● news.bsdnet.hu

Mint azt a közösségi oldalakon látható megnyilvánulásaikból láthatjuk, vannak még nekünk is olyan honfitársaink, akik úgy gondolják, hogy az Oroszországi Föderáció valamiféle konzervatív mennyország, és ők ott lennének a legjobb helyen. Vagy azt a megoldást is elfogadnák, ha egész Magyarországot ehhez az államszövetséghez csatolnák az ő kedvükért. (Képünk illusztráció) A második megoldásnak komoly földrajzi és politikai akadályai vannak, a katonaiakról nem is beszélve, ugyanis nem csak az EU-nak, de a NATO-nak is lenne pár szava a dologhoz, az első verzióra viszont csak annyit tudok mondani, hogy tessék kipróbálni, nagy akadálya nincs, hogy kivándoroljanak Magyarországról, bevándoroljanak Oroszországba és végre boldogulhassanak álmaik földjén. Illetve egyetlen akadálya ennek a boldogulásnak mégis van, és ez Oroszország maga. A The Insider alábbiakban bemutatásra kerülő írása elég alaposan elemzi, miféle sorsa van arrafelé a bevándorlónak, még akkor is, ha „távol-külföldi”, tehát nem valamelyik volt szovjet tagköztársaságból vagy Oroszországgal közvetlenül szomszédos országból érkezik. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg. Annyit még pontosítanék, mielőtt belevágnék, hogy az alábbiak nem a politikai emigránsokra, nem a családegyesítéssel betelepülőkre és nem is a háború elől menekülőkre vagy a külföldi üzletemberekre vonatkoznak, hanem csakis és kifejezetten a vendégmunkásokra, gazdasági bevándorlókra. Azonban még a politikai emigráns is gazdaságinak minősül, ha munkát akar vállalni – ha meg nem akar, akkor közbiztonsági kockázatnak, tehát mégis jobb munkával pénzt keresni, mint nem dolgozni. De lássuk, hogyan is él a vendégmunkás a Nagy Orosz Földön? Röviden: pocsékul. Bővebben: nagyon pocsékul. Épp most, 2026 júliusában árultael az orosz Belügyminisztérium helyettes vezetője, miszerint terveik szerint minden bevándorlót arra akarnak kötelezni, hogy olyan mobiltelefont vásároljon, amelyen egy speciális alkalmazás fut. Ez az alkalmazás nyomon követi majd mozgásukat, és megakadályozza, hogy elhagyják azt a régiót, amelyhez be vannak osztva. Ez az intézkedés, amely a jobbágyság idején a parasztok röghöz kötésére emlékeztet, még szigorúbbá teszi a bevándorlási politikát.* *Ez az első kellemetesség orosz földön, ami csábítóvá teszi ezt az országot. Bárhol máshol el kell követni valamilyen bűncselekményt ahhoz, hogy az ember hatósági nyomkövetőt kapjon, itt ingyen osztogatják a vendégmunkásnak! Sőt, az oroszok nagy részét is telefonjukon keresztül figyelik meg, mi ez, ha nem szerető, féltő, sőt, óvó gondoskodás? A szigorodási folyamat a 2024-es „Crocus City Hall” elleni terrortámadás után vette kezdetét. A hatóságok tudatosan korlátozzák a FÁK-országokból érkező bevándorlást, és növelik a távol-külföldről érkező munkavállalók számát, abban a reményben, hogy az ilyen bevándorlókat könnyebb lesz ellenőrizni, és kevesebb társadalmi feszültséget fognak kiváltani. Hasonló bevándorlási modell működik jelenleg a Perzsa-öböl országaiban is, ahová a bevándorlók kvóták alapján érkeznek, és teljes mértékben függővé válnak a munkaadójuktól. Ez a modell azonban sokkal kevésbé irányítható, mint amilyennek tűnik: az Öböl-menti országokban a bevándorlók 20–40%-a végül illegális státuszba kerül. Ez számos problémához vezet, többek között a korrupció, az emberkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem terjedéséhez. Mi változott az orosz bevándorlási rendszerben? A 2024-es „Crocus City Hall” elleni terrortámadás után jelentős fordulat következett be az orosz bevándorlási politikában: a hatóságok egyre inkább korlátozni kezdték a vízummentes országokból érkező bevándorlást, és megpróbálták ösztönözni a távol-külföldről érkező munkavállalók érkezését. A két országcsoportból érkező bevándorlókra Oroszországban eltérő eljárások vonatkoznak. A vízummentes országokból érkező bevándorlók hagyományosan beutazhattak, munkavállalási engedélyt kaphattak, és bármely munkáltatónál dolgozhattak az engedély kiadásának régiójában. Ez elég rugalmas munkaerőpiacot biztosított az ilyen bevándorlók, valamint a munkájukat igénybe vevő vállalkozások számára. A vízumköteles országokból érkező bevándorlóknak viszont először munkáltatói állásajánlatot kell szerezniük, majd vízumot kell igényelniük ennek alapján. Az országban való tartózkodásuk teljes mértékben a munkaviszonyuktól függ. 2024 óta Oroszországban legalább 30 bevándorlásellenes törvényt fogadtak el. A vízummentes tartózkodás időtartamát 180 napról 90 napra csökkentették. Bevezették továbbá az ellenőrzött személyek nyilvántartását is, amely korlátozza a bevándorlók pénzügyi tranzakcióit és munkavállalását, amennyiben megsértik az országban való tartózkodásra vonatkozó szabályokat (lejár a vízumuk, munkavállalási engedélyük, megsértenek egy jogszabályt, stb.). A bevándorlókat kötelezték arra, hogy olyan alkalmazást telepítsenek a telefonjukra, amely nyomon követi a tartózkodási helyüket. A gyermekeik csak egy rendkívül bonyolult orosz nyelvvizsga letétele után tanulhatnak orosz iskolákban. Ezenkívül bevezették azt a követelményt, hogy a bevándorlóknak meg kell keresniük a létminimumot maguk és az általuk eltartott családtagjaik számára. Ezen felül további ellenőrzésekkel, valamint rendőri razziákkal szembesülnek, amelyek során nyomást gyakorolnak az érkezőkre – kényszerítik őket, hogy szerződéseket írjanak alá a hadsereggel és hadba vonuljanak.* *Aki ennyi kedvezmény, lehetőség és juttatás hallatán sem rohan az orosz követségre bevándorlási vízumért, az nem tudja, mi a jó. Vagy inkább azt nem tudja, mi a rossz. Ennek eredményeként 2026 első negyedévében a külföldiek száma Oroszországban 10%-kal csökkent az előző évhez képest (6,8 millióról 6,1 millióra). Az országba belépő külföldiek száma 15%-kal csökkent. Negyedével csökkent a kiadott ideiglenes tartózkodási engedélyek és letelepedési engedélyek száma, míg az érvényes tartózkodási engedélyek száma 1,7 millióra szorult vissza a 2023-as 2,1 millióhoz képest. Ennek a csökkenésnek a nagy része Tádzsikisztánt sújtotta, amelynek állampolgárait a „Crocus” elleni terrortámadással vádolták. Az Üzbegisztánból érkező bevándorlás viszont tovább nőtt. 2025-ben az Állami Duma frakcióvezetőivel tartott találkozón Putyin még azt is javasolta a képviselőknek, hogy fontolják meg az engedélyrendszer eltörlését ennek az országnak az esetében. Ezzel párhuzamosan a Munkaügyi Minisztérium jelentősen megnövelte a vízumköteles országokból érkező külföldi munkavállalók befogadására vonatkozó kvóták szintjét, és egyúttal eltörölte számukra az orosz nyelvvizsga letételének követelményét: míg 2023-ban közel 124 ezer kvótát osztottak ki, addig 2026-ban ez a szám körülbelül 279 ezerre emelkedett. A legnagyobb bővítés Indiának jutott, amellyel 2025-ben kormányközi megállapodást kötöttek a vendégmunkások bevándorlásának engedélyezéséről. 2024-ben a kiadott munkavállalási engedélyek számát tekintve Kína vezetett – 62 ezerrel. Mögötte India következett – 36 ezerrel, majd Vietnam 25 ezerrel. Az összes többi ország együttvéve is legfeljebb 3000 engedélyt kapott. 2026-ban viszont India az első helyre került a 90 ezres kvótával, míg Kínának 89 ezres kvótát osztottak ki. Oroszország számára Észak-Korea is fontos és sok szempontból példaértékű munkaerő-forrássá vált – 2018-ig évente 12–15 ezer munkavállaló érkezett onnan. Az ENSZ szankcióinak szigorítása után a behozataluk leállt, de a háború kitörése után a behozatal újra megindult, nagyjából a korábbi szinten.* *Azt viszont ne gondolja senki, hogy az észak-koreai vendégmunkások a saját boldogulásukért dolgoznak: a bérüket egyenesen a phenjani rezsimnek utalják, és ők maguk nem is hagyhatják el a szállásukat és a munkahelyüket felügyelet nélkül. Integráció nélküli bevándorlás a Perzsa-öböl országaiban Az orosz hatóságok valószínűleg nem annyira az egyik munkaerő-migrációs modell másikra való cseréjére törekednek, mint inkább azok összehangolására. A 2026–2030-as migrációs politika koncepciója rögzíti annak szükségességét, hogy fel kell gyorsítani „az átállást a célzott, szervezett külföldi munkavállalók toborzására (elsősorban a vízum nélkül érkezők esetében)”, vagyis a kvótarendszer bevezetését a vízummentes országok esetében is. Ezek a változások egyértelműen a Perzsa-öböl országainak tapasztalatait és az ott elterjedt, „kafala” néven ismert bevándorló-alkalmazási rendszert követik. Erre a tapasztalatra hivatkozik például Leila Turajanova, a Orosz Tudományos Akadémia Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutatója, valamint Jegor Holmogorov, nacionalista beállítottságú publicista is. A bevándorlók számára megnyitott kollégiumokat az orosz média a dubai kollégiumokhoz hasonlítja. A Perzsa-öböl országaiba tömegesen telepítik a bevándorlókat (főként Indiából) kormányzati kvóták alapján, amelyeket a vállalkozások között osztanak szét. A vállalatok maguk keresik a munkavállalókat, intézik számukra a meghívókat és segítenek nekik a vízum megszerzésében. De ha elveszítik az állásukat, ezeknek az embereknek kötelességük elhagyni az országot. Ennek következtében teljes mértékben függővé válnak a munkaadóiktól, ami folyamatosan a munkavállalói jogok megsértéséhez és a nemzetközi emberi jogi szervezetek részéről érkező, nagyon is megalapozott kritikához vezet.* *Hőhullámok esetén például az ottani építőmunkások szó szerint naponta pusztulnak bele a hőgutába: ezt már évek óta tudjuk, mégsem sikerült semmit sem tenni az érdekükben. A nacionalista beállítottságú polgárok számára ez az integráció nélküli (és munkavállalói jogok nélküli) munkaerő-behozatali modell vonzónak tűnhet, mivel véleményük szerint elszigeteli a bevándorlókat a helyiektől, csökkenti a nemzetiségek közötti feszültséget és a bűnözést. A valóságban azonban az ilyen bevándorlók feletti ellenőrzés sokkal több problémát jelent, mint azt elsőre gondolnánk. Az Öböl-menti országokban összesen 58 millió ember él, közülük 30 millió külföldi. Szaúd-Arábiában a lakosság körülbelül 38%-át, Kuvaitban 70%-át, Katarban és az Egyesült Arab Emírségekben pedig 90%-át teszik ki. Ugyanakkor egyes becslések szerint a bevándorlók 20–40%-a (vagyis 6–12 millió fő) illegálisan tartózkodik ezekben az országokban. Ezt az illegális helyzetet nagyrészt a rendszer maga idézi elő. Mivel a munkaadóknak az év eleje előtt kell benyújtaniuk a vendégmunkások behozatalára vonatkozó kérelmeket, sok cég elkezdett vízumkereskedelemmel foglalkozni: megszerezik a kvótákat, majd eladják a bevándorlóknak a jogot, hogy fiktív munkaszerződés alapján betelepüljenek, és már a helyszínen kereshessenek munkát. Ez azonban illegális helyzetbe hozza a migránsokat, mivel bűncselekménynek minősül, ha a vízumhoz kötött munkáltatótól eltérő cégnél dolgoznak. Sok közülük azért menekül el, mert tisztességtelen munkaadókkal kerül szembe, akik megsértik jogaikat. Ezenkívül a helyi bevándorlási törvények emberkereskedelemhez és szexuális kizsákmányoláshoz vezető rendszert hoztak létre. Milyen következményekkel jár a szigorú bevándorlási politika? Természetesen ennyi illegális bevándorló esetében nem kerülhető el a bűnözés növekedése. Az illegális betelepülők leggyakrabban úgynevezett „megélhetési bűncselekményeket” (angolul: subsistence crimes) követnek el, amelyek nagy részét a lopások teszik ki. Vagy pedig illegális tevékenységekbe keverednek, mint például a kábítószer-kereskedelem és -csempészet. Az Öböl-menti országok nem teszik közzé a bűncselekményekre vonatkozó statisztikákat a bűncselekmények kategóriái, az elkövetők nemzetisége szerinti bontásban, valamint az országban élő egyes nemzetiségekhez tartozó személyek számának figyelembevételével. Mindazonáltal a Szervezett Bűnözés Globális Indexe azt mutatja, hogy az Öböl-menti országok mindegyike magas bűnözési rátával küzd, amely a kábítószer-kereskedelemhez, emberkereskedelemhez, szexuális kizsákmányoláshoz, valamint a bevándorlók gettóiban tevékenykedő bandákhoz kapcsolódik. A szakértők emellett figyelmeztetnek arra is, hogy a Perzsa-öböl országaiban a munkatáborok, a társadalmi elnyomás és az informális vallási hálózatok táptalajt jelentenek a bevándorlók radikalizálódásához és terrorista csoportokba való beszervezéséhez. Figyelembe véve, hogy ezek az országok ilyen nagy számú bevándorlót vonzanak, nem meglepő, hogy sokan közülük végül mégis úgy döntenek, hogy maradnak, annak ellenére, hogy teljes értékű integrációra nincs lehetőségük. Az Öböl-menti országokban már a második és harmadik generációs bevándorlók élnek. Több ezer gyermek él illegális helyzetben, orvosi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférés nélkül. A szervezett bűnözés globális indexének összeállítói szintén megjegyzik, hogy az Öböl-menti országokban kizsákmányolják a bevándorló gyermekek munkaerejét, különösen a vallási ünnepek idején, amikor koldulásra kényszerítik őket. Aligha lehet olyan országot találni, amely sikeresen fogadna fel vendégmunkásokat, majd problémamentesen haza tudná küldeni őket. Németország kiváló példát jelent erre a kísérletre. A háború után az ország, amely munkaerőhiánnyal küzdött, török vendégmunkásokat importált, abban a reményben, hogy azok a szerződés lejárta után távoznak. Ezért Németország meg sem próbálta őket integrálni. A bevándorlók azonban maradtak, és ennek eredményeként az állam azzal szembesült, hogy az ő gyermekeik integrálódtak a legkevésbé a német társadalomba, a török származásúak körében pedig a bűnözési ráta az ország összes bevándorlói csoportja közül a legmagasabb lett.* *Meg kell jegyeznem utóbbi időben ebből a szempontból erős versenyben vannak velük a csecsenek, bár ők sokkal kevesebben vannak, így jóval súlyosabb bűncselekményeket kell elkövessenek, hogy tartani tudják a dobogós helyezésüket. Oroszországnak is vannak tapasztalatai egy szigorú bevándorlási rendszerrel, amely teljes mértékben a vízumalapú bevándorláson és a kvótákon alapult. 2002 és 2007 között az országban olyan bevándorlási rendszer működött, amely leginkább a Perzsa-öböl menti országokéra hasonlított. A munkaadóknak előzetesen állami engedélyt kellett szerezniük a vendégmunkások behozatalára a hatóságok által kijelölt kvóták keretein belül. Ebben az időszakban Oroszország a már említett országokéhoz hasonló problémákkal szembesült: rugalmatlan volt a munkaerőpiac, a munkavállalási engedélyek kereskedelme körül komoly korrupciós rendszer alakult ki, maffiaszerű hálózatok szerveződtek, megjelent az emberkereskedelem, a migránsok rabszolgatartó kizsákmányolása és a magas szintű illegális bevándorlás. A rendszer 2007-es liberalizációja után a bevándorlók legális foglalkoztatottsága megduplázódott, ami növelte az adóbevételeket. Ugyanakkor a vendégmunkások hozzájárulását Oroszország gazdaságához 2008-ban a GDP 6–8%-ára becsülték. A bevándorlás hatása Oroszország demográfiai helyzetére Ugyanakkor a bevándorlás elengedhetetlen Oroszország számára a csökkenő munkaerő-állomány pótlásához. Az ország születési rátája már az 1960-as években a reprodukciós szint alá csökkent. Az 1990-es évek elején megkezdődött a természetes népességcsökkenés, amelyet a Szovjetunió felbomlása tovább súlyosbított. Ezt követően a csökkenés jelentős részét kompenzálták – az egykori Szovjetunió országaiból visszatértek az etnikai oroszok, valamint ukránok és beloruszok költöztek be. 2000-re azonban ez a forrás kimerült, és a bevándorlók között megnőtt a közép-ázsiai származásúak aránya. 1991 és 2016 között Oroszország természetes népességcsökkenése 13 millió fő volt, míg a migrációs növekedés 9,3 millió főt tett ki. Így a migráció az adott időszak demográfiai veszteségeinek mintegy 70%-át kompenzálta. A 2010-es évek egészében megfigyelhető volt a jelentős kivándorlás Oroszországból. Az Ukrajna elleni teljes körű inváziót megelőző 10 év alatt körülbelül hárommillió ember hagyta el az országot. Az invázió kezdete után pedig további félmilliótól 1,3 millióig terjed az emigránsok létszáma, akiknek 86%-a 45 év alatti. Az orosz társadalomba integrálódó bevándorlók nélkül Oroszország elkerülhetetlenül népességcsökkenéssel és gazdasági visszaeséssel fog szembesülni, hasonlóan ahhoz, ahogyan ez jelenleg Japánban történik. Már most is rekordszintű munkaerőhiány tapasztalható Oroszországban a tömeges kivándorlás, a bevándorlás csökkenése, valamint a polgárok háborús és az ahhoz kapcsolódó iparágakban való tömeges foglalkoztatása miatt. 2025-ben Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes közölte, hogy az országból 1,5 millió munkavállaló hiányzik, miközben a munkanélküliség szinte negatív rekordot elérve 2,1%-os volt, az optimális 3–5%-os szint helyett. A Dél-Kaukázus és Közép-Ázsia országai egyedülálló munkaerő-tartalékot jelentettek Oroszország számára, amely a közös szovjet múltnak és az orosz nyelv széles körű elterjedtségének köszönhetően kulturálisan is viszonylag közel állt a munkaadókhoz. Kazahsztán és Azerbajdzsán gazdaságának növekedésével ezek az országok maguk is munkaerő-importőrökké váltak. Most már ők is kezdik elcsábítani szomszédjaik munkaerő-forrásait, és Oroszországgal versengenek értük, hasonlóan ahhoz, ahogyan az EU vonzotta a kelet-európai országokból származó munkavállalókat a Szovjetunió felbomlása után. Ezenkívül magukban a közép-ázsiai országokban is véget ér a demográfiai átmenet, és népességük növekedése is megtorpant.* *És ne feledjük: az orosz társadalomba való integráció egyébként is maga a politikai kötéltánc, nem mindenkinek van meg hozzá az egyensúlyérzéke, vagy egyáltalán, a kedve. A távol-külföldi országok, például India népessége egyelőre továbbra is növekszik, így Oroszország számára szintén szükséges a velük való munkaerő-csere fenntartása. Ugyanakkor ezek az országok nem tudják teljes mértékben helyettesíteni a posztszovjet térségből érkező munkaerőt, mivel a kulturális és területi távolság megnöveli a befogadó vállalkozások és a társadalom egészének nehézségeit. Ráadásul a vízumköteles migráció mértéke egyelőre nem összehasonlítható a vízummentes migrációéval. Kína pedig – amely a vízumköteles országok közül az egyik fő munkaerő-beszállítója Oroszországnak – hamarosan maga is munkaerőhiánnyal fog szembesülni, és a bevándorlás vonzó célpontjává válik. A vízumköteles munkaerő-migrációs csatorna fejlesztésének a vízummentes csatornát kiegészítenie kell, nem pedig helyettesítenie. A külföldiek munkavállalásának korlátozása viszont az illegális migráció, a korrupció és a feketemunka terjedéséhez, valamint a bevándorlók társadalmi elszigetelődéséhez, marginalizálódásához, radikalizálódásához és a bűnözői körökbe való sodródásához vezet. Kína mindenképpen ki fog esni munkaerő-forrásként, sőt: rövidesen a kínai gazdaság teljes átstrukturálására lesz szükség (ezen már dolgoznak is Pekingben) ugyanis a rohamos népességcsökkenés miatt már nem lehet az olcsó munkaerőre alapozott tömegcikkek kereskedelmére alapozni az állami bevételeket. Igazából az is csoda lesz, ha a kínai élelmiszer-termelésben nem következik be súlyos válság a közeljövőben. Lapzártakor érkezett, még éppen ide tudom illeszteni: Vlagyimir Putyin ezekben a percekben írta alá a bevándorlás feltételeit szigorító törvénycsomagot, mely ezáltal hatályba is lépett. Lássuk ennek a részleteit. A külföldieknek kötelességük lesz saját magukat és családtagjaikat olyan jövedelmi szinten eltartani, amely nem alacsonyabb, mint a munkavégzésük helye szerinti régióban érvényes egy főre jutó létminimum egy bizonyos szorzóval multiplikált értéke. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg az átlagos havi bruttó bért. Ha a migráns egyszerre több régióban is dolgozik, a számítás a legmagasabb létminimum alapján történik. A törvény emellett bevezeti a migránsok jövedelmének ellenőrzési mechanizmusát is. Az adóhatóságok három, hat, kilenc és tizenkét hónapos időszakra vonatkozó jövedelmi adatokat továbbítanak a Belügyminisztériumnak. A Szociális Alap a munkavégzésre vonatkozó adatokat továbbítja, és amennyiben a külföldi jövedelme egy bizonyos, megállapított szint alatt marad, munkaszerződését megszűntnek tekintik, és kitoloncolják Oroszországból. Ezen felül a migránsok gyermekeinek – beleértve az örökbe fogadottakat és a gyámság alatt állókat is – ideiglenes tartózkodási idejét a szülőjük engedélyének érvényességi idejére meghosszabbítják, de legkésőbb a gyermek 18. életévének betöltéséig tarthat ez. A tartózkodás meghosszabbításához a szülő köteles minden gyermek után előleget fizetni a személyi jövedelemadó-bevallása alapján. Ha a tartózkodási engedélyt nem hosszabbítják meg vagy visszavonják, a külföldinek gyermekeivel együtt 15 napon belül el kell hagynia Oroszországot. A külföldi gyermeke 18. életévének betöltésekor köteles 30 napon belül elhagyni az országot, két kivételtől eltekintve: ha törvényes alapja van a tartózkodásra vagy letelepedésre, vagy ha ugyanezen időtartamon belül kérelmet nyújt be saját tartózkodási engedélyért, és befizeti a személyi jövedelemadójának előlegét. Ilyen esetben nem szükséges oktatási igazolást benyújtani. Így néz ki mától a bevándorlók, vendégmunkások orosz paradicsoma. Aki még szeretne oda emigrálni, magára vessen. Ha lehet, hibrid kukoricát. Szele Tamás