● news.bsdnet.hu

A Dusk 2018-as megjelenését követően vált népszerűvé a boomer shooter kifejezés minden olyan lövöldözős játékra, ami elsősorban a ’90-es évek klasszikusait, főleg a Doomot és a Quake-et imitálja. A boomer szó pejoratív értelme ellenére itt egyáltalán nem minőségi céduláról van szó, hanem szimplán arról, hogy a régi lövöldék stílusában készült, de új alkotással van dolgunk. Sokmindentől lehet boomer shooter egy FPS, de főbb jellemzői a minden téren tetten érhető gyorsaság, a valamennyire légies-csúszkálós mozgás, a harcokat kiszolgáló, néhol arénaszerű, néhol komplexebb, de igen ritkán realisztikus pályatervezés, valamint a hangulatra való összpontosítás a realizmussal szemben. Ezen eszmeiség mentén jelent meg 2022-ben a Cultic első fejezete, majd egészen 2025-ig kellett várni a második részre, ami egyben a játék fináléja is lett. Most mindez egy csomagban, extra lehetőségekkel, két bónuszpályával és egy hullámalapú arénamóddal érkezik konzolokra is. A Cultic intrójából kiderül, hogy egy detektívet irányítunk, aki rejtélyes eltűnések után nyomoz New Grewandale városában. Útközben azonban elkapja egy szekta, majd, miután azt hiszik, megölték, bedobják egy tömegsírba. Mi itt vesszük fel a fonalat, hősünk ugyanis túlélte a találkozást, és elhatározza: meg kell semmisítenie támadóit. A cselekményt egy-két igen rövid jeleneten túl gyakorlatilag csak a pályák tereptárgyai, valamint szétszórt feljegyzések mesélik el, így ha nem igényeljük, egyáltalán nem is kell ezzel foglalkozni. Ez persze nem is gond, ugyanis a fókusz egyértelműen a játékmeneten és a hangulatteremtésen van. [+] Kezdetben dobófejszékkel és ökleinkkel, de idővel mindenféle klasszikus fegyverrel apríthatjuk a ránk törő ellenségeket: pisztoly, forgó-tolózáras puska, gépfegyver, lefűrészelt csövű sörétes, gránátvető és egyéb szerszámok teszik ki arzenálunkat. Igen masszív mennyiségben ölhetjük a ránk törőket, akik szinte ugyanezekkel a fegyverekkel próbálják kiontani a mi életünket. A kaland végére szerintem több mint ezer szektáson, élőholton meg egyéb monstrumon voltam túl, így mindenki, aki belevág, masszív hullahalomra készüljön, széttrancsírozott testrészekkel, levágott fejekkel, kirepült szemgolyókkal. Karakterünk mozgása igen légies, amolyan korcsolyázós, és erre is épít. Ellenségeink jól céloznak, így fontos, hogy állandó mozgásban legyünk, guggoljunk és csússzunk, szökelljünk és ugráljunk. A pörgés létfontosságú, és a siker kulcsa gyakran az, ha szóhoz sem hagyjuk jutni ellenfeleinket. Ez persze nem mindig könnyű, és gyakran éreztem azért, hogy vagy túl sok a gonosz, vagy túl golyóállók, amellett, hogy a „lődd, amíg csak mozog” megközelítésen túl nagy taktikázásra azért nincs szükség. Mindez persze elképesztően dinamikus játékélményt teremt, ami nagyon élvezetes. Imádtam egy szűk folyosóra belibbenni vagy egy nagyobb téren távolról leszedegetni mindenkit. [+] Minden nagyon precíz, de szórakoztató, a program pedig igen gyakran rásegít minket egy-egy végzetes fejlövésre, ami koponyák dinnyeszerű loccsanását eredményezi. A támadóink zombikként közelednek felénk, később pedig tényleges élőholtak törnek életünkre. A második fejezet pedig arcbamászós buzogánykezű förmedvényekkel kényszerít az állandó mozgásra, bár ezeket kicsit irritálónak találtam és jópárszor kerültem olyan helyzetbe, ahol fogcsikorgatva markolászva a kontrollert örültem, hogy épp túléltem a találkozót. Limitált az is, hogy mennyi lőszert szedhetünk fel, így érdemes betekinteni minden zegzugba és felszedni, amit csak lehet, ezzel is készülve a következő megmérettetésre. A balansz – legalábbis normál fokozaton – kiváló, a tölténylimit pedig motivál a fegyverek gyakori váltogatására. Érdemes egyébként az adott célhoz választani szerszámot, viszont, ha épp kifogyunk, kifejezetten emlékezetes élmény tud lenni az improvizáció és az abból fakadó siker. Egy vonatkocsis pályán például a gépfegyverrel pillanatok alatt végeztem egy kocsinyi galáddal, majd elkezdtem dinamitokat hajigálni a következőbe, tűzbe borítva mindent. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!