● news.bsdnet.hu

A mindenkori magyar kormány külkapcsolatainak pragmatikus és realista megközelítésű alakítása támogatandó és értékelendő. Orbán BalázsHuszárvágáscímű könyvében kifejtett konnektivitáselméletéből korábban szintén ez az irányvonal volt kiolvasható, még ha ezt a kifejezést minden bizonnyal száműzik is az új rend szótárából. Sebaj, nem a megnevezés a lényeg. Orbán Viktor valójában maga sem szerette a „konnektivitás” kifejezést, mert tisztában volt vele, hogy túlságosan értelmiségi hangzású, a választókkal pedig olyan nyelven kell beszélni, amelyből pontosan értik, mit és miért tesz a kormány. Így lett a konnektivitásból „magyar nagystratégia”, bár Orbán szerint még ez sem volt eléggé emészthető és közérthető. Április 12-ig ezt a kommunikációs feladványt már nem sikerült megoldani, bár aligha emiatt veszített választást a Fidesz. A leegyszerűsített nyelvezet és az egyszerű értelmezési keretek ugyanakkor kétségkívül hozzájárultak Magyar Péter sikeréhez. Nem valószínű, hogy valaha is kapunk majd a Tisza-világtól egy könyvbe foglalt, részletes külpolitikai stratégiát. Magyar Péter ebből a szempontból is az új korszak logikáját követi. Az influenszeralapú, filterezett politizálás rövid, imázsépítő üzenetekkel, képekkel és gondosan komponált videókkal nem annyira narratívát épít, mint inkább választói rajongást. Másképp fogalmazva, és ez nem értékítélet, hanem ténymegállapítás: politikai tőkévé alakított lájkvadászatról van szó. Ez abban különbözik az orbáni nyelvezettől, hogy meg sem próbálja elmagyarázni a világot. Nem az a fontos, hogy ki mit és miért tesz, hanem az érzéskeltés és a jelenség maga: a „The Man” menő, divatos, laza, szexi, királycsávó. A külpolitika területén is az influenszerpolitizálás logikája érvényesül. A látványos gesztusok, a személyes márkaépítés és a közösségi médiában jól működő üzenetek fontosabbá válnak a hagyományos diplomáciai megfontolásoknál. Magyar pontosan tudja, hogyan működik ez a logika, és azt is, hogy a Tisza Párt szavazóinak egyelőre ennyi is elegendő. Ha már ott volt Olaszországban, hogy részt vegyen aTavaszi szélcímű imázsfilmje bemutatóján, akkor elugrott összebarátkozni Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel. Most hagyjuk is, ki mit látott bele a két politikus testbeszédébe. Magyar ismét bezsebelt néhány ezer lájkot a találkozóról készült képekkel és rövid videóval. Az imázskampány szempontjából a feladat kipipálva: Magyar Péter még nem miniszterelnök, de már egy fontos EU-tagállam vezetője fogadta. Amíg az „Orbán-világ” tartott, Meloni ellenzéki és kormánykritikus oldalról aligha kapott tapsot. Most viszont, hogy már Magyar Péter volt a vendége, áradtak a lájkok. Korábban Melonit még „szélsőjobboldaliként” emlegette az Orbánnal szemben álló hazai sajtó egy része, most pedig Magyar posztjai alatt a hozzászólók közül többen már azt találgatták, milyen szép pár lennének együtt az olasz miniszterelnöknővel. Változik a világ. Amíg Donald Trump Orbán Viktort dicsérte, addig az ellenzéke megvetésnek szánt nevető reakciókkal árasztotta el az erről szóló híreket és közösségi médiás bejegyzéseket, miközben az amerikai elnököt is mindennek elhordták. Amikor azonban Trump egy rövid mondattal – „Szerintem jó munkát fog végezni, ő egy jó ember” – megdicsérte a választási győztes Magyar Pétert, már több volt a szívecskés reakció, mint a megvetésnek szánt nevető fej. Amikor Recep Tayyip Erdoğan török elnök gratulált Magyar Péternek, majd meghívta Ankarába, a leendő miniszterelnök pedig Budapestre invitálta őt az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójára, szintén záporoztak a lájkok. Az Orbán-kormány időszakában Erdoğan még rendszeresen autokratának számított a kormánykritikus oldalon, ahogy a Türk Államokkal kialakított kapcsolatokat is gyakran gúny tárgyává tették. Április 12-e óta az orosz beavatkozás réme is látványosan háttérbe szorult, és szinte biztos, hogy Moszkva irányába is érkeznek majd új típusú gesztusok. Ebben a kérdésben ugyanakkor az új kormánynak nyilvánvalóan óvatosabban kell mozognia Brüsszel figyelő tekintete miatt. Így lehet, hogy egy ideig nem kerül sor Magyar–Putyin-találkozóra. Aztán ha mégis, majd jól meglepődünk. A választás utáni első sajtótájékoztatóján Magyar Péter gyorsan világossá tette, hogy pragmatikus együttműködésre törekszik Kínával. Márpedig nehéz elfelejteni, milyen cikkek és kritikák jelentek meg korábban az Orbán-kormány Kínával való kapcsolatairól vagy a kínai beruházásokról. Az április 12. előtti ellenzéki világban Hszi Csin-pinget rendszerint autokrataként, sőt kommunista diktátorként emlegették, akivel Orbán Viktor „kokettál”, ami szerintük önmagában is bűnnek számított. Bármennyire is szarkasztikusnak vagy gunyorosnak tűnhet ez az összefoglaló, valójában nincs semmi probléma azzal, ha a Magyar-kormány keresi a kapcsolatot a globális szereplőkkel és a magyar érdek szempontjából fontos partnerekkel. Azzal sem, ha az Orbán-kormányok alatt kialakított kapcsolatokat tovább ápolják. Ideje lenne felismerni, hogy míg a belpolitika természetes velejárói a pártérdekek mentén kialakuló viták és konfliktusok, addig a külpolitikának elsősorban nem belpolitikai csatatérnek, hanem a nemzeti érdek képviseletének kellene lennie. A pragmatizmus és a realizmus nem bűn, hanem helyzetfelismerés. A pragmatikus politika alapja az érdek, ezt azonban nem szabad összekeverni a személyes barátsággal. Magyarországnak pedig – függetlenül attól, hogy éppen milyen „színezetű” kormánya van – érdeke, hogy minél több fontos nemzetközi szereplővel alakítson ki partneri kapcsolatot. Mindez tanulság lehet azoknak, akik korábban átkozták Orbán Viktort, amiért Melonival, Erdoğannal, Trumppal, Putyinnal vagy éppen Hszi Csin-pinggel tartott fenn érdekalapú kapcsolatokat, most viszont lelkesednek Magyar Péterért, miközben az ő formálódó külpolitikája is hasonló irányokba tapogatózik, még ha a hangsúlyok egyelőre nem is teljesen világosak. De azoknak is tanulság lehet, akik azt hitték, hogy a külpolitika személyes barátságokról szól. A három testőr a negyedikre és a V4-ek újjászületésére vár – írta Robert Fico szlovák miniszterelnök az X-en, miközben közös fotót posztolt Andrej Babiš cseh és Donald Tusk lengyel miniszterelnökkel. Utóbbi hosszú ideig Orbán Viktor egyik legfontosabb európai ellenlábasa volt, míg a másik kettő inkább szövetségesének számított. Most azonban jól láthatóan mindenki az új magyar politikai realitásokhoz alkalmazkodik – természetesen saját érdekeinek megfelelően. Tulajdonképpen egyetlen igazán fontos kérdés maradt: az influenszeralapú külpolitika milyen valós, kézzelfogható eredményekre és az ország számára hasznos előnyökre váltható át. Mert lehet, hogy a szavazóknak elég a lájkolható show, de Magyarországnak nem elég, ha csak egy Instagram-profil lesz belőle. A szerző az Index főmunkatársa. (Borítókép: A Facebookon 2026. május 7-én közzétett képen Giorgia Meloni és Magyar Péter. Fotó: Magyar Péter / Facebook) Kövesse az Indexet Facebookon is!