● news.bsdnet.hu

Az Európai Unió augusztustól szigorítja egy fontos, a mezőgazdaságban használt vegyület megengedett maradékanyag-határértékeit. Az etafon nem a kártevőket vagy a gombákat pusztítja, hanem a növény természetes fejlődését segíti. Akkor miért kell csökkenteni az alkalmazását a kimutathatósági szintig? Hogyan lehet ilyen alacsony koncentrációkat detektálni? És mit jelent mindez a termelőknek, a forgalmazóknak és a fogyasztóknak? A Laborhírek  független laboratóriumi  szakértők segítségével járt utána a kérdéseknek. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Az Európai Unió 2026 augusztusától több élelmiszer esetében módosítja az etefon maximálisan megengedett maradékanyag-határértékeit. A változás hátterében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA)  új kockázatértékelése áll , amelynek nyomán az Európai Bizottság  felülvizsgálta  az etefonra vonatkozó uniós határértékeket. Egyes termékeknél – például az áfonyánál és több dióféle esetében – a megengedett szint gyakorlatilag a laboratóriumi kimutathatóság határára csökken, miközben az almánál, ananásznál, búzánál, rozsnál és más kultúráknál is módosulnak az előírások. Fotó: laborhirek.hu Ezért alkalmazzák az etafont világszerte számos kertészeti és szántóföldi kultúrában: a gyümölcs- és zöldségtermesztésben ez elsősorban az egyenletes érésben és színeződésben jelent előnyt. Paradicsomnál vagy paprikánál például egyszerre érő termést eredményezhet, ami egyszerűbbé teszi a betakarítást és csökkentheti a fertőzések kialakulásának kockázatát is. Gabonaféléknél más a szerepe: mérsékli a szár megnyúlását, erősebb szárat és fejlettebb gyökérzetet eredményez, így csökkenti a megdőlés veszélyét. Mindez jelentős gazdasági előnyt jelenthet a termelők számára, miközben hozzájárul a termés minőségének és betakaríthatóságának javításához. De ha az etefon nem a kártevők ellen hat, miért kell egyáltalán szigorítani a szabályozását? Minden olyan anyag esetében, amelyet a növénytermesztés során alkalmaznak, vizsgálni kell, milyen mennyiségben maradhat vissza a betakarított terményben. Mivel az Európai Eélelmiszerbiztonsági Ügynökség (EFSA)  legfrissebb toxikológiai értékelése  során csökkentette az etefon elfogadható napi beviteli értékét (Acceptable Daily Intake – ADI), az Európai Bizottság valamennyi vonatkozó  maximális maradékanyag-határértéket újraszámolta . A cél nem az etefon betiltása, hanem annak biztosítása, hogy a fogyasztók hosszú távú terhelése még nagyobb biztonsági tartalékkal maradjon a tudományosan meghatározott szint alatt. Fotó: laborhirek.hu A módosítás egyik legérdekesebb következménye, hogy bizonyos termékeknél a határérték gyakorlatilag már a laboratóriumi kimutathatósági határral esik egybe. Vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy valamivel kisebb mennyiség lesz megengedett, hanem arról, hogy a laboratóriumoknak rendkívül alacsony koncentrációkat kell megbízhatóan mérniük. Ez már nem csupán szabályozási kérdés, hanem komoly analitikai kihívás is, amely jól mutatja, milyen szorosan összekapcsolódik napjainkban a tudományos kockázatértékelés és a laboratóriumi analitika. A J.S. Hamilton Hungaria  szakértői  szerint az új uniós előírások legnagyobb kihívását éppen ez jelenti. A laboratóriumi analitikában a kimutatási határ vagy LOQ (Limit of Quantification) azt a legkisebb koncentrációt jelenti, amelyet a vizsgálati módszer már megfelelő pontossággal és megbízhatósággal képes számszerűen meghatározni. Amikor egy jogszabályban előírt maximális maradékanyag-határérték gyakorlatilag megegyezik ezzel az értékkel, a laboratóriumnak rendkívül érzékeny, stabil és validált módszerekkel kell dolgoznia. Ilyenkor már nem elegendő „észlelni” egy vegyület jelenlétét – azt nagy pontossággal mérni is kell. Fotó: laborhirek.hu A korszerű  növényvédőszer-maradék vizsgálatok  ma már jellemzően folyadékkromatográfiás-tömegspektrometriás (LC-MS/MS) műszerekkel történnek. Ezek a nagy érzékenységű analitikai rendszerek egyszerre akár több száz különböző növényvédő szer és növekedésszabályozó maradékanyagának meghatározására is alkalmasak, rendkívül alacsony koncentrációk mellett. Az etefon új szabályozása jól szemlélteti ezt a folyamatot. Az Európai Bizottság több termék esetében nem egyszerűen alacsonyabb határértéket állapított meg, hanem olyan értékeket, amelyek gyakorlatilag a laboratóriumok által rutinszerűen elérhető kimutatási határokkal egyeznek meg. Az áfonyánál és több dióféle esetében például 0,01 mg/kg, más termékeknél 0,02 mg/kg lesz az új határérték. Ez azt is jelenti, hogy a jövőben a laboratóriumi mérési bizonytalanság, a módszerek érzékenysége és a vizsgálatok minősége még nagyobb jelentőséget kap. A J.S. Hamilton Hungaria  laboratóriumában  alkalmazott vizsgálati módszerek kimutatási képessége már jelenleg is megfelel a most életbe lépő, illetve a várhatóan tovább szigorodó uniós követelményeknek, így a laboratórium képes támogatni ügyfeleit az új szabályozási környezetnek való megfelelésben. Fotó: laborhirek.hu A változás a termelők és a forgalmazók számára egyaránt gyakorlati feladatokat jelent. Felül kell vizsgálni az etefon alkalmazásának időzítését, dózisát és a betakarítás előtti várakozási időket annak érdekében, hogy a termékek az új határértékeknek is megfeleljenek. Az exportpiacokon ez különösen fontos, hiszen a laboratóriumi vizsgálati eredmények gyakran a szállítmányok forgalomba hozatalának alapfeltételét jelentik. Az importőrök számára szintén nő a felelősség: a harmadik országból érkező termékeknek ugyanúgy meg kell felelniük az új uniós előírásoknak, ezért a laboratóriumi ellenőrzések szerepe az egész ellátási láncban felértékelődik. A fogyasztók számára a szigorítás elsősorban megnyugtató üzenetet hordoz. A maximális maradékanyag-határérték nem veszélyességi küszöb, hanem egy tudományos kockázatbecslés alapján meghatározott biztonsági érték, amely jelentős biztonsági tartalékot tartalmaz. Az, hogy ezek a határértékek időről időre módosulnak, nem azt jelenti, hogy a korábban forgalmazott élelmiszerek veszélyesek voltak, hanem azt, hogy az EFSA folyamatosan értékeli az új toxikológiai és expozíciós adatokat, az Európai Bizottság pedig ezek alapján finomítja a szabályozást. A rendszer célja éppen az, hogy a tudomány fejlődésével párhuzamosan az élelmiszer-biztonság is folyamatosan fejlődjön. Fotó: laborhirek.hu Az etefon példája jól mutatja, hogy ma már az élelmiszer-biztonság nem kizárólag arról szól, milyen anyagokat használnak a mezőgazdaságban, hanem arról is, hogy azok legkisebb maradékait képesek vagyunk-e pontosan kimutatni, mérni és ellenőrizni. Ahogy a jogszabályok egyre szigorúbbá válnak, úgy nő a korszerű, akkreditált laboratóriumok szerepe is: nemcsak a megfelelőség igazolásában, hanem abban is, hogy a termelők, a forgalmazók és végső soron a fogyasztók egyaránt bízhassanak az európai élelmiszerláncban. Forrás, indexkép: laborhirek.hu