● news.bsdnet.hu

Az őszi káposztarepce napjainkban kizárólag intenzív technológiai szemléletmóddal termeszthető gazdaságosan. A gazdasági és klimatikus környezet kiszámíthatatlan hatásainak következtében a 4,0 t/ha-os termésátlag ma már a sikeres termesztés minimumfeltételének tekinthető. Ennek elérése még kedvező időjárási körülmények között is a tápanyag-utánpótlási és növényvédelmi technológia fegyelmezett betartását igényli. Egyetlen védekezési elem elhagyása, illetve annak nem megfelelő időben vagy módon történő végrehajtása is jelentős termésveszteséget okozhat. A kedvezőtlen felvásárlási árak mellett többek között ez is magyarázza az elmúlt évek drasztikus vetésterület-csökkenését: jelenleg a repce hazai vetésterülete megközelítőleg 150 ezer hektár. A repcebetegségek elleni hatékony védelem fenntartása négy, évjárattól függően akár öt gombaölő szeres kezelést is szükségessé tehet. Az augusztusi vetést követően már az őszi időszakban számolni kell a növényállományt károsító kórokozók eltérő mértékű megjelenésével. A vírusos és fitoplazmás eredetű megbetegedések sem elhanyagolhatók, ugyanakkor a gombás betegségek – a termesztési körzettől, az időjárási viszonyoktól és a fertőzőanyag mennyiségétől függően – kiemelt jelentőséggel bírnak. Összefoglalónk célja áttekinteni azokat a kórokozó gombák által előidézett repcebetegségeket, amelyek már az őszi időszakban is komoly kihívást jelenthetnek a termesztők számára. Mindenekelőtt fontos figyelembe venni azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák és jelentősen befolyásolják az egyes betegségek kártételi küszöbértéket meghaladó fellépését. A plenodómuszos levélfoltosság megjelenése minden évben tapasztalható (1. kép). 1. kép: A plenodómuszos levélfoltosság tünete és károsítása október közepén – Fotó: Dr. Varga Zsolt A tünetek megjelenését és a fertőzés mértékét az adott évjárat csapadékviszonyai határozzák meg. A tünetek először a szikleveleken és az alsó levélszinten jelennek meg, majd innen terjed tovább a fertőzés a többi levélre. A leveleken kivilágosodó, kerekded foltok alakulnak ki, amelyekben szétszórtan, szabad szemmel is jól megfigyelhető az apró, fekete piknídiumok tömege. A kórokozó a megfertőzött növényekben a téli időszakban látensen marad fenn, ugyanakkor az áttelelésben jelentős szerepet játszanak a piknídiumokkal szennyezett növényi maradványok (levél, becő, szár) is. Járványos fellépés és fogékony fajták esetén a betegség okozta károsítás meghaladhatja az 50%-ot. Napjainkra a repce első számú, a termesztéstechnológiát alapvetően meghatározó betegségévé vált, amelynek fertőzése szoros összefüggésben áll a repceszár-ormányos kártételének mértékével. A kártevő által okozott sebzések fertőzési kaput nyitnak a Plenodomus lingam számára. A védekezésben meghatározó szerepe van az Rlm7 rezisztenciagénnel rendelkező hibridek termesztésének, valamint a virágzás végéig folyamatosan alkalmazott, váltott hatóanyagú fungicides állományvédelemnek. A csapadékos és hűvösebb szeptember kedvez a repceperonoszpóra megjelenésének is. Fogékony fajták termesztése esetén már a sziklevelek sárgulása is megfigyelhető, a levelek fonákán kialakuló fehéresszürke penészgyep alapján pedig a betegség vizuálisan is jól diagnosztizálható (2. kép A és B). 2. kép: A repceperonoszpóra sziklevélen okozott tünete a levél színén (A) és fonákán (B) – Fotó: Dr. Varga Zsolt A repceperonoszpóra hazánkban általában nem okoz kiemelkedő gazdasági kárt, ennek ellenére jelentőségét nem szabad alábecsülni. Az őszi fertőzéseket követően a kórokozó a fertőzött növényi maradványokon micéliummal és konídiummal egyaránt áttelelhet, majd tavasszal ezekről kiindulva újabb fertőzéseket indíthat. Kedvező ökológiai körülmények között a betegség a virágokra és a becőkre is átterjedhet. A kórokozó fennmaradását tovább segíti, hogy gazdanövényköre a keresztesvirágú növények között rendkívül széles. Gazdasági jelentősége elsősorban abban mutatkozik meg, hogy erősebb őszi fertőzés esetén csökkentheti a repcenövények télállóságát. A termelők azonban a repceperonoszpóra ellen csak ritkán alkalmaznak célzott növényvédelmi kezelést. Hasonló biológiai és gazdasági következményekkel kell számolni a gyökérgolyva megjelenése esetén is, azzal a lényeges különbséggel, hogy a betegség ellen jelenleg nem áll rendelkezésre célirányosan alkalmazható gombaölő szer. A kórokozó 2017 őszén tapasztalt erőteljes fellépése jól bizonyította, hogy rendkívül kiszámíthatatlan, váratlanul járványszerűen megjelenő betegségről van szó. A Plasmodiophora brassicae fertőzéséhez az alábbi feltételek együttes fennállása szükséges: A fertőzött repcenövények gyökérzetén eltérő számú és méretű golyvák (daganatok) figyelhetők meg (3. kép). A daganatok kialakulását a kórokozó fertőzése nyomán létrejövő sejtburjánzás (hipertrófia) okozza. A golyvák mérete az 0,5–1 centiméterestől akár a 10 centimétert meghaladó nagyságig is terjedhet. A fertőzés többnyire a gazdanövény gyökérszőrein keresztül, rajzóspórák segítségével következik be. 3. kép: A gyökérgolyva tünete repcegyökéren – Fotó: Dr. Varga Zsolt A talajba kerülő kitartóspórák átlagos élettartama 3–6 év, azonban egyes vizsgálatok szerint akár 17 évig is megőrizhetik életképességüket. A betegség ellen közvetlen kémiai védekezés nem lehetséges, ezért az agrotechnikai módszerek – elsősorban a megfelelő talajművelés és vetésváltás –, valamint a genetikai védelem, vagyis a rezisztens hibridek termesztése meghatározó szerepet játszik a gyökérgolyva elleni sikeres védekezésben. Dr. Varga Zsolt Plant-Treat Kft. A Profin a repceprofitért Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva , vagy lapozd végig itt: A Profin a repceprofitért Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva , vagy lapozd végig itt: Agroinform TechMag 2026/5 A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban. A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.