● news.bsdnet.hu

A kormányzat által jelzett adóellenőrzési szigorítások és a NAV egyre fejlettebb, adatvezérelt kockázatelemzési rendszerei alapján reális lehetőségként merül fel a vagyonosodási vizsgálatok visszatérése – áll az EY közleményében. A téma nem légből kapott: a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón Magyar Péter miniszterelnök jelentette be, hogy politikusoknál és politikai felsővezetőknél húsz évre visszamenőleg indulhatnak ilyen vizsgálatok – ezt még tavaly nyáron ígérte meg a Tisza Párt elnökeként. A nagy kérdés az, hogy a jogalkotó szélesebb körben, a magánszemélyek teljes körére is visszaállítja-e a 2016 előtti szabályokat. Először arról kérdeztük Bajusz Dánielt, az EY adóellenőrzésekkel és adóperekkel foglalkozó csapatának vezető szakértőjét, hogy pontosan mit jelent a vagyonosodási vizsgálat, és miben más, mint egy szokásos NAV-ellenőrzés. A szakértő az Indexnek elmondta: ez nem önálló ellenőrzési típus, hanem a bevallás utólagos vizsgálatának speciális formája, amelynél a NAV nem egy konkrét adónemet vagy ügyletet néz, hanem azt, hogy a magánszemély vagyongyarapodása, kiadásai és életvitele összhangban állnak-e a bevallott, adózott jövedelmeivel. A kiindulópont tehát maga az életvitel: egy nagy értékű ingatlan, egy luxusautó, egy jelentős befektetés vagy a tartósan magas fogyasztási szint. Ha ezek nem tűnnek fedezhetőnek a bevallott jövedelmekből, az adóhatóság becslést alkalmazhat – vagyis nem pontosan kiszámítja, hanem valószínűsíti az eltitkolt adóalapot. A módszer ereje abban rejlik, hogy az eljárásban részben megfordul a bizonyítás logikája. Míg egy klasszikus ellenőrzésnél a NAV bizonyítja, hogy egy bevallás hibás vagy egy számla fiktív, itt – ha a hatóság kimutatta az aránytalanságot – az érintettnek kell hitelt érdemlően igazolnia a forrásait. Ezt hívja a szakma fordított vagy kimentő bizonyításnak, ami szembemegy azzal az általános jogelvvel, hogy a hatóságnak kell mindent teljeskörűen bizonyítania. Ráadásul a vagyonszerzés időpontjánál sokszor fontosabb, hogy a vagyon mikor jelent meg az adózó költéseiben: a kronologikus vagyonmérleg miatt a feltételezett illegális jövedelem gyakorlatilag nem évül el, mert a NAV az elköltésének időszakát vizsgálja. Lapunk arra is rákérdezett, hogy egy átlagembernek mit és mennyi időre visszamenőleg kellene bizonyítania. Bajusz Dániel szerint jellemzően az elévülési időn belüli, azaz 5+1 éves időszakot vizsgálja a hatóság, a források eredete azonban ennél jóval korábbra nyúlhat vissza. A korábbi vizsgálati hullámoknál nem volt ritka, hogy az adózóknak 10–20 évvel korábbi eseményekre kellett bizonyítékot előkeresniük. Az elévülési időn belül a szabad bizonyítás elve érvényesül, tehát bármilyen korhű, hiteles bizonyíték elfogadható. Az elévülésen túli időszakból viszont a törvény csak meghatározott eszközöket ismer el: ingatlan-adásvételi szerződéseket, hagyatéki iratokat, jogerős bírósági és hatósági határozatokat, bankszámlakivonatokat, korábbi adóbevallásokat, közjegyzői okiratokat. Egy utólag tett nyilatkozat egy állítólagos kölcsönről vagy egy nehezen ellenőrizhető magánokirat a bírói gyakorlat szerint gyakran kevés. Ez a bírói gyakorlat pedig kifejezetten kiforrott: a 2016 előtti másfél évtized vizsgálati dömpingje során a bíróságok számos részletkérdésben adtak iránymutatást, a szerencsejáték-nyereményre vagy tagikölcsön-visszafizetésre való hivatkozástól a hagyatéki eljárásig – többnyire az adóhatóság pozícióját erősítve. Arra a kérdésünkre, hogy kiknek kell igazán odafigyelniük, a szakértő úgy válaszolt: nem az „átlagember” lenne a fő célpont, hanem az adatvezérelt kockázatelemzés által kiválasztott, magas kockázatú esetek. Egy korábban kiadott közleményben Séra Gergely, az EY adóperes csoportjának és közvetett adózási szolgáltatásainak vezetője így fogalmazott: „Egy esetleges új rendszerben a figyelem középpontjába kerülhetnek a nagy értékű ingatlanszerzések, a luxusfogyasztás, a külföldi vagyonelemek, a kriptoeszközök, az összetett tulajdonosi struktúrák, valamint azok az esetek, amikor a magánszemély életvitele láthatóan nincs összhangban a bevallott jövedelmével.” Bajusz Dániel az Indexnek hozzátette: nem feltétlenül a vagyon nagysága a döntő, hanem az aránytalanság – az is kockázat, ha valaki tartósan minimálbér környéki jövedelmet vall be, miközben látványosan gyarapszik. A hatóság ma összehasonlíthatatlanul több adattal dolgozik, mint a klasszikus vizsgálatok korában: az online számlaadatok, a nemzetközi automatikus információcsere pénzügyi adatai, a céginformációk és az ingatlanügyletek adatai mind rendelkezésre állnak, a NAV 2026-os ellenőrzési terve pedig kifejezetten a mesterséges intelligenciával támogatott kockázatelemzésre épül. Az MI önmagában nem állapít meg adóhiányt, de rendkívül hatékonyan szűri ki az egymásnak ellentmondó adatokat – már a 2010-es évek vizsgálataiba is beszivárogtak a közösségi médiából származó információk, ezek elemzése ma nagyságrendekkel gyorsabb. Ezt a vizsgálattípust a NAV nem rendeli el véletlenszerűen, hanem csak akkor, ha az előzetes kockázatelemzés már feltárta a jelentős eltérést a bevallott jövedelem és az életviteli vagy egyéb kiadások között – mondta lapunknak a szakértő, hozzátéve: aki megkapja a megbízólevelet, annak nagy valószínűséggel már a kimentéshez szükséges bizonyítékokat kell gyűjtenie. Végül azt kérdeztük, jelenleg pontosan mi akadályozza ezeket a vizsgálatokat, és mikor várható döntés. A válasz szerint nem maga a módszertan változott – az húsz éve lényegében változatlan –, hanem az, hogy 2016 óta a NAV főszabály szerint nem indíthat ilyen ellenőrzést saját döntése alapján , csak nyomozóhatósági jelzéshez, büntetőeljáráshoz kapcsolódóan. Ez a konstrukció azonban rosszul illeszkedett a büntetőeljárás logikájához: a becslés adójogi valószínűsítés, ami önmagában nem alapoz meg büntetőjogi felelősséget, így a nyomozóhatóságoknak kevés ösztönzőjük volt vizsgálatot kezdeményezni. Az eredmény a számokban is látszik: a NAV évkönyvei szerint 2014-ben még 1336, 2015-ben 1158 vagyongyarapodási vizsgálat zajlott, 2016-ban már csak 587, 2017-ben 115, 2018-tól pedig önálló statisztikai kategóriaként meg sem jelenik – miközben 2010 előtt évente több ezres, akár tízezres nagyságrendről szóltak a tervek. Ha a jogalkotó visszaállítaná a 2016 előtti rendszert, a NAV ismét önállóan, kizárólag adókockázati alapon indíthatna ilyen eljárásokat, ami jelentősen megnövelhetné azok számát. Fontos ugyanakkor, hogy jelenleg nincs benyújtott törvényjavaslat a szabályok módosítására: a kérdés egyelőre szakmai és kormányzati szinten felmerülő lehetőség, ezért a döntés időpontjáról a szakértő szerint ma még nem lehet megalapozott előrejelzést adni. (Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Nagaiets / Getty Images)