● news.bsdnet.hu

Nyári Dia és családja mögött borzasztóan nehéz hónapok állnak. A színésznő kislányáról a születése után kiderült, hogy Emma tethered cord, azaz lehorgonyzott gerincvelő szindrómában szenved. Dia először vallott az édesanyaként megélt érzéseiről a kislány betegsége és műtétje kapcsán. Ferenczi Fruzsina Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? – Az volt a legnehezebb pillanat, amikor el kellett engednem, hogy elvigyék a műtőbe. Hiába bíztam maximálisan az orvosokban , tényleg attól féltem, hogy nem éli majd túl. Ezt akkor ki is mertem mondani magamnak, sőt, a családomnak és a barátaimnak is. Eleve rettegek az altatástól, félelmetes elképzelni, hogy egy embert öt órán keresztül altatásban tartanak, hát még egy ilyen pici babát. Azzal valahogy még nem is számoltam, hogy akár le is bénulhat, pedig egy gerincet érintő műtétnek lehet ilyen kockázata is – mondta Dia, aki azt is kifejtette, miért aggódik a kislányáért, akinek feltehetően egész életében másként néz ki majd a lába, mint az átlagé. – Nagyon foglalkoztatott, hogy mit és miért látunk szépnek, vagy hogy kinek a szemén keresztül látjuk úgy. Nekem a kislányom lába tökéletes, nem is tudom elképzelni, hogy ne legyen piros és pöttyös, még az ortézisét is gyönyörűnek látom. A sors fintora, hogy egy ilyen hiú embernek, mint én, ezzel kellett szembenéznie – vallotta be őszintén a WMN interjújában a kétgyermekes édesanya . A pszichológus szerint ebben a kiélezett helyzetben személyiségfüggő, hogy ki mire tud támaszkodni, de van pár kapaszkodó, ami egyetemesen érvényes lehet. – Nagyon egyénfüggő, hogy ki miből tud erőt meríteni. Azt az anyai érzést fontos erősíteni, hogy az én gyerekem pont úgy van jól, ahogy van. Az egyéni megküzdést nagyon nagyban erősítené az, ha a társadalom nagyobb toleranciával és tisztelettel bánna azokkal, akiknek úgy adódott az életük, hogy valamiben mások, mint a többi ember. A segítés, elfogadás és tisztelet össztársadalmi szinten lenne a kulcs, hiszen mindenkit érhet veszteség, mindenkinek lehet része nehézségben – szögezte le Csehák Hajnalka klinikai szakpszichológus, aki fontos tanáccsal szolgált a szülőknek a félelmetes kórházi helyzetekre vonatkozóan is. – Nekem szakemberként közvetlen tapasztalatom van azzal, hogy az egyik kliensemnek a kisbabájával hasonló nehézségen kellett keresztül mennie, amikor az még nagyon kicsi volt. Amikor az ember semmiben nem tud bízni, csak abba kapaszkodhat, hogy azok az orvosok, akiknek a kezébe adták az újszülött gyermeküket, jó emberek, jó szakemberek, akik mindent megtesznek. Ez valóban így is van, azok az orvosok rászolgáltak arra, hogy a szülők százszázalékosan át merjék adni nekik a gyermeküket. Mindemellett van egy olyan pont, amikor a környezete mindössze annyit mondhat az édesanyának, hogy „együtt imádkozom veled” – mondta a pszichológus, aki szerint fontos tudatosítani a gyermeke mellett álló szülőben, hogy minden érzése valid. – Akármit érez, azt mind nyugodtan élje meg, mindent szabad éreznie, lelkiismeret-furdalás nélkül! Mivel a kisbaba minden érzést érzékel amit az édesanya, így nem jó eltitkolni, letiltani ezeket, mert a nagyon kicsi babák úgyis megérzik. Mindannyiunkban megvan az a szándék, hogy megkíméljük a gyerekünket attól, hogy összeomolva lásson bennünket, de ilyenkor talán a legjobb az, ha minél többet együtt vagyunk vele. Ha akkor tör ránk a sírás, amikor együtt vagyunk, akkor is sírhatunk nyugodtan. Hosszú távon az együtt sírás élménye egészségesebb lehet, mint az érzelmek elnyomásáé. Nagyon fontos, hogy közben minden módon mutassuk ki a gyermeknek a szeretetünket annyi testi kontaktussal, amennyit csak a gyermek és a szülő igényel. Nyári Dia