● news.bsdnet.hu

A tekintélyes magasságot is elérő, fehér virágzatú növény szinte az egész nyugat-magyarországi régióban, így Zala vármegyében is tömegesen fordul elő. Különösen az akácos erdők aljnövényzetében, a szántóföldek szegélyein, valamint a gondozatlan, elhanyagolt területeken bukkan fel. Afoltos büröka hazai flóra kiemelkedően veszélyes mérgező fajai közé tartozik, aminek a kockázatát csak növeli, hogy külsőleg rendkívüli módon hasonlít több közkedvelt vadon termő növényre, sőt még a konyhában használt petrezselyemre is. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációtAndroidravagyiOS-re, hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A szakértők szerint a foltos bürök szinte bárhol felbukkanhat az országban. Gyakorlatilag alig találni olyan természetes élőhelyet Magyarországon, ahol ne lenne jelen. Az akácos erdők térnyerésével és a szántóföldi művelés terjedésével ez a faj is állandó lakójává vált a határszéleknek. A tavaszi és nyári időszakban a kifejlett példányok már messziről jól láthatóak: hatalmas, fehér virágernyőket növesztenek, miközben a magasságuk az egy-két métert is könnyedén elérheti. A látványos megjelenés mögött azonbankomoly veszélyekrejtőznek. A foltos bürök fő veszélyforrása, hogy megszólalásig hasonlít más ernyősvirágzatú növényekre – Fotó: wikipédia A foltos bürök legfőbb veszélyforrása, hogy morfológiailag szinte megszólalásig hasonlít más ernyősvirágzatú növényekre. Megfelelő botanikai alapismeretek nélkül a laikus természetjárók számára szinte lehetetlen küldetés a biztonságos megkülönböztetése. A növény leginkább a turbolyafajokkal, valamint a bódító barabollyal téveszthető össze. Emiatt a szakemberek a laikusoknak egyáltalán nem javasolják ezen ehető vadnövények otthoni, ellenőrizetlen gyűjtését, mivel a hibázási lehetőség kockázata óriási. A fiatal hajtások felismerése jelenti a legnagyobb kihívást, ugyanis a növényre jellemző specifikus, kellemetlen szag ilyenkor még egyáltalán nem intenzív. Szintén fontos morfológiai bélyeg a növény vastag, belül üreges szára, amelyet jellegzetes lilás-barnás színű foltok tarkítanak. A foltos büröknek kivétel nélkül minden része – a gyökerétől a szárán át a levelekig és a virágzatáig – erősen mérgező. Fő toxikus hatóanyaga a koniin nevű alkaloida, amely közvetlenül az idegrendszert támadja meg, és súlyos mérgezés esetén a légzőizmok teljes lebénulásához vezethet. Mivel kiemelkedően veszélyes növényről van szó, már egészen csekély mennyiség szervezetbe kerülése is tragédiát okozhat. A légzésbénulás következtében fellépő fulladás miatt a szakértők nyomatékosan intenek mindenkit attól, hogy az erdőben, mezőn talált, turbolyának vélt növényeket megkóstolja. A vadon termő fűszer- és gyógynövények gyűjtése komoly botanikai és biológiai felkészültséget igényel, ennek hiányában a hasonló külsejű fajok szedését messzemenően kerülni kell. A Földközi-tenger vidékéről származó foltos bürök napjainkra szinte a teljes európai kontinenst meghódította. Az ókorban és a középkori orvoslásban kettős megítélés alá esett: egyszerre tekintettek rá rettegett méregként és fontos gyógyászati alapanyagként. A történelmi feljegyzések és a hagyomány szerint a híres filozófus, Szókratész halálos ítéletének végrehajtásakor is a bürökből sajtolt méregpoharat alkalmazták. Bár az évszázadok során a népi gyógyászatban és a korai orvoslásban különböző fájdalomcsillapító, valamint érzéstelenítő eljárásokhoz is felhasználták a belőle készült kivonatokat, a modern gyógyászat a rendkívül szűk terápiás sáv és a hatalmas kockázatok miatt teljesen száműzte az alkalmazását. A szakértői figyelmeztetés ma is egyértelmű: ismeretlen, vadon élő növényeket – különösen az ernyős virágzatúak családjába tartozókat – senki ne gyűjtsön emberi vagy állati fogyasztásra. Forrás:zaol.hu Indexkép: