● news.bsdnet.hu

Kánikula van és néma csend, csak a rémhírek suhannak a közösségi oldalakon mémről mémre, és mivel egész Európában ez a helyzet, valódi szenzációként hat az a nem is olyan friss hír, miszerint Moszvában megalakult a Szovintern. Ez olyasminek mondja magát, mint a Komintern volt, csak kommunizmus nélkül, ellenben fő célja nem a világforradalom, hanem egyelőre csak annyi, hogy minél több zsoldost toborozzon az ukrajnai harcokba – természetesen az orosz oldalra. (Képünk illusztráció) Azonban lehet ez még másképpen is, okozhatnak nagyobb bajt is (bár ez sem kicsi), a The Insider elemzése lerántja a leplet a hálózatról – ezt mutatom be az alábbiakban, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg. Az tehát a helyzet, hogy a pártdiplomácia és a nemzetközi szolidaritás leple alatt Oroszország kiépített egy hálózatot, amely egyesíti a szocialista és az antiglobalista csoportokat. Minden ártatlan rendezvényekkel kezdődik, például szombati önkéntes munkákkal és vitaklubokkal. De aztán ezeket a hálózatokat teljesen más célokra használják fel, az utcai tüntetések szervezésétől és a dezinformáció terjesztésétől kezdve zsoldosok toborzásáig az ukrajnai háborúba és a nyugati országokban szervezett szabotázsakciókig. A The Insider kiderítette azoknak a briteknek és amerikaiaknak a nevét, akiket kommunisták és szélsőbaloldaliak segítségével toborzott az orosz hadsereg a frontra. A baloldal nevében? 2026. április végén a moszkvai Szakszervezetek Házában rendezték meg a „Szovintern” nevű nemzetközi szocialista hálózat alapító fórumát, amelyet az „Igazságos Oroszország” párt szervezett. A Kreml nem titkolja, hogy kedvezően viszonyul az ilyen nemzetközi tevékenységekhez: az esemény Vlagyimir Putyin üdvözlő beszédének felolvasásával kezdődött. A Szovintern társadalmi feladataként kifejezetten az információs tartalmak minél nagyobb mennyiségű létrehozását tűzte ki célul. Minden résztvevőnek terjesztenie kell a közös narratívákat és eszméket, ezzel motiválva arra a potenciális jövőbeli tagokat, hogy ugyanezt tegyék: agitáljanak, tüntessenek, lépjenek fel saját kormányuk ellen. Ahogyan egykor a Komintern az Szovjetunió számára, úgy ez az új szervezet is sok tekintetben fedésként szolgál Oroszország nemzetközi különleges műveleteihez. Egyébként több résztvevője is közvetlenül az ukrajnai háborúban harcoló zsoldosok toborzásával foglalkozik.* *Itt kell jeleznem, hogy minden maszlag és demagógia ellenére, mondjanak magukról bármit is, ennek a Szovinternnek sem a valódi baloldalisághoz, sem a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjaihoz, sem valamiféle „forradalmisághoz” nics semmi köze. Ez egyszerűen egy zsoldosképző, terrorista-keltető szervezet, erős titkosszolgálati kapcsolatokkal. Például ott van az Amerikai Kommunista Párt (AKP): ezt a szervezetet nemrég, 2024. július 21-én alapította két streamer, a marxista-leninista és oroszbarát Adam Tahir (aki a nyilvánosság előtt Haz Al-Din néven ismert, más néven Infrared) és Jackson Daniel Hinkle. Baloldali identitásuk nem akadályozza őket abban, hogy egyúttal a fasiszta Alekszandr Dugin és a nemzetiszocialistákkal szimpatizáló Martin Heidegger lelkes rajongói is legyenek. Történelmileg a kommunistákat az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártja (The Communist Party of the United States of America, CPUSA) képviselte, amelynek vezetése annak idején aktívan együttműködött a szovjet titkosszolgálattal. Ennek a pártnak voltak korábban tagjai az Amerikai Kommunista Párt alapítói, de népszerűtlensége miatt a párt gyakorlatilag teljesen elhalt. Az új amerikai kommunistáknak egyelőre kevés sejtjük van az Egyesült Államok területén, viszont megjelentek Kanadában is. A párt hivatalos tevékenysége szombati önkéntes munkákra, a rászorulók megsegítésére és békés tüntetésekre korlátozódik, amelyeken dicsőítik a sztálinizmust és a kínai típusú szocializmust. A párt támogatói a Hamászt és a Hezbollahot is támogatják. A párt több tagja is részt vesz az Ukrajna elleni háborúban Oroszország oldalán. Az Egyesült Királyság területén hasonló tevékenységet folytat a Brit Munkáspárt (Workers Party of Britain)* és a hozzá kapcsolódó, no2nato nevű mozgalom. A pártot a 71 éves George Galloway vezeti, aki állandó vendége az orosz propagandaműsoroknak. A közvetlen dezinformációs és oroszbarát propagandatevékenység mellett a párt tagjai aktívan toborozzák a potenciális zsoldosokat. *Figyelem: ez nem azonos az Egyesült Királyság Munkáspártjával, az a Labour Party. Úgy mellesleg: csak azon csodálkozom, hogy a Thürmer Gyula-féle Magyar Munkáspárt nem tagja ennek a díszes társaságnak, tehát a Szovinternnek, de ami késik, nem múlik, még beléphetnek. A politikai akcióktól a toborzásig Oroszország egészen az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdetéig a külföldi orosz kulturális központok hálózatát és a hozzájuk kapcsolódó ügynökhálózatot használta fel agitátorok, illetve esetenként egyes személyek toborzására – a proxy-katonai szervezetek létszámának feltöltése céljából. Ennek a tevékenységnek valóságos iskolapéldája volt Alekszandr Ionovnak, az Oroszországi Föderáció Antiglobalista Mozgalma elnökének esete.* *Ionovról, akit tettei miatt sokan csak Spionovnak hívnak, elég sokat írtam már, most csak annyit jegyeznék meg, hogy minden merészsége (vagy ostobasága?) dacára ügynökként meglehetősen sikertelennek volt nevezhető, nem csak ő bukott le két éve, de a hálózatát is magával rántotta, sőt, voltaképpen épp a hálózatának tagjai ülnek jelenleg is amerikai börtönökben, tehát emberünk erősen elmaradt a Kim Philby-féle szinttől. A teljes körű katonai műveletek megkezdése után a legtöbb ilyen szervezetet kiutasították vagy bezárták a különböző országokban. Ezért a félig legális és gyakran igen marginális szocialista és szélsőbaloldali sejtek nagyon jól jöttek az orosz szolgálatoknak. A Szocinternnel társult nyugati szélsőbaloldali mozgalmak aktivistáinak élete általában három szakaszból áll. Először viszonylag ártalmatlan érdekcsoportok és politikai vitakörök találkozóin vesznek részt. Ezek lehetnek szombati önkéntes munkák, ételosztások hajléktalanoknak, zöldterületek kialakítása, esetleg jótékonysági akciók különböző kisebbségek vagy gazdaságilag kiszolgáltatott csoportok lakóterületein. A rendezvények célközönségét a marginalizált bevándorlók, a szegénységi küszöb alatt élők, az egyedülállók, az alacsony iskolázottságúak, valamint azok alkotják, akik társadalmi identitást keresnek, vagy még nem találták meg a helyüket a társadalomban. Az ilyen jellegű akciók közösségi érzést keltenek, valamint azt az élményt adják, hogy az ember részese egy olyan ügynek, amely „ténylegesen segít” – ellentétben az elvont politikával –, a résztvevők pedig új ismeretségeket kötnek, és néha segítséget is kapnak. Például az AKP torontói (Kanada) helyi szervezetének képviselői 2026. május 7-én szerveztek egy kirándulást a természetbe, ahol az egészséges életmód leple alatt a forradalmi tudatosság erősítésén dolgoztak. Az AKP michigani és illinoisi sejtjei 2026. május 25-én önkéntes takarítási akciókat szerveztek a lakóterületek megtisztítására és a háztartási hulladékok ártalmatlanítására, majd grillezéssel és valódi lőfegyverekkel való gyakorlatozással, tehát éleslövészettel egybekötött táborozást tartottak. Jellemző, hogy az AKP szimbólumával ellátott jelvények mellett ruhájukon Z betűvel ellátott Szent György-szalagokat is viseltek.* *Takarítunk, grillezgetünk, lövöldözünk... laza hét végi program amerikai terroristanövendékeknek. Azért legalább a Z betűs Szent György-szalagot nem kellett volna kitenni. Biztos nem volt kéznél horogkereszt. Az életpályája második szakaszában az aktivista tevékenysége egyre radikálisabbá válik: már nyíltan NATO-ellenes, a Kreml politikáját, Iránt és a független Palesztinát támogató rendezvényeket szervez. Az ilyen akciókon Ukrajnát természetesen a nácizmus melegágyának, a NATO-t pedig a hitleri imperializmus örökösének nyilvánítják. Így 2026. május 2-án Londonban, Berlinben, Edinburgh-ban, Lisszabonban, Dublinban, Dakarban és Pretoriában tartottak oroszbarát tüntetéseket az ukrán nagykövetségek közelében, a 2014-es odesszai események áldozatainak emlékére. Londonban a rendezvényt a Workers Party of GB helyi tagjai, Jesse Vinny, Chris Williamson és Hoze Shafiy vezették. A kijevi diplomáciai képviseletek előtt a párttagok az ukrajnai nácizmusról beszéltek, és Oroszország, Novorosszija és a Donbássz zászlóit lobogtatták. Hasonló tüntetést szerveztek ezek az aktivisták a brit Védelmi Minisztérium előtt is, ahol többek között a StormShadow rakéták szállítása ellen tiltakoztak. Az Egyesült Államokban az AKP május 8–9-én szervezett egy oroszbarát tüntetést és több, a „Halhatatlan Ezred” stílusában rendezett felvonulást tartott. Az utóbbiakat szándékosan az ukránbarát aktivisták megmozdulásai szomszédságában tartották.* *Ebben a fázisban a delikvens már menthetetlen: aki az éleslövészet után nem lép ki, azt eddigre már teljesen beszippantja a mozgalom, nem számít neki semmi egyéb, se család, se barátság, se párkapcsolat, ő már elkötelezte magát végleg. Végül a harmadik szakaszban a legaktívabb résztvevőknek azt javasolják, hogy menjenek közvetlenül a frontra. Hogyan kezdődött az egész? A „Nemzetközi Brigádok” A Kremlnek már volt tapasztalata hasonló szervezetekkel. Már 2014-ben megjelent a „Nemzetközi Brigádok” mozgalma. Alapját az egykori NBP (Orosz Nemzetii Bolsevik Párt) és „Másik Oroszország” pártok valamikori tagsága alkotta, akik imperialista és expanzionista nézeteket vallottak. A csoport tagjai nem titkolták fő céljukat: a kelet-ukrajnai katonai konfliktusban való részvételt. Vezetőik között volt Zahar Prilepin író is. Fokozatosan ő lett az orosz baloldalon a már teljes körű invázió egyik fő támogatója.* *Tegyük azonban hozzá: Prilepin nem mérhető sem tehetségben, sem radikalizmusban elődjéhez és mesteréhez, Limonovhoz. Ő volt a valódi futóbolond, Prilepin csak az árnyéka lehet. A „Nemzetközi Brigádok”, amint azt nevük is sugallta, aktívan toborozták fegyvereseiket más országokból is. Így került 2015 szeptemberében az amerikai kommunista Russell Bentley a „Vosztok” zászlóalj oroszbarát szeparatistái közé. A mozgalom egy másik tagja az oldhami brit Benjamin Stimson, aki továbbra is fontos szerepet játszik a toborzásban. A háborúban való részvételre Ayo Beness, egy lettországi nemzeti-bolsevik, orosz–ugandai származású barátja ösztönözte. Egy időben Beness hírhedté vált a 2014-es krími annexióban való részvételéről. Akkor kapta a „Fekete Lenin” becenevet.* *Azért érdekes lehetett agy vasárnapi ebéd Lettországban Benessékénél... gondolom a lettek valósággal el lehettek ragadtatva, hogy orosz-ugandai nacionalista bolsevikjaik is vannak. Hiába, kicsi a világ. A „Nemzetközi Brigádok” hálózatának révén Stimson 2015-ben érkezett Debalcevóba, és a „Pjatnaska” nemzetközi dandár 4. századának tagja lett. Az ukrajnai harci cselekményekben való részvétele miatt szabták ki rá első börtönbüntetését. 2015 novemberében Benjamint a repülőtéren tartóztatták le, miután visszatért Nagy-Britanniába, és összesen 6 év és 4 hónap börtönbüntetésre ítélték. Stimson visszatérése 2024 februárjában, miután letöltötte a büntetését, Stimson visszatért Oroszországba, hivatalosan menedékjogot kapott, és ismét az ukrajnai háborúban találta magát. 2026 márciusában Marija Butina Állami Duma-képviselő* segítségével megkapta az orosz állampolgárságot, és belépett az „Egységes Oroszország” pártba. Az Egyesült Államokban meghiúsult beépülési kísérletét követően Maria Butina (aki erotikus szolgáltatásokat ajánlott fel egy állásért cserébe, de az FBI rajtakapta, hogy kapcsolatban áll az orosz titkosszolgálatokkal) hasonló pályaívet írt le: ő is, miután letöltötte a büntetését, visszatért Oroszországba, belépett a pártba, és egy projekt keretében külföldieket csábított Oroszországba ideológiai alapon. Stimsont pedig azzal bízták meg, hogy külföldi zsoldosokat keressen és képezzen ki az ukrajnai háborúba. Saját állítása szerint az angol anyanyelvű újoncoknak segít, és szállítmányokat juttat el a harcoló alakulatoknak. *Maria Butina szintén az Egyesült Államokban kémkedett korábban, ahogy (Sp)Ionov, és ugyanúgy lebukott, illetve valamivel elegánsabban tette: tulajdonképpen kapcsolatokat tartott fenn a Republikánus Párt, a Nemzeti Lövészszövetség és a Kreml között a 2016-s amerikai választások befolyásolása érdekében. 2019-ben ítélték el, végül is fogolycserével szabadult, Oroszországba visszatérve valóságos sztárként kezelték, így lett képviselő is. Azért orosz Mata Harinak nem nevezhető, ugyanis a valódi Mata Hari hírszerző tevékenysége bagatell volt és inkább színlelt, míg Butina valóban veszélyes dolgokat művelt, míg hagyták. Stimson példája ragályosnak bizonyult más baloldali aktivisták számára is. Így a „vörös agitáció” hatására 2026 áprilisában egy yorkshire-i halász, Bradley Townsend is elindult a háborúba, aki korábban soha nem szolgált semmiféle hadseregben. Moszkvában Stimson és az ír származású brit Aiden Minnis fogadta, akik a vezetői és kapcsolattartói voltak. Miután a történelmi nevezetességek előtt és különböző kocsmákban közös fotókat készítettek az újonccal, létrehoztak Bradley számára egy személyes csatornát, amely bemutatja az életét, hogy példaként szolgáljon más potenciális zsoldosok számára. Townsend interjút adott Ben Stimson YouTube-csatornáján, valamint az oroszbarát brit videobloggernek, Mike „ForeignAgentIntel” Jonesnak is nyilatkozott. Körülbelül ugyanezen időben érkezett Oroszországba Daryl Fladung, az ausztráliai Queenslandből. Szülőhazájában egy szupermarketben dolgozott – biztonsági őrként a Wilson Security magánbiztonsági cégnél. Moszkvában Fladungot Stimson és a fent említett Townsend fogadta. Bradleyhez hasonlóan Darylnek sem volt harci tapasztalata, és 2026 májusában, miközben a gyakorlóterepen rohamgyalgosnak képezték ki, megsebesült a bal térdén és az Achilles-ínján. Felépülése után egy idővel végül mégis a valódi frontra került. Egy hónappal később Townsend elesett a fronton. Az Amerikai Kommunista Párt tagja, a dél-karolinai Seth Albert Noon az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek 24. motorizált gyalogsági dandárjában szolgál. Részt vett a bahmuti és a herszoni hadműveletekben. Hasonló úton került a frontra a CIA egyik magas rangú alkalmazottjának fia, Michael Gloss is. 2024-ben, 21 évesen vesztette életét a fronton. Gloss, akárcsak Noon, az ultrabaloldali eszmék híve volt, és hitt Oroszország különleges történelmi küldetésében. A toborzás a mai napig folytatódik. 2026. április végén Kínán keresztül Irkutszkba érkezett egy kanadai állampolgár, az Amerikai Kommunista Párt kanadai tagozatának tagja, Ryan Galant. Ahogyan Stimson a blogjában bejelentette, az újonc szakmája szerint hivatásos helikopterpilóta. Ben Stimson csatornáinak példáján jól látható az egész agitációs-beszervezési lánc. A jövendő újoncok először saját országukban csatlakoznak a szocialista sejtekhez, és megmozdulásokon, tüntetéseken vesznek részt. Majd, ahogy egyre jobban magával ragadja őket az orosz propaganda, kifejezik hajlandóságukat arra, hogy háborúba menjenek, vagy segítsenek a Nyugat Ukrajnának nyújtott támogatása elleni küzdelemben, mint például Benjamin barátja, Aiden Minnis, aki közvetlen felhívást intézett a támogatóihoz, hogy derítsék ki az Ukrajnát lőszerrel ellátó raktárak és gyárak helyét, és bármilyen áron állítsák le a szállításokat. Nem tudni, hogy reagált-e valaki is erre az üzenetre, de a szabotázsakciók Nagy-Britanniában, akárcsak Európában általában, elterjedt jelenséggé váltak. Néha az út még bonyolultabbnak bizonyul. Jól illusztrálja ezt a 17 éves kanadai Laken Pavan példája, egy fiatal kadété, akit szocialista sejtek révén toboroztak, és aki 2024-ben érkezett a „Nemzetközi Brigádok” donbásszi parancsnokságának főhadiszállására. Ott lépett vele kapcsolatba Stimson. Amikor kiderült, hogy Laken még nem töltötte be a 18. életévét, mivel kissé hazudott a koráról, az FSZB vette állományba, és az EU területére küldte, először Dániába, majd Lengyelországba, hogy ott ügynöki tevékenységet folytasson; a feladatát azonban elrontotta, letartóztatták és elítélték. Ez a példa azonban inkább kivétel a szabály alól. A háborúba menők általában nem térnek vissza hazájukba, vagy azért, mert meghalnak a rohamokban, vagy a büntetőjogi következmények miatt. Egyedüli jövedelmük a katonai szerződés, hazatérésük után pedig börtön várhat rájuk a zsoldostevékenység miatt. Ha a katona túléli, egy idő után Stimson és Minnis toborzók társaivá válhat, és már ő maga is újoncokat kereshet. Eddig az elemzés, de hozzá kell tennem, hogy a helyzet a mostaninál könnyen válhat súlyosabbá. Egyelőre ugyanis ott tartunk, hogy a Szovintern tagszervezeteiből csak a legradikálisabbak jutnak el a harctérre, hogy aztán ott sürgősen elessenek, a tagság kilencven százaléka erre alkalmatlan. És Oroszország most mindenképpen az ukrajnai hadszíntérre koncentrál. Azonban ha a háború véget ér, akár így, akár úgy, akár amúgy – mert örökké nem tarthat – ezek a szervezetek, amelyekből bőven jut a világ minden tájára, kiválóan alkalmasak lesznek arra, hogy terrorcsoportokká képezzék át őket. Ma még grillezgetnek, parkot takarítanak, holnap meg robbantgatnak majd. Mint a hetvenes években a Vörös Brigádok, a RAF, az IRA, az ETA, a PFSZ, a Japán Vörös Hadsereg, a tupamarók, a Fényes Ösvény és még számtalan halálbrigád. Csak egy kis ösztönzés kell Moszkvából, és újra vérbe-tűzbe borulhat a világ, sőt, van egy olyan érzésem, hogy az új terrorizmus fő célpontja épp az Európai Unió lesz. A magvak már el vannak vetve, csak ápolgatni kell őket, hogy a szükséges pillanatban szárba szökkenjen a terror. Szele Tamás