● news.bsdnet.hu

A klímaváltozás következtében Magyarországon – különösen az Alföldön – az aszály már nem rendkívüli jelenség, hanem egyre inkább a mindennapok része. A nyári hőhullámok, a csapadékhiány és a talajvíz folyamatos csökkenése miatt a hagyományos szántóföldi növénytermesztés egyre nehezebb helyzetbe kerül. A gazdák jól ismerik a "furulyázó kukorica" jelenségét: amikor a levelek a hőség és a vízhiány miatt összepöndörödnek. Ha reggelre sem simulnak ki, az már azt jelzi, hogy a növény súlyos vízhiányban szenved, és a termés jelentős része elveszhet. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatói szerint azonban nem kizárólag az időjárás okolható a kialakult helyzetért. A Geography and Sustainability folyóiratban megjelent tanulmányuk arra mutat rá, hogy az Alföld másfél évszázados vízrendezése, a belvizek gyors elvezetése és a természetes árterek felszámolása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a táj mára rendkívül sérülékennyé vált. A kutatást vezető Pinke Zsolt szerint A kutatók egy Tisza menti mintaterületen három különböző vízgazdálkodási modellt hasonlítottak össze. A modellezések során a szakemberek a talajvízszint alakulását, a kukoricatermést és az erdők vízellátását is elemezték. A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a vízvisszatartás hatása messze túlmutat magán a vízzel borított területen. Az úgynevezett "wetland edge effect", vagyis a vizes élőhelyek peremhatása miatt a környező mezőgazdasági területeken is jelentősen javul a talaj vízellátása. Ennek következtében a kukorica terméshozama 20–28 százalékkal is növekedhet, miközben az erdők túlélési esélyei is javulnak. A kutatók szerint ehhez azonban alapvető szemléletváltásra lenne szükség. Ennek egyik fele Natura 2000-es vagy természetvédelmi szempontból értékes mélyfekvésű terület, ahol korábban árterek, mocsarak és belvizes élőhelyek működtek. A másik félmillió hektár ugyan nem áll természetvédelmi oltalom alatt, ám rendszeresen belvizesedik, gyenge termőképességű, és a jelenlegi intenzív növénytermesztés sok esetben már gazdaságilag sem térül meg. Pinke Zsolt szerint ezeknek a területeknek a jelentős része ma már csak a támogatási rendszereknek köszönhetően marad művelésben. Mint fogalmazott, sok gazdaságban még az uniós és hazai támogatások sem elegendők a veszteségek fedezésére, vagyis a jelenlegi gazdálkodási forma egyre gyakrabban nemcsak környezeti, hanem gazdasági értelemben is nettó veszteséget termel. A kutatók hangsúlyozzák, hogy nem a mezőgazdaság felszámolását javasolják.  Sokkal inkább arról van szó, hogy a termőhelyhez jobban illeszkedő gazdálkodási formákra kellene átállni. A mélyebb fekvésű, időszakosan vízzel borított területeken ismét nagyobb szerepet kaphatna a legelőgazdálkodás, míg a jobb adottságú területeken továbbra is folytatódhatna a szántóföldi növénytermesztés – ráadásul kedvezőbb terméseredmények mellett. A tanulmány szerint további mintegy félmillió hektárnyi terület található a Duna–Tisza közén és a Nyírségben, ahol szintén elkerülhetetlenné válhat a tájhasználat átalakítása. Ezek a homokháti térségek ugyan nem alkalmasak árvízi vízvisszatartásra, de a klímaváltozás miatt a hagyományos szántóföldi gazdálkodás itt is egyre kevésbé életképes. A kutatók szerint a több éven át tartó úgynevezett "megaaszályok" képesek olyan mértékben kiszárítani ezeket a térségeket, hogy az már visszafordíthatatlan talajromláshoz és sivatagosodási folyamatokhoz vezethet. A szakemberek szerint a tájhasználatváltás végrehajtása csak átfogó tudományos megalapozással lehetséges. Pinke Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon jelenleg mindössze néhány, rendkívül szűkös forrásokból működő kutatócsoport foglalkozik a vízvisszatartás kérdésével, miközben egy ekkora léptékű átalakítást részletes hidrológiai, ökológiai, agrárgazdasági és társadalmi vizsgálatoknak kellene megelőzniük. A kutató szerint ezeknek a vizsgálatoknak a finanszírozása országos léptékben sem jelentene elérhetetlen összeget, ugyanakkor alapvetően meghatározhatná Magyarország jövőbeli vízbiztonságát és mezőgazdaságának alkalmazkodóképességét. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A tanulmány arra is rámutat, hogy a felszabaduló területek egy részén nagyobb hangsúlyt kaphatna a kertészeti termelés. A kutatók szerint Magyarország adottságai kedvezőek lennének a magas hozzáadott értékű, ökológiai szemléletű zöldség- és gyümölcstermesztéshez, amely jóval nagyobb jövedelmet biztosíthat kisebb területen is. Ehhez azonban korszerű, víztakarékos öntözési technológiákra lenne szükség. A szakemberek kiemelik, hogy a csepegtető öntözés lényegesen hatékonyabban hasznosítja a rendelkezésre álló vízkészleteket, mint a hagyományos esőztető rendszerek, ezért a jövő mezőgazdaságában ennek szerepe tovább növekedhet. Forrás: Válaszonline Indexkép: Shutterstock