● news.bsdnet.hu

A világ első úszó tehenészete, mely Hollandiában működött, jelenleg eladó, miután a tulajdonosokat bürokratikus követelmények kényszerítették a gazdaság bezárására. Amióta 2019 májusában Rotterdamban megnyílt, a futurisztikus farm – amely jelenleg 28 holland MRI tehenet tart – új irányt kívánt mutatni az élelmiszertermelés fenntarthatósága terén. Különlegessége, hogy létesítményei – etetés, fejés, trágyakezelés, tejfeldolgozás – mind egy úszó platformon kaptak helyet, a hagyományos földhasználati kötöttségek nélkül. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A Peter és Minke van Wingerden által alapított farm komoly, 4 millió eurós (kb. 1,55 milliárd forintos) beruházással készült el. A cél az volt, hogy helyben, fenntartható módon állítsanak elő friss tejet és tejtermékeket – csökkentve így az élelmiszer szállításból eredő környezeti terheket. A helyiek a farm saját automatáiból vásárolhattak tejet, joghurtot, sajtot. A koncepció nemcsak a fogyasztók, hanem a szakmai és nagyközönség érdeklődését is felkeltette: több százezer látogató nézte meg személyesen az egyedülálló létesítményt. A farm naponta mintegy 600 liter tejet állított elő, magas fehérje- és zsírtartalommal, amely leginkább tej, joghurt és sajt formájában jutott el a fogyasztókhoz – Fotó: pexels.com Hét év működés után a farm most eladósorba került, mivel a rotterdami kikötőben lejárt a tartózkodási engedély, és az új, szigorúbb kibocsátás-csökkentési előírásokkal nem tudtak lépést tartani. A tulajdonos, Peter van Wingerden szerint: Mindezt tetézte a helyi környezetvédelmi hivatal, a DCMR által támasztott „elavult és életszerűtlen” elvárás. A farm eredetileg speciális, állatbarát gumipadlót használt a kibocsátások csökkentésére, ám két éve ez a padló felpúposodott, akadályozva a teheneket és a takarítórobotot. Az üzemeltetők egy Németországban gyártott, ugyancsak alacsony kibocsátású padlót szereltek be – ám ennek hollandiai engedélye hiányzott, annak ellenére, hogy a farm saját mérési adatai alapján a kibocsátás az előírt határérték alatt maradt. A DCMR pozitív hivatalos tanúsítvány hiányában bírságot szabott ki, ezért a tulajdonosok nem vállalták a további kockázatot: úgy döntöttek, eladják a farmot és az állatokat, inkább, mintsem hogy újra cseréljék a tökéletesen működő, de nem tanúsított padlót egy hivatalosan engedélyezettre. Peter van Wingerden szerint: Nem tartják elfogadhatónak, hogy vissza kellene cserélniük a már károsodott, korábban engedélyezett padlót pusztán adminisztratív okokból. A farm naponta mintegy 600 liter tejet állított elő, magas fehérje- és zsírtartalommal, amely leginkább tej, joghurt és sajt formájában jutott el a fogyasztókhoz. A tulajdonosok különösen csalódottak, mivel a kikötői bérleti és üzemeltetési szerződésük nem lesz hosszabbítva – pedig szeretnék folytatni a helyi, körforgásos, fenntartható gazdálkodást. Mint mondják, a kikötő célja éppen az ellenkezője, mint az övék: A háromszintes, a vízvonal alatt is kiterjedt farm azonnal bárhová szállítható. A komplexum technológiái között szerepel saját takarmányozó rendszer, trágyakezelés, tej-, joghurt- és sajtfeldolgozó üzem, érlelő tér, továbbá egy vertikális növénytermesztőtér, ahol mikro- és levélzöldségek, fűszernövények és ehető virágok is előállíthatók. A tulajdonosok a tehenek eladását már megkezdték, a farm árát csak komoly érdeklődők számára fedik fel. Magyar gazdák számára a történet fontos példaként szolgálhat arra, milyen nehézségekbe ütközhetnek az innovatív kezdeményezések adminisztratív környezetben, és mennyire fontos, hogy egyensúly legyen a szabályozási megfelelés, gazdasági siker és környezeti célok között. Forrásunk volt: agriland.ie Indexkép: pexels.com