● news.bsdnet.hu

Az Antarktisz zord, jéggel borított vidéke soha nem volt alkalmas az állandó emberi jelenlétre, így a kontinenst mindaddig elkerülték az expedíciók, amíg a modern technológia lehetővé nem tette a túlélést. Bár egyes maori legendák szerint egy polinéz hajós már a 7. században eljuthatott a jégmezők közelébe, az első, történelmileg dokumentált észlelést egy orosz expedíció hajtotta végre 1820-ban. Ezt követően indult meg a szárazföld szisztematikus feltárása, amely a későbbiekben gyakran követelt emberéleteket a bátor kutatóktól. Emiatt számít rendkívül rejtélyesnek az a felfedezés , amelyet az 1980-as évek közepén tettek az Antarktisz Yamana nevű partján. Daniel Torres Navarro, a Chilei Egyetem professzora 1985 januárjában tengeri hulladékgyűjtés közben egy homokba temetett emberi koponyára bukkant a kavicsos-homokos parton. A részben megmaradt csontok, köztük a később a közelben talált combcsont tüzetesebb vizsgálata megdöbbentő eredményt hozott a kutatócsoport számára. Az elemzések alapján a maradványok egy fiatal, chilei származású nőhöz tartoztak, aki valamikor 1819 és 1825 között veszíthette életét. Ez az időszak szinte teljesen egybeesik az Antarktisz első hivatalos felfedezésével, ami azonnal kérdések sorát vetette fel a szakemberekben. Kulcskérdés, hogyan kerülhetett egy dél-amerikai nő a világ legkietlenebb szárazföldjére – megelőzve esetleg még Fabian Gottlieb von Bellingshausent is, aki elsőként pillantotta meg a kontinenst – abban az időszakban, amikor a szervezett utazások is épp csak megkezdődtek . A rejtély feloldására Navarro professzor két lehetséges magyarázatot is kidolgozott, amelyek megvilágítják a korabeli tengerészek kíméletlen világát. Az egyik elmélet szerint a fiatal nő egy 19. századi fókavadász csoport tagja lehetett, akit társai tisztázatlan okokból a kietlen parton magára hagytak. A másik, talán még valószínűbb forgatókönyv szerint a nő egy hajó fedélzetén halt meg, és a kor tengeri szokásainak megfelelően a vízbe temették. A tengeri áramlatok és a viharok később a partra sodorhatták a holttestet, ahol a helyi ragadozó madarak és dögevők martalékává vált. Ez a biológiai folyamat magyarázatot adhat arra is, miért szóródtak szét a csontok a homokos területen, és miért hiányzott a koponya jelentős része. Bármi is volt a pontos eseménysorozat, ezek a kétszáz éves csontok jelentik a mai napig az Antarktiszon talált legősibb emberi maradványokat. (Forrás: IFL Science , fotó: Getty Images)