● news.bsdnet.hu

A plagizálás eseteit ma egy világos elvek mentén szabályozott rendszer kezeli és bünteti, már nemzetközi szinten is, de ez nem volt mindig így. A 19. század elején kirobbant „Íliászi pör” volt az egyik első olyan ügy, amelyet ma akár az egyikelső hazai plágiumbotránynak is nevezhetnénk– hiszen műfordítók használták fel engedély nélkül egymás sorait. A történet középpontjában HoméroszÍliásza, két fordító és a korszak irodalmi vezéralakja, Kazinczy Ferenc állnak. A történet főszereplője Vályi Nagy Ferenc, a sárospataki református kollégium kiváló tanára és műfordítója volt, aki évekig dolgozott Homérosz nagyszabású eposzának, az Íliászának a magyarításán. A korszakban a görög eposz fordításanemcsak nyelvi bravúrnak számított, hanem kulturális küldetésnek is. A nyelvújítás korában a kialakulóban lévő irodalmi magyar nyelv fejlődési irányait jelentősen befolyásolták az egyes műfordítások és magyarítások is, pláne, ha olyan hosszúszövegekről beszélünk, mint a homéroszi eposzok. Vályi Nagy Ferenc munkáját Kazinczy Ferenc jelentősen támogatta, sőt a fordítás megjelenését is ő segítette elő. A probléma ott kezdődött, hogy Vályi Nagy több sort szinte változtatás nélkül emelt át saját szövegébe. Amikor az 1821-ben kiadott fordításban ezek a sorok minden jelölés nélkül szerepeltek, Kölcsey úgy érezte: saját munkáját tulajdonították el. Csakhogy közben Kölcsey Ferenc is dolgozott azÍliászfordításán. Kölcsey kéziratainak egy része eljutottKazinczy Ferenchez, aki ezeket megmutatta Vályi Nagynak is, hogy tanulmányozza őket. Kölcsey Ferenckülönösen azért háborodott fel, mert az őÍliászfordítása ekkor még nem jelent meg nyomtatásban. Attól tartott, hogy később majd éppen őtvádolják meg azzal, hogy lemásolta Vályi Nagy szövegeit. Kölcsey Ferencvégül egy független bírához fordult az ügyben: Szemere Pált kérte fel arra, hogy hasonlítsa össze a két szöveget. Az eredmény egyértelmű volt:több fordulat, szókapcsolat és hexameter is feltűnően hasonlított egymásra, így Kölcsey bizonyítani tudta, hogy Vályi Nagy Ferenc nyomtatásban megjelent néhány sora az ő szellemi terméke. Bár az eset a korabeli irodalmi-értelmiségi közéletben nagy visszhangot váltott ki, ma visszatekintve az üggyel kapcsolatban már talán nem azt a kérdést kell feltennünk, hogy Kölcsey vagy Valyi Nagy ügyesebb műfordító-e, hanem azt, hogy miért is ilyen jelentős kérdés a szellemi termékek védelme és a szerzői jog? A magyar irodalomtörténet egyik első plágiumügye jól rávilágít arra, hogya szerzői jog védelme csak egy bizonyos társadalmi fejlődés elérésekor jelent meg az irodalmi köztudatban. Sokáig inkább a széleskörű műveltség és olvasottság jele volt, ha valaki – a pontos források megjelölése nélkül – számos irodalmi műből vett át szófordulatokat, idézeteket a saját szövegeibe. Az írni-olvasni tudók arányának növekedésének hatására azonban egyszélesebb olvasóközönség kezdett el irodalmat fogyasztani,ami népszerűséget hozhatottaz íróknak. Így már korántsem volt mindegy, hogy egyes népszerű, nagy példányszámban eladott szövegeknek ki is a szerzője. Emellett az egyrenövekvő individualizmusés a romantika által egyre inkább favorizálteredetiségkultuszis hozzájárulhatott ahhoz, hogy a szerződés kérdése fontos szerepet kapjon a magyar irodalmi közéletben. Kapcsolódó:bridzsbajnok is volta népszerű magyar író: szakkönyvet is készített a játékról. Múzsák a csók után Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában. Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen! hirdetés