● news.bsdnet.hu

Spanyolország, Portugália és Törökország példája jól mutatja, hogy nincs egyetlen csodamegoldás: a siker kulcsa a vízgazdálkodás fejlesztése, a termesztési szerkezet átalakítása és a technológiai alkalmazkodás együttesében rejlik – olvasható a MAGOSZ főtitkára, Cseh Tibor András tájékoztatójában.. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A klímaváltozás Európát az átlagosnál is erősebben érinti. Míg az elmúlt harminc évben a globális átlaghőmérséklet évtizedenként mintegy 0,27 Celsius-fokkal emelkedett, addig kontinensünk ennek közel kétszeres ütemben melegedett. Ennek következményei már a műholdas megfigyelésekben is egyértelműen kirajzolódnak: az elmúlt két évben Európa-szerte az elmúlt három évtized legkedvezőtlenebb talajnedvességi viszonyait mérték. A változás nemcsak időjárási jelenség, hanem egyre inkább gazdasági kérdés is. A mediterrán országokban ma már sok esetben nem is a közvetlen terméskiesés jelenti a legnagyobb veszteséget, hanem a vízhiány miatt bevezetett korlátozások, illetve a termények minőségének romlása. Az alkalmazkodás ezért több irányban egyszerre zajlik: északabbra tolódnak a termesztési övezetek, felértékelődik a vízgazdálkodás, nő a szárazságtűrő fajták szerepe, miközben a precíziós technológiák és az öntözési beruházások is egyre fontosabbá válnak. Spanyolország az Európai Unió egyik mezőgazdasági nagyhatalma. Az európai üzletek polcain található zöldségek, gyümölcsök és számos húsipari termék jelentős része spanyol gazdaságokból származik. Ez a termelési fölény azonban egyre nagyobb vízigénnyel jár. A mezőgazdaság ma már az ország teljes vízfelhasználásának közel 80 százalékát igényli, ami egyre komolyabb társadalmi feszültségeket okoz a lakossági vízellátás és az agrárium között. A tavalyi rendkívüli hőhullámok – több alkalommal 40–46 Celsius-fok közötti hőmérséklettel – közel 10 milliárd eurós mezőgazdasági veszteséget okoztak. A válasz erre nem pusztán több öntözés volt. Spanyolországban ma már közel 3 millió hektár öntözött terület található, amelynek mintegy 60 százalékán csepegtető öntözést alkalmaznak, vagyis ott juttatják ki a vizet, ahol arra valóban szükség van. Ezzel párhuzamosan jelentős szerkezetváltás is végbement. A gabonafélék szerepe fokozatosan csökkent, miközben a magasabb hozzáadott értéket előállító kertészeti kultúrák területe folyamatosan nőtt. Ennek azonban ára is van. Az intenzív kertészeti ágazat működését jelentős részben külföldi – sok esetben illegálisan foglalkoztatott – vendégmunkások biztosítják, míg Európa legnagyobb, mintegy 34 millió egyedből álló sertésállományának takarmányozása egyre inkább importkukoricára és dél-amerikai szójára épül. Portugália az elmúlt másfél évtized leggyengébb gabonatermését takarította be tavaly: az alig 700 ezer tonnás termés 30–40 százalékos visszaesést jelentett a korábbi évekhez képest. Miközben a gabonatermesztés visszaszorult, az olívatermesztés látványos fejlődésen ment keresztül. Az intenzív, öntözött olajfaültetvényeken a terméshozam elérheti a 8–12 tonnát hektáronként, ami többszöröse a hagyományos ültetvények 2–4 tonnás átlagának. Ebben kulcsszerepet játszik az Alqueva-gát, amelyhez kapcsolódó öntözőrendszer több mint 120 ezer hektárnyi területet lát el vízzel. Ez önmagában csaknem akkora öntözött területet jelent, mint amennyi jelenleg Magyarország teljes öntözött mezőgazdasági területe. A portugál alkalmazkodás azonban nem áll meg a növénytermesztésnél. Az állattenyésztésben évszázados hagyományokra épülő, úgynevezett montado-rendszert alkalmaznak. A ritkás paratölgy- és magyaltölgy-erdők természetes árnyékot biztosítanak az állatok számára, így jelentősen mérséklik a nyári hőstresszt. Törökország mezőgazdasága szintén egyre inkább az öntözésre épül, különösen az ország délkeleti, félszáraz térségeiben. Az éghajlatváltozás hatására a termelés számos régióban gyakorlatilag öntözés nélkül már nem fenntartható. Ennek kezelésére indították el a Güneydoğu Anadolu Projesi (GAP) programot, amely a világ egyik legnagyobb öntözésfejlesztési beruházása. A projekt keretében 22 gát és 19 vízerőmű épül a Tigris és az Eufrátesz folyókon, amelyek segítségével akár 2 millió hektárnyi mezőgazdasági terület válhat öntözhetővé. Összehasonlításképpen: Magyarországon jelenleg mintegy 150 ezer hektáron folyik öntözés. A beruházások célja nem csupán a termésbiztonság javítása, hanem az időjárási kitettség jelentős csökkentése is. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Bár Spanyolország, Portugália és Törökország eltérő természeti adottságokkal, gazdasági szerkezettel és mezőgazdasági hagyományokkal rendelkezik, alkalmazkodási stratégiáikban közös elemek rajzolódnak ki. Mindenütt felértékelődött a vízvisszatartás és az öntözés szerepe, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szárazságtűrő növényfajták, változik a termesztési szerkezet, és a technológiai fejlesztések nélkülözhetetlenné váltak. A dél-európai példák azt is megmutatják, hogy az aszály elleni védekezés nem egyetlen beruházás vagy technológia kérdése, hanem hosszú távú stratégia, amely egyszerre érinti a vízgazdálkodást, a növénytermesztést, az állattenyésztést és az agrárpolitikát. Magyarország számára is egyre aktuálisabb a kérdés, melyik utat választja. Egy azonban biztosnak látszik: a jövő mezőgazdaságának legfontosabb erőforrása nem csupán a termőföld, hanem a rendelkezésre álló víz lesz. Forrás: MAGOSZ Indexkép: Pexels