● news.bsdnet.hu

Miért kell leállítani a Paksi Atomerőművet? – ezzel a címmel közölt cikke a Portfolióban Aszódi Attila. A Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős korábbi kormánybiztos a dolgozatban rámutatott, a rendkívüli hőség és a Duna extrém alacsony vízállása súlyosan érinti a dunai hűtésre támaszkodó atomerőműveket, aminek jele, hogy vasárnap hajnalban már csak egy működött a Paksi Atomerőmű nyolc turbinájából. A szakember úgy véli, a probléma hátterében nem elsősorban a Duna vízhozama, hanem a rendkívül alacsony vízszint áll. Cikke szerint az atomerőművek a termodinamika törvényei miatt hatalmas mennyiségű hűtővizet igényelnek: Pakson a négy blokk körülbelül 6000 MW hőenergiát termel, amelyből csak 2000 MW lesz villamos energia, a fennmaradó 4000 MW hőt el kell vezetni. Mindehhez a kondenzátorok másodpercenként mintegy 100 köbméter dunai vizet használnak. Aszódi szerint a jelenlegi, körülbelül 740 m³/s-os dunai vízhozam még elegendő lenne, a vízszint azonban annyira alacsony, hogy veszélybe került a kondenzátorokat ellátó hűtővíz-szivattyúk működése. A szerző közelítő számításai szerint a paksi vízkivételi műnél a vízszint már a szivattyúk biztonságos üzeméhez szükséges minimum közelében van. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szivattyúk előtti szűrőrendszer további vízszintcsökkenést okoz. Ez magyarázza, hogy az erőmű fokozatosan leállította a turbinákat: kevesebb működő szivattyú mellett kisebb a leszívó hatás, így a megmaradó egységek még üzemképesek. Az egyetemi tanár arra jut, ha a vízszint tovább csökken, az utolsó működő turbina leállítása is elkerülhetetlenné válhat. Kiemeli azonban, hogy ez nem jelent nukleáris biztonsági veszélyt önmagában, mert az energiatermelést szolgáló hűtőrendszer különválik a biztonsági hűtőrendszerektől. A reaktorok és a kiégett fűtőelemek hűtését háromszoros redundanciával kiépített, önálló biztonsági hűtővízrendszer biztosítja, amely szükség esetén dízelgenerátorokról is működtethető. Ugyanakkor a rendkívül alacsony vízállás már ezt a rendszert is megközelíti: a becslések szerint csak néhány centiméteres biztonsági tartalék maradt. Emiatt aktiválhatják az úgynevezett „Pajtás” úszó szivattyúkat, amelyek vészhelyzetben közvetlenül a biztonsági hűtőrendszer szívóoldalára juttatnak vizet. Tizenkét ilyen szivattyú és több tartalékegység áll készenlétben, hogy akár heteken át biztosítsák a reaktorok folyamatos hűtését. A szerző szerint a helyzet nem nukleáris balesetveszélyt, hanem elsősorban ellátásbiztonsági kihívást jelent. Az ország villamosenergia-rendszeréből jelentős kapacitás esik ki, ezért különösen fontos az energiafogyasztás mérséklése, valamint a vízügyi és energetikai szakemberek összehangolt munkája. Az extrém kisvíz éppolyan rendkívüli esemény, mint egy nagy árvíz, csak kevésbé látványos, miközben kezeléséhez hasonlóan komoly erőforrásokra és felkészültségre van szükség.