● news.bsdnet.hu

1952. április 11-én a Pan American Clipper Endeavor nevű Douglas DC-4-es repülőgépe Puerto Rico fővárosából, San Juanból indult el New York felé. A fedélzeten 64 utas utazott, köztük 6 csecsemő. Mellettük ötfős személyzet teljesített szolgálatot. Az út azonban alig 9 percig tartott. A felszállást követően két hajtómű is leállt, a kapitány pedig hamar felismerte, hogy nem tud biztonságosan visszatérni a San Juan Isla Grande repülőtérre. A gép végül az Atlanti-óceánba csapódott, a reptértől úgy 18 kilométerre. A géptörzs szétszakadt, majd gyorsan süllyedni kezdett, a fedélzeten pedig pánik tört ki. A vizsgálatok szerint sok utas nem hagyta el időben a gépet, sőt többen becsatolva maradtak az ülésükben, noha a kapitány utasította őket a menekülésre. A halottkémek jelentése szerint a legtöbb áldozat fulladás miatt vesztette életét. A pilóta később azt mondta a baleset vizsgálóinak, hogy egyes utasokat szó szerint ki kellett kényszerítenie a vízbe. A mentést nehezítette, hogy a személyzet és a többségében Puerto Ricó-i utasok között nyelvi akadályok voltak, ráadásul sokan rettegtek a vízben feltételezett cápáktól is. Mire a káosz lecsillapodhatott volna, már túl késő volt, a baleset végül 52 ember halálával zárult. A Clipper Endeavor roncsai ezután hosszú időre eltűntek a szemek elől. A gép 74 éven át feküdt csaknem 600 méteres mélységben Puerto Rico partjainál, mígnem 2026 júniusában a Deep Sea Vision tengeri kutatócég egyik személyzet nélküli víz alatti járműve azonosította a maradványokat. Josh Gates, a Discovery Channel műsorvezetője, aki a roncsot megtaláló csapat tagja volt, úgy fogalmazott: „Ez egy olyan baleset volt, ami alapvetően átalakította a repülést.” A vizsgálata arra jutott, hogy a repülőgépnek valószínűleg felszállnia se lett volna szabad. Az egyik később meghibásodó hajtómű már az előző napon is rendellenes üzemanyag-értékeket mutatott, és az olajban fémszilánkokat találtak. A vizsgálat továbbá rávilágított, hogy akkoriban nem volt általános előírás az utasok részletes tájékoztatására a vészkijáratokról, és arra sem, hogy a víz feletti útvonalakon megmutassák nekik a mentőmellény használatát. A katasztrófa után a hatóságok szigorítottak. A légitársaságoknak előírták, hogy a mentőmellényeket és a mentőtutajokat az utasok számára hozzáférhető helyen tartsák, ne pedig elzárva, a hosszabb víz feletti repülőutakon pedig kötelezővé vált a szóbeli biztonsági eligazítás. Ebbe beletartozott a mentőmellény használatának bemutatása, a vészkijáratok ismertetése és a mentőtutajokkal kapcsolatos tudnivalók átadása is. Egy 2018-as repülésbiztonsági kutatás szerint számos történelmi légibalesetnél érdemben magasabb lehetett volna a túlélési arány, ha minden utas átnézi a biztonsági tudnivalókat, vagy rendesen figyel a felszállás előtti procedúrára. (Forrás: Independent , fotók: Getty Images)