● news.bsdnet.hu

Egy korszerű autógyár működését részletes munkautasítások, karbantartási tervek és digitális rendszerek szabályozzák. Könnyen hihetnénk, hogy ezek minden szükséges információt tartalmaznak. A valóság azonban jóval összetettebb. A gyártásban létezik egy úgynevezett hallgatólagos vagy tapasztalati tudás. Ez nem könyvekből tanulható meg, és sokszor még a legjobb dokumentáció sem képes visszaadni. Egy tapasztalt karbantartó például egy szokatlan rezgésből vagy hangból már azelőtt felismeri a közelgő meghibásodást, hogy azt bármelyik szenzor jelezné. Egy gépkezelő tudja, hogy egy bizonyos alapanyag vagy környezeti hőmérséklet mellett milyen apró beállításokkal lehet elkerülni a selejtet. Ezeket a döntéseket nem algoritmusok hozzák meg, hanem hosszú évek, gyakran évtizedek tapasztalata. A VTT Finn Műszaki Kutatóközpont kutatói szerint éppen ez jelenti az ipari tudásmegőrzés legnagyobb kihívását. Kutatásuk arra jutott, hogy a gyártóipar egyszerre néz szembe az idősödő munkaerő okozta tudásvesztéssel és a digitalizáció, az automatizálás, valamint a mesterséges intelligencia miatt egyre összetettebbé váló munkakörnyezettel. A vizsgált vállalatoknál a dolgozók számos olyan információra támaszkodtak a mindennapokban, amely nem szerepelt semmilyen hivatalos dokumentációban. Az iparban gyakran a szakemberhiány kerül a figyelem középpontjába, pedig a probléma ennél jóval mélyebb. Egy tapasztalt dolgozó távozásával nem csupán egy betöltendő pozíció marad üresen, hanem eltűnhet egy vállalat működésének fontos része is. Az OECD szerint az idősödő társadalmakban egyre nagyobb arányt képviselnek az idősebb munkavállalók, miközben a fiatalabb generációk létszáma csökken. Emiatt nemcsak az utánpótlás biztosítása válik nehezebbé, hanem az is, hogy a hosszú évek alatt felhalmozott szakmai tapasztalat átkerüljön a következő generációhoz. A szervezet arra figyelmeztet, hogy a folyamatos tanulásnak és a tudásátadásnak a vállalatok hosszú távú versenyképességének egyik alapkövévé kell válnia. A tudásvesztés különösen érzékenyen érinti a gyártóipart. Egy termelőüzemben ugyanis a hibák sokszor nem elméleti problémák, hanem azonnali termeléskiesést, selejtet vagy váratlan leállást okoznak. Egy olyan ismeret, amely kívülről jelentéktelennek tűnik, a gyakorlatban akár órák vagy napok kiesését is megelőzheti. Sokan azt várják, hogy a mesterséges intelligencia idővel kiváltja az emberi tapasztalat jelentős részét. A szakirodalom azonban ennél árnyaltabb képet mutat. Az OECD idei jelentése szerint a gyártóvállalatok MI-bevezetésének egyik legnagyobb akadálya éppen az, hogy a kritikus szaktudás gyakran hallgatólagos formában létezik, vagyis nincs digitalizálva. A tapasztalt dolgozók nyugdíjba vonulásával ez a tudás könnyen elveszhet, ami nemcsak a napi működést nehezíti meg, hanem az új technológiák bevezetését is lassíthatja. A mesterséges intelligencia ugyan képes dokumentumokat elemezni, videókat feldolgozni vagy javítási jegyzőkönyveket rendszerezni, de csak abból tud tanulni, ami már rendelkezésre áll. Ha a legfontosabb ismeretek kizárólag a tapasztalt szakemberek fejében léteznek, az MI sem tudja automatikusan pótolni őket. Az elmúlt években a gyártóipar elsősorban az automatizálásra, a robotizációra és a digitalizációra koncentrált. A következő időszak egyik meghatározó feladata azonban várhatóan az lesz, hogy ezek mellé felzárkózzon a tudásmenedzsment is. Ez nem csupán archiválást jelent. Sokkal inkább azt, hogy a vállalatok tudatosan feltérképezzék, kik azok a munkatársak, akik olyan tapasztalattal rendelkeznek, amely nélkülözhetetlen a működéshez, majd olyan folyamatokat alakítsanak ki, amelyek lehetővé teszik ennek átadását. A mentorprogramok, a strukturált tudásinterjúk, a digitális munkautasítások vagy az MI-vel támogatott tudásbázisok mind ezt a célt szolgálhatják. Egy friss tudományos áttekintés szerint a generációk közötti tudásátadás már nem HR-kérdésnek, hanem stratégiai szervezeti feladatnak tekinthető. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a tudás átadása nem spontán folyamat, hanem olyan szervezeti képesség, amelyet tudatosan kell felépíteni és fenntartani. Egy meghibásodott robotot ki lehet cserélni. Egy elavult gépsort fel lehet újítani. Az elveszett tapasztalatot azonban jóval nehezebb visszaszerezni. A gyártóipar jövőjéről szóló vitákban rendszerint a mesterséges intelligencia, az automatizálás vagy az elektromobilitás kerül a középpontba. Ezek valóban meghatározzák a következő évek fejlődését, de közben egy kevésbé látványos folyamat is zajlik. Az ipar legértékesebb tudásának jelentős része azokkal az emberekkel együtt távozhat, akik évtizedeken át működtették, javították és finomhangolták a gyártórendszereket. Érdekesnek találta ezt a hírt? Ne maradjon le a legfontosabb járműipari történésekről, iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken !