● news.bsdnet.hu

Amikor szellemvárosokra gondolunk, általában elhagyatott, omladozó épületekkel teli kisvárosok jutnak eszünkbe. Iránban azonban a posztapokaliptikus jövő sokkal látványosabb: Teherántól nem messze, a sivár hegyek között sokezer ember számára épült több tucatnyi karcsú toronyház, amelyek ma leginkább egy filmdíszletre hasonlítanak. Ez Pardis, a modern építészet egyik legkülönösebb és leglátványosabb példája. A történet az 2000-es évek közepén kezdődött, amikor az akkori iráni elnök, Mahmúd Ahmadinezsád bejelentette a Mehr-projektet. A nagyszabású terv célja az volt, hogy az elszabaduló teheráni ingatlanárak és a túlnépesedés elől menekülő kispénzű családoknak olcsó, modern otthonokat biztosítson. A fővárostól nagyjából 30 kilométerre fekvő Pardis területe tökéletesnek tűnt a helyszínre: a kopár, sziklás dombok között komplett új várost álmodtak meg, amely elméletben százezreknek nyújtott volna menedéket a zsúfolt metropolisz fojtogató füstje elől. A látvány, ami az odaérkezőket fogadja, egyszerre lenyűgöző és gyomorszorító. A sivatagos, sárgás-barna tájból több tucat egyenalakú, pasztellszínű vagy nyers beton felhőkarcoló emelkedik ki geometrikus szabályossággal. A hatalmas toronyházak úgy sorakoznak a sivár domboldalakon, mintha egy szimulációban másolták volna le őket egymás mellé. Bár a látvány a fotósok és az urbex-rajongók kánaánja, az épületek közötti végtelen üresség és a növényzet nélküli környezet azonnal érezteti, hogy valami nagyon félrecsúszott a tervezőasztalon. A gigantikus építkezés nagyon gyorsan beleütközött a valóságba. Bár a betonkolosszusok egymás után nőtek ki a földből, a legalapvetőbb infrastruktúráról teljesen megfeledkeztek a fejlesztők. Pardis toronyházaiba sokáig nem volt bevezetve a víz, a gáz és az áram, de még a szennyvízhálózat kiépítése is elmaradt. Ráadásul a tömegközlekedés hiánya miatt a Teheránba ingázó munkások számára szinte lehetetlenné vált a mindennapi közlekedés, így az eladásra szánt lakások jelentős része lakatlan maradt, a félkész monstrumokat pedig elhagyták az építők. Bár Pardist sokszor emlegetik szellemvárosként , az utóbbi években az iráni gazdasági nehézségek és az elszabaduló infláció miatt lassan elkezdtek beköltözni azok a családok, akiknek már nem maradt más választásuk. Ennek ellenére a városterület nagy része még mindig kísértetiesen üresen tátong. Pardis ma egy fura, hibrid zóna: egyszerre példája az állami túlköltekezésnek és a rossz várostervezésnek, miközben a világ egyik legszürreálisabb építészeti tájképét nyújtja a kopár hegycsúcsok között. (Képek: Getty Images, Wikimedia Commons)