● news.bsdnet.hu

Valószínűleg a kutatók maguk sem akarták elhinni, de a James Webb űrteleszkóp megerősítette: ez a gigantikus gázóriás valahogy túlélte a saját napja brutális megsemmisülését. Az univerzum tartogat néhány egészen elképesztő túlélési történetet , de az a gigantikus gázóriás, ami látszólag ellentmondott a fizika szabályainak, még a tapasztalt kutatókat is komoly feladat elé állította. Egy nemzetközi kutatócsoport a James Webb űrteleszkóp rendkívüli mérési pontosságával eredt a kozmikus rejtély nyomába. A megfigyelések során kiderült, hogy a bolygó tömege a Jupiterének akár a tizenegyszerese is lehet, a hőmérséklete pedig meglepően magas, körülbelül 126 Celsius-fok. Ez a forróság sokkal több annál, mint amit a haldokló csillag gyenge fénye indokolna, így a kutatók rájöttek, hogy egy korábbi időszakból visszamaradt, tárolt energiáról van szó. A szakértők kezdetben két opciót mérlegeltek: az egyik teória szerint az égitestet teljesen benyelte a haldokló nap, és a kataklizmát a belsejében vészelte át, míg a másik lehetőség a későbbi belső vándorlás volt. A James Webb adatainak és a lehűlési modelleknek a kombinációjával végül összeállt a pontos forgatókönyv. A bolygó eredetileg egy biztonságos, távoli pályán keringett, és csak jóval a fehér törpe kialakulása után, nagyjából 3-5,5 milliárd évvel később indult meg a belső zóna felé. Ezt a lassú kozmikus vándorlást a rendszerben lévő többi kísérőcsillag gravitációs löketei indították el, a gázóriás pedig a csillag erős gravitációs mezőjébe lépve forrósodott fel újra. Az űrteleszkóp ráadásul tudományos áttörést is elért, amikor az áthaladás során kimutatta a metán nyomait a bolygó légkörében. Ez az első alkalom, hogy egy halott csillagmaradvány előtt elhaladó égitestnél atmoszférát sikerült észlelni, a munkát pedig már újabb megfigyelésekkel folytatják. Forrás: NASA , fotó: NASA, ESA, CSA, Ralf Crawford (STScI))