● news.bsdnet.hu

A 2026 nyarán bekövetkezett rekordalacsony dunai vízállás és az abból fakadó paksi leállás rávilágított a hazai villamosenergia-rendszer sérülékenységére. A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség (MNNSZ) szakmai értékelése szerint a kialakult helyzet nem váratlan esemény , hanem tudatos szabályozási döntések és elszalasztott fejlesztési lehetőségek következménye. A Duna Paksnál mért, jelenleg -138 centiméteres rekordalacsony vízállása miatt hamarosan a Paksi Atomerőmű mind a négy blokkját teljesen le kell állítani, ami 2000 MW kiesést jelent majd a hazai termelésben. Ezt tetézte a Dunamenti Erőmű múlt heti technikai hibája, ami átmenetileg további 400 MW kapacitást vont el a rendszerből, ezáltal további fogyasztás-visszafogási kényszert és importigényt szült. Az MNNSZ hangsúlyozza: a hűtővíz-függőség a hagyományos erőművek (atom és gáz) rendszerszintű kockázata . Ezzel szemben a napelemek, a szélerőművek és az akkumulátoros tárolók gyakorlatilag vízhasználat nélkül működnek. Így – áll a közleményben – éppen ezek a technológiák jelentenék a legbiztosabb tartalékot aszály és hőség idején. Hazánk egyébként a napelemes termelés tekintetében már most is igen jól áll, a szélerőművek telepítése pedig éppen most kap új lendületet. Ám jelenleg a megújulók napközbeni túltermelését csak alig tudjuk eltárolni az esti csúcsidőre. De – a szövetség szerint két éve ott volt a kulcs a kezünkben a mostani helyzet megelőzésére. A szövetség szerint a jelenlegi importfüggőség és ellátási zavar egyik fő oka a 2024-es kapacitáskiosztási döntés, amely gátat szabott a piaci alapú fejlesztéseknek. A 2023 végén indult II. kapacitástenderen a piaci szereplők több mint 10 GW csatlakozási igényt nyújtottak be nap-, szél- és tárolókapacitásokra. Egy 2024 márciusi kormányrendelet azonban elutasította azokat az igényeket, ahol a csatlakozás 2030 előttre esett, a szélenergia terén pedig csak egyetlen, koncentrált óriásprojektet engedélyezett, kizárva a kis- és közepes fejlesztőket. A szövetség szerint ez a döntés 4000–10.000 milliárd forintnyi   magántőkét és évi 31,6–34,2 TWh megújuló termelést blokkolt le . Ez a mennyiség fedezte volna Magyarország teljes éves villamosenergia-importját. Ha ezek a beruházások megvalósultak volna, a mostani fogyasztás-visszafogási kényszer jelentősen kisebb lenne. Az MNNSZ álláspontja szerint a decentralizált energiatermelés fejlesztése szintén megtorpant a szabályozási korlátok miatt. A választások előtt bejelentett 100 milliárd forintos Otthoni Energiatároló Program második ütemét 2026 márciusában, még az indulás előtt felfüggesztették, pedig addig már 132 ezer háztartás jelezte részvételi szándékát. Bár még a választások előtt sokan kaptak értesítést a sikeres pályázatról, a projektek megvalósítása azóta sem kezdődött meg. A szövetség kritikája szerint miközben az otthoni akkumulátorok telepítése húzódik, a bruttó elszámolásban fizetett 4,39–5,25 Ft/kWh átvételi ár mellett a lakosságnak nem érdeke a visszatáplálás sem. A saját célra termelő (SCT) egységekre pedig ugyan aggregátori és tárolási kötelezettségek vonatkoznak, de a rendszerszintű szolgáltatásra lekötött tárolót a felhasználó nem használhatja saját fogyasztása kiegyenlítésére . A szövetség szerint a vízhiány elleni védekezés kulcsa az energiarendszer rugalmasságának növelése az alábbi lépésekkel: Kiss Ernő, a szövetség elnöke szerint az energiatárolás és a napenergia befogadása ma már nem csupán szakmai preferencia, hanem kritikus ellátásbiztonsági kérdés – zárul a közlemény. Magyarországon még mindig túl kevés a napelem