● news.bsdnet.hu

Kicsit sikamlós lesz ez a mai írás, de nagyon nehéz enélkül írni Hilarion metropolita szomorú sorsáról – melyet Kirill pátriárka valósággal rá is szabott. A hír tegnapi, az elemzés – a Novaja Gazeta Evropa alapján – mai, a történet pedig nagyon, de nagyon orosz, és mint ilyen, nem nélkülözi az abszurd momentumokat és a tragikomikumot sem. Akkor vágjunk is bele – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg. (Képünk illusztráció) Történt pedig Moszkóviában, hogy ezen a héten, pontosabban s zerda este kiderült, hogy Kirill pátriárka visszavonta a botrányos életű Hilarion metropolita száműzetését. A hivatalos magyarázat szerint azért, hogy gondoskodhasson idős édesanyjáról. Az Orosz Ortodox Egyház vezetésében zajló botrányokról szóló cikkek állandó szereplője, Hilarion (Alfejev) metropolita, aki nemrég ünnepelte 60. születésnapját, július 29-én bebizonyította fenomenális „elsüllyeszthetetlenségét” a hatalmi apparátusban. A Moszkvai Patriarchátusban kialakult hagyományokkal és a Kirill pátriárkától megszokott szigorú szellemiséggel ellentétben az Orosz Ortodox Egyház feje maga enyhítette június 3-i rendeletét, amely szerint szolgálati helyként (vagyis büntetésként) távoli brazíliai plébániákat jelöltek ki Hilarion számára Santa Rosa és Campina das Missões (igen kis)városokban. A június 3-i rendelet hatályát „ideiglenesen felfüggesztik” – annak érdekében, hogy Hilarion gondoskodhasson idős édesanyjáról Moszkvában. „Az említett rendelet hatályának érvényesítéséig Hilarion metropolita tartózkodási helyéül és szolgálati helyeként a Jeruzsálemi Kereszt Felmutatásának templomához tartozó női kolostort jelölték ki (a Moszkva melletti Leninszkij Gorkiban), ahol ellátást is kap” – áll az új pátriárkai rendeletben.* *Itt álljunk meg egy kicsit, mert, mint látjuk, változott a helyzet. Hilarionnal muszáj volt kezdeni valamit, főleg, mert a csakis vezető pravoszláv körökben fiatalnak számító metropolita valóságos „celeb-pappá” nőtte ki magát, aki ugyan elsősorban botrányairól volt híres, de másodsorban mindenbe beleszólt, még a repülő csészealjak legénységének felekezetéről is publikálta a véleményét (ez nem vicc), és közszereplései miatt sokan tényleg Kirill utódjának gondolták. Hogy nem rajongott a „különleges katonai művelet”, a specopercija iránt, az ugyan lehetett némiképp őszinte vélemény is, de lévén, hogy riválisa, Kirill szélsőséges Z-patrióta és bősz militarista, épp úgy lehetett pusztán a vele való a szembenállás, rivalizálás egyik eszköze. Az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusának egykori állandó tagját, „külügyminiszterét”, akit szinte már Kirill utódjának tekintettek, az elmúlt években üldözik a botrányok – egyik nagyobb, mint a másik. Bármelyik eset egyenként is elegendő lett volna ahhoz, hogy egyházi karrierje véget érjen, sőt, talán még börtönbe is kerüljön. És bár a metropolita hírneve romba dőlt, sikerül viszonylag stabil pozíciót fenntartania az egyházi struktúrán belül, sőt még a papi szolgálat tilalmát is elkerülte. A rosszindulatú pletykák ezt a meglepő jelenséget bizonyos hatalmas erők védelmével magyarázzák (az SZVR-től a szabadkőművességig és a Vatikánig – maradjunk annyiban, hogy ezek közül az Oroszországi Föderáció területén kizárólag az SZVR kerülhetne szóba), a jámbor hívők pedig azzal, hogy Kirill pátriárka – akit (velük ellentétben) alig lepnek meg a hierarchák bűnbeesései – továbbra is tisztelettel viseltetik Hilarion iránt intellektusa, kreativitása és sokoldalú tehetsége miatt (hiszen tudós, író, zeneszerző, sőt filmrendező is egyben).* *Azért vigyázzunk azzal a „sokoldalú tehetséggel”. Hilarion mindenfélével próbálkozott, viszont voltaképpen majdnem mindenben sikertelen maradt, kizárólag pozíciójának köszönhette az ilyen-amolyan elismeréseket, körülbelül olyan szinten, hogy „egy metropolitától nagyon ügyes ez a produkció”, de a magyar szólással élve „asztalnál meghalna”, nem lenne képes megélni a képességeiből főállásban, piaci viszonyok között. Olyan ő, mint a Megafon egyik régi influencere, akit anno azzal sértettem vérig, hogy azt írtam róla: ő a balett-táncosok között a legjobb publicista és a publicisták között a legjobb balett-táncos. Hilarion is ilyesmi: a metropoliták között jó író, zeneszerző, filmrendező, de az irodalmi, zenei, filmes körökben dilettánsnak is kevés. Lelkes és gazdag amatőr, nem több. Hilarion életének jelenlegi szakasza 2022 júniusában kezdődött, amikor felmentették moszkvai tisztségei alól, majd kinevezték budapesti és magyarországi metropolitává. Annak idején Hilarion maga is utalt arra, hogy ez azzal függ össze, hogy nem támogatta kellő mértékben a specoperciját. Valójában a „száműzött” metropolita hiperaktív tevékenységet folytatott Budapesten: kihasználva régi személyes kapcsolatait Orbán Viktor volt miniszterelnökkel, igyekezett megakadályozni az EU szankciókat Kirill pátriárka ellen, és valószínűleg ő felügyelte az egyházfő európai vagyonát is.* *Ez lehet hát a „kegyelem” titka. A vagyonkezelés. Azt viszont, hogy milyen kapcsolatban állt Orbánnal és – tudomásom szerint sokkal inkább – Semjénnel, még alaposabban ki kell deríteni. Hilarion a törvényt megkerülve már 2022 szeptemberében magyar útleveleket szerzett magának és környezetének, sőt, kiterjedt ingatlanvagyont halmozott fel – különösen egy Budapest közelében fekvő birtokot kedvelt, amelyet „remetelaknak” nevezett. 2024 júliusában a világsajtó közzétette a Hilariontól elmenekült fiatal szerzetes, Georgij (Geroge) Suzuki beszámolóit a metropolita szexuális zaklatásairól és korrupciós kapcsolatairól. A beszámolókat dokumentumokkal, hang- és videofelvételekkel támasztották alá, amelyek között voltak meglehetősen pikáns tartalmúak is. Válaszul Hilarion rágalmazással és lopással vádolta Suzukit, és barátainak segítségével a magyar hatóságoknál elérte, hogy a szerzetest nemzetközi körözés alá helyezzék. Csakhogy ebben az évben, a magyarországi kormányváltás után, a konfliktusuk kivizsgálása Hilarion számára kellemetlen irányt vett. A metropolita minden önigazolása és a „Suzuki-felvételek” általa Moszkvában megszervezett „szakértői vizsgálata” (amelynek eredménye előre látható volt) ellenére az Orosz Ortodox Egyház zsinata bűnösnek találta őt a szerzetesi életmód megsértésében, és „száműzte” a cseh Karlovy Vary üdülővárosba, ahol az Orosz Ortodox Egyház pompás templomot birtokol, amely közismerten az orosz titkosszolgálatok rezidentúrája (például a templom hivatalos plébánosát, Nyikolaj Liszcsenjuk főpapot az állam biztonságát fenyegető tevékenység miatt kiutasították Csehországból). Idén májusban azonban, miután a cseh média több cikkben is beszámolt Hilarion orosz titkosszolgálatokkal fenntartott kapcsolatairól, új, nagy port kavaró botrány robbant ki: a metropolita autójának csomagtartójában fehér porral teli edényeket találtak, amelyet a szakértői vizsgálat kokainként azonosított. Hilarion és sofőrje csaknem két napot töltöttek a cseh előzetes őrizetben, de aztán érthetetlen okokból szabadon engedték őket, és Oroszországba menekültek. Ennek a rejtélyes „csereügyletnek” a részleteit még szintén ki kell nyomozni.* *Ha ugyan e lehetséges lesz egyáltalán. Mindenesetre kevésbé gyanakodnék „fogolycserére”, sokkal inkább hinném, hogy diplomáciai machinációk állhattak a szabadulás hátterében. Miután Moszkvába érkezett, Hilarion Kirill mellett vett részt a Szentháromság ünnepén a Trojca-Szergijevi kolostorban, ami az Orosz Ortodox Egyház szimbolikus nyelvén a pátriárka jóindulatát jelentette. Hamarosan viszont megszületett a brazíliai száműzetésre kiadott utasítás, amelynek hátterében némi ironikus felhang is érződött. Ugyanis az a régió, ahová a pátriárka a vétkes kollégáját küldte, a világ egyik vezető helyét foglalja el a kokainkereskedelem terén. Ezenkívül Brazília híres a szabad erkölcsökről és az LMBTQ+ közösség legalizálásáról.* *Azért tisztázzuk kicsit a „brazil verzió” körülményeit. Campina das Missõesnek összesen 5882 lakosa van, Santa Rosának pedig 77 519, szóval ezek nagyon kis települések lettek volna a metropoliszokhoz szokott metropolitának. A legközelebbi nagyobb város az állam székhelye, Porto Allegre a maga 1,38 millió lakosával, de oda meg nem mehetett volna, ahogyan Rio de Janeiróba vagy Sao Paulóba sem, hiszen a pátriárka parancsa kötelezte, hogy a kijelölt két településen tartózkodjon. Ami a kokaint illeti: az sok mindent pótolhat, de van, amit mégsem. Ilyen például a szexualitás összes formája. Ezeken a kis településeken ő nem talált volna megfelelő társaságot. A lakosság arrafelé egyébként még csak nem is portugál nyelven beszél, hanem egy különleges német tájszólásban kommunikálnak, a Riograndenser Hunsrückischt használják, hiszen német bevándorlók leszármazottai, és nyelv üket kizárólag ők értik meg. A szórakozási lehetőségek kimerülnek a Nemzeti Szójabab Vásár, a Bennszülött Zenei Fesztivál és természetesen az Oktoberfest által nyújtott mókákban, szóval ez a száműzetés olyan kellemes lett volna a nagyvilági Hilarionnak, mint Rodostó volt Mikes Kelemennek. A pátriárka jelenlegi „ideiglenes” rendeletében is található némi irónia. Először is, a Jeruzsálemi Kereszt Felmutatásának kolostora női zárda, és a rendelet szerint Hilarionnak állandóan az épület területén belül kell tartózkodnia. Vagyis a szerzetesnők, apácák fogják megóvni őt a kísértésektől. Másodszor, a kolostor székhelye – a „Leninszkij Gorki” szanatórium melletti község – egyfajta üdülőhely, akárcsak Karlovy Vary. Végül pedig, a kolostor apátnője, Jekatyerina (Csajkova) – az Orosz Ortodox Egyházból a specoperacija egyik legaktívabb támogatója; kolostora az Oroszországi Föderáció fegyveres erői számára szervezett folyamatos adománygyűjtéseiről híres, többek között katonai felszerelések beszerzéséről, a szerzetesnők pedig rendszeresen utaznak a háborús övezetbe.* *Ezek után merje bárki állítani, hogy nem léteznek kóbor apácák! Valószínűleg az a feladatuk, hogy a féktelenül viselkedő egyházi méltóságot „megneveljék”, és lelki kötelékekkel megbízhatóan lezárják minden bűnös szenvedélyét. Jekatyerina apátnő és a kolostor kincstárnoka, Juvenalia apáca egyébként észtországi tartózkodásra feljogosító iratokkal is rendelkeztek korábban, mivel kolostorukat a narvai orosz székesegyház patronálta. Miután azonban széles körben nyilvánosságra került az a tény, hogy a kolostor közvetlenül támogatta a specoperciját, a tartózkodási engedélyeket visszavonták. Valószínűleg Hilarion és édesanyja magyar útlevelét is ugyanígy visszavonják. A metropolita édesanyja vezetéknevét – Alfejev – viseli, nem pedig édesapjáét – Valerij Dasevszkijét –, aki korán elhagyta a családot, és gyakorlatilag nem vett részt fia nevelésében. Az anya egy viszonylag ismert szovjet (az 1980-as évek végétől pedig orosz ortodox) írónő, Valerija Anatoljevna Alfejeva, aki meglehetősen autoriter személyiség, és Hilarion (világi nevén Grigorij) karrierjét és eredményeit elsősorban neki köszönheti. Amikor Grigorij 11 éves volt, édesanyja titokban otthon megkeresztelte, majd – a térítőkre jellemző buzgalommal – megismertette vele a Bibliát és az egyházi irodalmat. „Dzsvari” című regényében utalt is arra, hogy fia számára a szerzetesi életet választja. Valerija Anatoljevna a zenéhez is megpróbálta közelíteni fiát: először a Gnyeszin nevét viselő speciális zeneiskolába íratta be, majd a Moszkvai Konzervatóriumba (amelyet azonban Hilarion nem végzett el, mivel 20 éves korában szerzetesi fogadalmat tett és pappá szentelték). Az édesanyja Hilariont lelki pályafutásának minden szakaszában elkísérte – vele volt Litvániában, Moszkvában, Budapesten –, de 88 éves korára egy brazíliai költözés már túl nagy terhet jelentett volna számára. Így az anya legalább kihagyhatta a következő száműzetést, ahová Hilarion maga sem igazán akart menni.* *Itt megint felmerül egy kérdés: ha Hilarion nem hagyhatja el a bővérű apátnő kolostorát, hogyan fogja ápolni édesanyját, aki Moszkvában lakik? Sehogy sem: ez csak úgy elképzelhető, ha a kedves mamát is beköltöztetik a zárdába. Interjúiban a metropolita nem egyszer vallott szeretetről és háláról édesanyja iránt, akinek nélkül talán el sem tudja képzelni az életét. Amikor 2024 telén épp kialakulóban volt a Georgij Suzukival kapcsolatos botrány, Hilarion levelet írt egykori titkára édesanyjának, és alkut, sőt, pénzt ajánlott neki: azt írta, legkevésbé azt szeretné, ha ez az ügy eljutna Valerija Anatoljevnához, aki talán nem bírná ki ezeket a híreket. Akárhogy is legyen, Hilarion életében ismét új szakasz kezdődik: a pátriárka majdhogynem megbocsátott neki, és ő továbbra is a magas egyházi politika részese marad, még ha asszonyi felügyelet alatt is. Azért ne essünk túlzásokba: szinte magam előtt látom Kiril sátáni vigyorát, amint aláírja az ukázt, mely Hilariont szó szerint Jekatyerina apátnő kezébe adja, azzal a megszorítással, hogy fogja őt kemény kézzel. Hilarion el nem menekülhet, ott meg nem maradhat, az pedig erősen kétséges, hogy az apátnő „nevelése” hatásos lesz majd. Láttam ugyanis a fényképét. Hilariont apácakolostorba zárták metropolita létére – ennek sok pap örülne, bár pont ő az, aki nem fogja értékelni a helyzetet. Esetleg megszökhetne, apácának öltözve. De az is lehet, hogy inkább önként jelentkezik a harctérre, csak az apátnőtől szabaduljon meg valahogy. Szele Tamás