● news.bsdnet.hu

A napi történések hamar háttérbe szorították a Tisza Párt egyik vezető politikusának a választási rendszer átalakítására vonatkozó elképzeléseit. Melléthei-Barna Márton a 24.hu-nak  elárulta, hogy az új alkotmány elfogadása, majd várhatóan népszavazással való megerősítése után az egyik első feladatuk egy új választási törvény elfogadása lesz, amire másfél-két éven belül kerülhet sor. Elmondása szerint egy kiegyensúlyozottabb választási rendszert alakítanának ki, amelynek egyik alapvetése az lesz, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítik a kétharmados győzelem lehetőségét. Mint megjegyezte, nem ismétlődhet meg, hogy a minősített többség birtokában könnyűszerrel írjanak át törvényeket. Jelenleg olyan választási törvényünk van, amely a győzteskompenzációval és a levélszavazatok működésével gátat szabott az egyenlő versenynek. A Tisza-frakció 141 tagja pont arra vállalkozott, hogy ezeket a szabályokat helyreigazítsuk – hangsúlyozta a frakcióvezető-helyettes, aki szerint arra kaptak felhatalmazást, hogy teremtsék meg a tisztességes politikai verseny feltételeit. Magyar Péter is meglepődött, amikor szembesítették párttársának a kétharmados győzelmek ellehetetlenítését vizionáló nyilatkozatával. Vissza is kérdezett: „Ilyeneket mondott?” Majd hozzátette, ez nem a kormány álláspontja, nem egyeztettek erről. Azt viszont elismerte, hogy valóban visszább kellene venni egyes szabályokat, példaként a győzteskompenzációt említve. Egyébiránt a miniszterelnök is előállt egy választási ötlettel: az alkotmányozási folyamatban támogatná a választási korhatár 16 évre csökkentését , mivel meggyőződése szerint a fiatalok kellően felkészültek a közös döntésekbe való beleszólásra. A rendszerváltozás óta a hazai választási rendszer jelentős átalakulásokon ment keresztül: az 1990–2010 közötti időszakban a 386 fős Országgyűlést kétfordulós vegyes rendszerben, 2014-től a 199 főst egyfordulós vegyes rendszerben választották meg. Az 1989-ben elfogadott választási törvény alapján 1990 tavaszán tartották az első szabad országgyűlési választást, méghozzá olyan rendszerben, amely ötvözte a többségi és az arányos elemeket. A 386 mandátumból 176-ot egyéni választókerületben, 152-t területi listán lehetett megszerezni, míg 58-at kompenzációs listáról osztottak ki. Az egyéni körzetekben kétfordulós szavazást tartottak. 1994-től az önálló pártlisták számára a bejutási küszöböt aktuálpolitikai megfontolásból 4 százalékról 5-re emelték. Később a közös pártlistákra is magasabb küszöböt vezettek be. Ezek a változtatások egyértelműen a kisebb pártok ellen irányultak. 2011-ben új választási törvényt fogadtak el, amelyet először a 2014-es parlamenti választáson alkalmaztak. A reform alapjaiban alakította át a rendszert: A reform egyik legvitatottabb eleme a győzteskompenzáció volt. Korábban a vesztes egyéni jelöltekre leadott szavazatok számítottak töredékszavazatnak, 2014-től már a győztes jelöltnek a mandátumszerzéshez szükséges szavazatszámon felüli voksai is. A másik vitatott intézkedés a határon túli magyar állampolgárokat érintette: az országos pártlistákra a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, de magyar állampolgárságot szerzett választók is szavazhattak. A 2011-es reform több elemében a nagyobb pártoknak kedvezőbb rendszert hozott létre. Ennek egyik látványos következménye volt, hogy rögtön a 2014-es választáson a Fidesz–KDNP a listás szavazatok kevesebb mint felével is kétharmados parlamenti többséget szerzett. A világban sokféle választási rendszer létezik, de a legtöbb néhány alapvető típusba sorolható. A különbség elsősorban abban van, hogy a leadott szavazatokból hogyan lesznek parlamenti mandátumok. Arra a kérdésre, ezek közül melyik a legjobb rendszer, nincs megnyugtató válasz. A szakértők szerint azért nincs, mert mindegyik eltérő célokat szolgál. Ha ugyanis a stabil kormányzás a fő cél, akkor sokan a brit vagy francia típusú többségi rendszert részesítik előnyben; ha viszont a választói akarat minél pontosabb leképezése a célkitűzés, akkor inkább a holland vagy izraeli típusú arányos rendszert ajánlják. Ha pedig a kettő közötti egyensúlyt szeretnék elérni, akkor a német típusú vegyes kompenzációs rendszer lehet a megoldás. A demokratikus országok többsége napjainkban valamilyen arányos vagy vegyes választási rendszert alkalmaz, míg a tisztán többségi rendszerek elsősorban az angolszász hagyományú országokban maradtak fenn. Az elmúlt években számtalan szakértői tanulmány foglalkozott a magyar választási rendszer fejlesztésének kérdéseivel. Abban szinte valamennyi szerző megegyezett, hogy a változtatás iránya alapvetően politikai döntés kérdése, ezért többféle fejlesztési irány is elképzelhető. Nemzetközi példák alapján a leggyakrabban felmerülő reformlehetőségek: Hogy valóban napirendre kerül-e a választási rendszer átalakítása, az a következő hónapok politikai folyamataitól is függ. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a választási szabályok módosítása nem pusztán technikai kérdés: alapvetően meghatározza, miként alakul át a politikai verseny, és mennyire tükrözi a parlament összetétele a választói akaratot. (Borítókép: Választások Magyarországon 2026. április 12-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)