● news.bsdnet.hu

Apad a Duna, ami óriási probléma, ám a környezeti és energiaválság mellett olykor azért nagyítóval meg lehet találni az örömöt a gigantikus ürömben. Tegnap épp egy ilyen pillanatnak lehettek szemtanúi a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat emberei. A szervezet a közösségi oldalára feltöltött videóban osztotta meg a nyilvánossággal, hogy a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum csapatának felkérésére egy második világháborús katonai motorkerékpár szállítását végezték el, mely a rekordalacsony vízállású Duna iszapjából kandikált ki a Batthyány tér magasságában. A motort végül sikerült beemelni egy olyan hajóba, melynek az orra egészen a vízszintig le tudott nyílni, majd a nagyjából nyolcvan évtizede a Dunában felejtett járművet elszállították egy olyan helyszínre, ahol biztonságosan fel lehetett tenni egy kisteherautóra. A leletet azóta a múzeum szakemberei azonosították : A típust 1943 körül kezdték el gyártani, és nagyjából 12 ezer példány készülhetett belőle a háború végéig. A vasat egy 346 köbcentiméteres, léghűtéses, egyhengeres, kétütemű erőforrás hajtotta, mely 11,5 lóerő teljesítményt adott le maximum 4000-es fordulaton. A sebességváltója négyfokozatú volt, a teljesítményt pedig lánchajtással vitte át a hátsó kerékre. A motor tömege nagyjából 175 kiló volt, a tankja 15 liter üzemanyagot tudott magába fogadni, amivel maximális hatótávja körülbelül 450 kilométer lehetett, amit 105 km/órás végsebességgel tudott leküzdeni. Íme egy jobb állapotban lévő példány: Az NZ 350-1 egyik legfontosabb ismertetőjegye az öntöttvas motorblokk volt. A korábbi NZ 350 alumíniumot is használt, de 1944-re Németországban egyre súlyosabb nyersanyaghiány alakult ki, ezért az alumíniumot más hadiipari célokra tartalékolták. Az új blokk nehezebb lett, viszont olcsóbban és könnyebben lehetett előállítani. A katonai változaton több gyakorlati módosítást is végrehajtottak. Keskenyebb sárvédőt kapott, hogy kevésbé tömődjön el sárral, kisebb első lámpával és sebességmérővel szerelték fel, megerősítették a hátsó csomagtartót, sár- és hókaparó lemezt szereltek a hátsó kerékhez, illetve egyszerűsítették az elektromos rendszerét, hogy könnyebben javítható legyen. A gép megtalálásának helyét a múzeum munkatársai átvizsgálták és több kísérőleletet – köztük német és orosz gyalogsági lőszereket, tányéraknákat, kézigránátokat, tüzérségi gránátokat, állatcsontokat és civil kerámiákat – tártak fel, ezért a szakemberek azt valószínűsítik, hogy nem feltétlenül egy motoros zuhant vele a folyóba, inkább egy háború utáni hulladékgödörről lehet szó, ahová Budapest ostroma után hadianyagot, roncsokat és egyéb nem kívánt dolgokat dobálhattak. A motor azért maradhatott meg ilyen jó állapotban, mert az iszap oxigénszegény környezete bizonyos részeket meglepően jól megőrzött, míg a vízszint ingadozásának kitett felületek erősebben korrodálódtak. A motor most a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Kerepesi úti hangárjába került, ahol megtisztítják és állagmegóvó kezelést kap. Nem valószínű, hogy az egyhengeres erőforrás valaha is újra beröffenhet, hiszen a restaurálás során nem az a cél, hogy a vasat ismét működőképes állapotba hozzák, hanem az, hogy a lelet történeti állapotát megőrizzék és minél több dokumentálható információt kinyerjenek a nem túl örömteli körülmények okán napvilágot látott világháborús emlékből.