pelenem képviselteti magát egy-egy fajjal: nagy pele ( Glis glis ), mogyorós pele ( Muscardinus avellanarius ), kerti pele ( Eliomys guernicus ), erdei pele ( Dryomys nitedula ). Magyarországon a nagy pele, a mogyorós pele és az erdei pele honos. A kerti pele hazai előfordulása ritka, elsősorban az északi karsztvidékhez köthető. A mogyorós pele Európa számos részén megtalálható. Hiányzik több északi területről, így Izlandról, Írországból, Észak-Angliából, Észak-Skandináviából, Finnországból és Észak-Oroszországból, továbbá az Ibériai-félsziget jelentős részéről. Magyarországon viszonylag gyakran előfordul, és védett fajnak számít. Fejének és törzsének együttes hossza körülbelül 6,5–8,5 centiméter, farka 6,5–7,8 centiméter hosszú. Testtömege rendszerint 15–25 gramm, de a téli nyugalmi időszak előtt 35–43 grammra is gyarapodhat. Bundája vöröses, szürkés vagy sárgás árnyalatú, hasi oldala világosabb. Mancsain párnázott talpfelület segíti a kapaszkodást. A hasonló méretű egerektől dúsan szőrözött farka alapján könnyen elkülöníthető. Fülei kicsik és lekerekítettek. Nagy, fekete szemei az éjszakai életmódhoz való alkalmazkodást szolgálják. A mogyorós pele sokféle erdőtípusban megtelepedhet, az alföldi területektől egészen a hegyvidéki fahatár közeléig. Cserjésekben, parkokban és gazdag aljnövényzetű erdőszéleken szintén előfordul. A gyér aljnövényzetű, zárt fenyveseket általában elkerüli. Lakóterületéhez erősen kötődik. A nőstények többnyire egy hozzávetőleg százméteres sugarú körön belül maradnak, a hímek ennél távolabbra is elkóborolhatnak. Éjszaka aktív, ősszel pedig fokozatosan egyre hosszabb pihenőszakaszokat tart. Október vége körül téli álomba merül, amely rendszerint áprilisig tart. Nyáron madárodúkban és más mesterséges költőládákban is megtelepedhet. Nagy melegben átmeneti nyári nyugalmi állapotba kerülhet. A téli időszakban sem marad megszakítás nélkül mozdulatlan, szabályos időközönként rövid időre felébredhet. A mogyorós pele kétféle fészket épít. A fialófészek körülbelül 15 centiméter átmérőjű, és gyakran faüregben található. Elhelyezkedhet egy méterrel a talaj fölött, de akár egy magas fa lombkoronájában is. A téli fészket a talajon vagy a föld alatt alakítja ki, és teljesen lezárja. Téli álma idején életműködései jelentősen lelassulnak. Egy-egy lélegzetvétel között 5–10 perc is eltelhet, szívverése pedig az aktív időszakban mérhető érték töredékére csökken. Táplálékát magvak, rügyek, bogyók és fák termései alkotják. Kora tavasszal rovarokat és rovarlárvákat is fogyaszt. Természetes ellenségei közé tartozik a menyét, a hermelin és több bagolyfaj. Magyarországon a macskabagoly gyakran zsákmányolja. A mogyorós pele hozzávetőleg négy évig élhet, a fiatal állatok között azonban magas az elhullás aránya. Állományát az élőhelyek eltűnése, a téli nyugalom megzavarása, a szélsőséges hőmérséklet-ingadozás, valamint a ragadozók jelenléte egyaránt kedvezőtlenül érintheti. Az állatok körülbelül egyéves korban válnak ivaréretté. A párzási időszak áprilistól októberig tarthat. A nőstény évente 1–3 almot nevelhet, magasabb hegyvidéki területeken azonban általában csak egy alkalommal ellik. A vemhesség 22–24 napig tart. Egy alomban 2–7 utód születhet, gyakori a 3–4 kölyök. A kölykök 18 napos koruk körül nyitják ki a szemüket, és körülbelül 40 napig maradnak az anyjuk mellett. A nagy pele Európa számos térségében megtalálható, akár 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. Elsősorban növényi táplálékot fogyaszt, téli álma pedig megközelítőleg hét hónapig tarthat. Német neve, a Siebenschläfer erre a hosszú nyugalmi időszakra utal. Ennek magyar tükörfordításából származik a hétalvó elnevezés. Magyarországon főként a Dunántúlon és az Északi-középhegységben fordul elő. Parkokban, ligetekben, gyümölcsösökben és kertekben szintén felbukkanhat. Bundája szürke vagy szürkésbarna, a hátgerinc mentén sötétebb sáv húzódhat. Hasi oldala fehéres, a szem körüli szőrzet enyhén sötétebb. Szeme fekete és kidülledő, feje ovális, füle lekerekített. Farka hosszú, sűrű és tömött szőrzet borítja. Teljes testhossza 23–37 centiméter, ebből a farok 10–17 centimétert tesz ki. Testtömege általában 70–200 gramm között alakul. A nagy pele nyári fészkét mohából, fűszálakból és növényi rostokból építi. Faodvakban, falmélyedésekben, padlásokon vagy föld alatti üregekben is megtelepedhet. Elhagyott madárfészkeket szintén birtokba vehet. A padlások különösen vonzóak számára, mert szárazak, melegek és zavartalan búvóhelyeket kínálnak. Amennyiben a közelben gyümölcsfák, diófák vagy mogyoróbokrok találhatók, a táplálékhoz is könnyen hozzáférhet. Egy fészekben több egyed is meghúzódhat. Alkonyatkor indulnak útnak, ezért az épületben élők elsősorban éjszaka hallhatják kaparászásukat és futkározásukat. Szaporodási időszaka júniustól augusztusig tart. A nőstény 30–32 napos vemhességet követően évente egy almot hoz világra. Egy alomban 2–9 kölyök születhet. Az utódok csupaszon és vakon jönnek világra, majd körülbelül hét hétig szopnak. Veszély esetén az anya a kölyköket a nyakuk bőrénél fogva egy másik fészekbe szállíthatja. Fotó: Michael Hanselmann/ wikimedia.org Az afrikai ecsetfarkú pele Afrika több térségében előfordul. Szavannákon és erdőkben egyaránt él, fészkét pedig akár 6–8 méteres magasságban is kialakíthatja. Testhossza 6–10 centiméter, farka 5–8 centiméter hosszú. A farok bozontos, ecsetre emlékeztető megjelenésű. Testtömege általában 20–30 gramm, bundája puha, sűrű és szürke árnyalatú. Élettartama megközelítőleg 4–6 év lehet, ami egy ilyen kis termetű emlősnél hosszúnak tekinthető. Az ecsetfarkú pelék nappal pihennek, éjszaka pedig táplálékot keresnek, játszanak és bejárják környezetüket. Látásuk, hallásuk és szaglásuk jól alkalmazkodott a sötétben történő tájékozódáshoz. A természetben csoportokban élnek, ezért fogságban tartva is társas elhelyezést igényelhetnek. Különösen a nőstények tarthatók együtt kisebb konfliktusveszéllyel. Az ecsetfarkú pele mozgékony és ügyesen mászik. Nagyon szűk nyílásokon is átpréselheti magát, ezért egyszerű rácsos ketrecben nehéz biztonságosan tartani. Számára a 23–24 Celsius-fok körüli hőmérséklet kedvező. Hűvösebb környezetben testhőmérséklete veszélyesen lecsökkenhet. Gyors anyagcseréje miatt élőhelyét rendszeresen tisztítani kell. A tartásához szükséges feltételeket és állatvédelmi szabályokat minden esetben előzetesen ellenőrizni szükséges. Az erdei pele Közép-Európa egyes térségeiben, Kis-Ázsiában, valamint Kelet-Európa és Nyugat-Oroszország bizonyos részein fordul elő. Az Alpok peremvidékein lombos és elegyes erdőkben él, jellemzően 600–1600 méteres magasságban. Oroszország nyugati részén tűlevelű erdőkben, a Balkánon pedig örökzöld bozótosokban is megtalálható. Hegyi legelők kunyhóiban, gyümölcsösökben és kertekben szintén felbukkanhat. Magyarországon ritkán kerül szem elé, elsősorban a Dunántúli-középhegységben és az Északi-középhegységben fordul elő. Fokozottan védett állat. Testhossza 8–10 centiméter, farka körülbelül 6–8 centiméteres. Testtömege 30–70 gramm között változhat. A kerti pelénél kisebb termetű, farka viszont bozontosabb. Bundájának színe a szürkétől a vörhenyesbarnáig terjedhet. A fiatal egyedek végleges színezete csak néhány hetes korban alakul ki. Jellegzetes ismertetőjegye a szem mögött húzódó sötét sáv. Füle kicsi, alig emelkedik ki a bundából. Hosszú, vékony lábai már fiatal korától alkalmassá teszik mászásra és csüngésre. Farka bordázott felületű, végén gyakran fehér szőrpamacs látható. A nőstény általában évente egyszer, júniusban ellik. Egy alomban 2–6 kölyök születhet.A kicsinyek csupaszon, csukott szemmel jönnek világra, de 4–5 hetes korukra már önállóvá válnak. Azokban az állományokban, amelyek nem tartanak téli nyugalmi időszakot, évente több ellés is előfordulhat. A kerti pele főként Nyugat- és Dél-Európában fordul elő, a Brit-szigetekről azonban hiányzik. Kelet-Európában Románia, Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország egyes térségeiben élnek állományai. Finnország déli részén, a balti államokban és Oroszország ázsiai területeinek nyugati sávjában szintén megtalálható. Magyarországon az északi karsztvidék környezetében bukkanhat fel, de ritkán figyelhető meg. Fejének és testének együttes hossza 11–17 centiméter, farka 9–12 centiméteres. Testtömege 50–120 gramm között mozog. Jellegzetes ismertetőjegye a szájzugtól induló, szemet körülvevő fekete sáv. Ez a feltűnően nagy fül alatt kiszélesedik, majd kissé hátrafelé folytatódik. Farka viszonylag rövid szőrű, a végén fekete-fehér bojt található. Bundája felül szürkésbarna, hasi oldala fehéres. A kerti pele ritkás, világos lomberdőkben és fenyőültetvényekben él. Kerti házakba, melléképületekbe és padlásokra is beköltözhet. Alkonyatkor válik aktívvá, és egész éjszaka mozoghat. Alvófészkét mohából és puha fűszálakból készíti, majd sziklahasadékban, kőrakásban vagy földi üregben helyezi el. Téli nyugalma október végétől vagy november elejétől márciusig, esetenként áprilisig tarthat. Tápláléka igen változatos. Nagyobb rovarokat, szöcskéket, sáskákat, bogarakat, csigákat és fiatal egereket is fogyaszthat. Madártojásokat és fiókákat szintén zsákmányolhat, emellett bogyókat, gyümölcsöket és dióféléket eszik. Párzási időszaka áprilistól júniusig tart. A nőstények hangos, sivító hangokkal jelezhetik párzási készségüket. A vemhesség körülbelül 23 napos. Egy alomban általában 3–6, ritkábban 7 kölyök születik. Az utódok vakon és csupaszon jönnek világra. Szemük körülbelül a 18. napon nyílik ki, és hozzávetőleg egy hónapig szopnak. Két hónapos koruk után válnak önállóvá, ivarérettségüket azonban csak a következő évben érik el. Természetes körülmények között öt évnél hosszabb ideig is élhetnek. A pele általában nem látható napközben, jelenlétét azonban több jel is elárulhatja. Éjszakai kaparászás, gyors futkározás, halk cincogás vagy a tetőszerkezetből hallható motoszkálás utalhat beköltözött állatra. A padláson növényi anyagokból, papírból, szigetelőanyagból vagy textildarabokból kialakított fészek is előkerülhet. A közelben megrágott dióhéjak, gyümölcsmaradványok és apró ürülékdarabok lehetnek. A pelék olykor a tető résein, szellőzőnyílásokon, csatornák mellett vagy a falra hajló faágakon keresztül jutnak be az épületbe. A pelék jelenléte mezőgazdasági épületekben, gyümölcsösökben és raktárakban kellemetlenséget okozhat. Megrághatják a tárolt terményeket, kárt tehetnek a gyümölcsökben, és fészekanyagként felhasználhatják a szigetelést. Védett vagy fokozottan védett fajokról van szó, ezért az állatok elleni fellépés csak körültekintően, a természetvédelmi előírások betartásával történhet.  A védekezés alapja a megelőzés, az épületek rendszeres ellenőrzése, a bejutási pontok lezárása és a táplálékforrások megszüntetése. Fotó: Zwiegel/wikimedia.org A peléket baglyok, menyétfélék, rókák és más ragadozók is zsákmányolják. A ragadozó madarak jelenlétét megfelelően elhelyezett bagolyodúkkal lehet támogatni. A természetes szabályozás azonban nem jelent azonnali megoldást egy már kialakult padlási problémára. Inkább a kert ökológiai egyensúlyának hosszabb távú fenntartásában játszhat szerepet. A házi macska ugyan elejthet peléket, de jelenléte nem tekinthető célzott és kíméletes védekezési módszernek. A macskák védett állatokat is zsákmányolhatnak. Gyakran javasolnak ecetes vizet, fokhagyma- vagy csilipaprika-kivonatot a pelék távoltartására. Az erős illatok átmenetileg zavarhatják az állatokat, hatásuk azonban kiszámíthatatlan, és tartós megoldást rendszerint nem biztosítanak. Az illóolajok használata szintén körültekintést igényel. Egyes készítmények irritálhatják az állatok és az emberek légútjait, háziállatokra pedig mérgezőek is lehetnek. A szaghatáson alapuló módszereknél megbízhatóbb az épület fizikai lezárása, a táplálékforrások megszüntetése és a szakember bevonása. Amennyiben pele jelenlétére gyanakszunk , elsőként azt kell kideríteni, hol jut be az épületbe, és található-e odabent fészek vagy kölyök. Az állatot nem szabad megmérgezni, ragasztós csapdával megfogni vagy közvetlenül bántalmazni. A bejáratot sem szabad azonnal lezárni, mert ezzel az állatot vagy a fészekben maradt utódokat bezárhatjuk. Biztonságos megoldás érdekében érdemes természetvédelmi szakembert, állatmentőt vagy az illetékes nemzeti parki igazgatóságot megkeresni. A kijutás biztosítása és a nyílások későbbi lezárása rendszerint eredményesebb, mint a folyamatos riasztás. A pele titokzatos, éjszakai állat, amely fontos része az erdei és kerti életközösségeknek. Bár padláson, raktárban vagy gyümölcsösben jelenléte károkat és kellemetlenséget okozhat, a problémát állatbarát módon is lehet kezelni. A rendszeres ellenőrzés, a rések lezárása, a termények biztonságos tárolása és a természetvédelmi szakemberek bevonása segíthet úgy távol tartani a peléket, hogy közben ezek a különleges kisemlősök se sérüljenek. Forrás: greendex.hu Indexkép: shutterstock.com