● news.bsdnet.hu

Sorra dőlnek a hőmérsékleti rekordok, a kritikus vízszint és aszály, az energiaellátás kihívásai pedig tovább növelik az aggodalmat és a félelmeket, felerősítve a kérdést, hogy mégis mi jön még ezután. Ürge-Vorsatz Diánát, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének alelnökét, a CEU professzorát kérdeztük. Mit jelent a mostani hőség? A második hőhullámot éljük meg idén, és nem is akármilyen rekordokkal. Ez most már az új valóságunk? Abszolút, sőt sajnos meg kell érteni, hogy ez még mindig enyhébb a következő normálishoz képest. Ha nem szüntetjük be a fosszilis üzemanyagok használatát, vagyis a földgázt, benzint, dízelt, kerozint, és így tovább, akkor addig a hőmérséklet folyamatosan emelkedni fog, és ezek a szélsőségek egyre rosszabbak és rosszabbak és rosszabbak lesznek. Nincs megállás: amikor az egyikhez már nagyjából hozzászoknánk, a klíma már tovább is rohant. Még most is sokan legyintenek erre. „Régen is volt kánikula” – mondják… Ez igaz, de a kánikulák egyre gyakoribbá válnak, egyre forróbbak, egyre tovább tartanak, és olyan helyeken és időszakokban is kezdenek előfordulni, ahol és amikor korábban nem voltak. Csak rá kell néznünk a grafikonokra az éves átlaghőmérsékletekről. Nincs kétség: baj van. De még ábrákat sem kell értelmeznünk, nézzünk csak rá a Duna szintjére, a Tisza szintjére! Igen, ez vészhelyzetet, nem volt még ilyen, talán csak egyszer 2022-ben, csakhogy most napról-napra a vízszint folyamatosan tovább csökken majd. Nyilván azt is lehet állítaani, hogy lapos a föld. De régen, ha valaki ezt mondta, hát Istenem, akkor ő így állt hozzá az élethez és tudományhoz, így járt. Most viszont az a baj, hogy a mai „laposföld hívők” megakadályozzák nemcsak azt, hogy a többiek egyrészt felkészüljenek arra, ami van és még jön, de még a azt is megakadályozzák, hogy megállítsuk mindezt. Pedig minél később állítjuk meg, annál magasabb hőmérsékleten tudjuk megállítani, annál rosszabb klímát tudunk újra stabilizálni. Nem lesz már olyan, mint gyerekkorunkban, de nem mindegy, mennyivel lesz rosszabb Ürge-Vorsatz Diána (Forrás: magánarchívum) Meg lehet mindezt ezt állítani megítélésed szerint? Mindenképpen. Nem könnyű, mert le kell szoknunk az olajról, gázrólés a szénről, de a jó hír viszont, hogy abban a pillanatban, amikor abbahagytuk ezek használatát, és nem égetjük ezeket többet, akkor megáll a melegedés. Nem lesz már olyan az éghajlat, mint gyerekkorunkban, de nagyon nem mindegy, hogy kicsit lesz rosszabb, vagy folyamatosan rosszabb és rosszabb és rosszabb lesz, amivel már nem bírunk versenyt futni az alkalmazkodásban. Sokan úgy érzik, hogy egyénként úgysem tehetnek semmit. Hiába gyűjtik például a háztartási hulladékot szelektíven, az csak csepp a tengerben. Nagyon fontos tudnunk, hogy a kérdés mindenkin múlik. A szelektív hulladékgyűjtés jó és fontos is, de messze nem annyira, mint az, ami igazán befolyásolja a kibocsátásokat. 5 szerepről fontos beszélni, ami mivoltunkban befolyásoljuk a környezetre való hatásunkat. Egyike ennek, hogy mit teszek a magánéletemben, például szelektíven gyűjtöm-e a hulladékot, mit vásárolok, hova megyek nyaralni, és így tovább. A másik négy szerep azonban még ennél is fontosabb sokunk esetében. Egyik ezek közül a példakép szerep. Mi magunk is mindnyájan példaképek vagyunk valamilyen szinten valakiknek. Ebben a szerepben iszonyatosan fontos, amit csinálunk, hiszen az emberek abból tanulnak, azt utánozzák, amit látnak, ami szexi, ami minta. Harmadik fontos szerepünk a szakma: te például erről írsz cikket, egy tanár edukálja a tanítványait, egy anya pedig a gyerekeit. Ezzel ti lehet, hogy jóval nagyobb hatással vagytok a környezetre, mint például a hulladékgyűjtéssel. Mindenkinek meg kell keresnie, hogy az ő munkájában hogyan tud ezért a történetért tenni. A negyedik szerep a befektetésé, például azé, hogy a pénzünket mennyire fenntartható projektekben használó bankot vagy nyugdíjpénztárt választunk, az ötödik pedig nem más, hogy mint az, hogy állampolgárok vagyunk. Szavazhatunk, tüntethetünk, önkénteskedhetünk egy civil szervezetnél – ezekkel igenis befolyásoljuk mind a képviselőinket, mind a döntéshozókat, mind pedig a gazdasági szereplőket, a cégeket. Mit tehetünk átlagemberként? Azt javaslod, a mindennapi életünkben találjuk meg saját lehetőségünket és felelősségünket. Milyen konkrét ötleteket tudsz erre javasolni? Nagyon is fontos tényező akár már az is, hogy mit posztolunk, mit lájkolunk, mit nem lájkolunk, írunk-e tiltakozó vagy javaslati levelet a helyi képviselőnknek, csatlakozunk-e civil szervezethez, önkénteskedünk-e. Ez a kormány például láthatóan nagyon figyel arra, hogy az emberek mit szeretnének. A cégek is iszonyúan szemmel tartják, hogy milyen a termékeikkel kapcsolatos vásárlási reakció és hajlandóság. Nem tud mindenki minden fronton harcolni, de válasszuk ki azt az egy-két frontot, ahol nagy a hatásunk, és ahol tudunk tenni hosszú távon nagyobb nehézség nélkül. Egy influencer például sokat tehet azzal, ha nem a Seychelle-szigetekről nyomat nyálcsorgató posztokat vagy teszi a profilképébe az exptikus tájat, hanem mondjuk a Balatonról vagy Tisza-tóról mutat képet a követőinek. Egy édesanyának szinte minden tette fontos, mert a gyerek azt fogja követni, amit ő csinál. Fontos tisztában lennünk a felelősségünkkel és azzal, hogy kinek és mit mutatunk. Bizakodón beszéltél az új kormányról, most pedig épp a Parlamentből jössz, ahol a képviselőkkel találkoztál. A klímaváltozásról volt szó? A képviselők feliratkoztak önkéntesen egy éghajlatváltozással és éghajlatpolitikával kapcsolatos párbeszédre. Fantasztikusan jó volt látni az érdeklődést. És nagyon jó volt látni azt is, hogy nagyon sok képviselőnek nemcsak nagy érdeklődése, de sok területen tudása és terve is van. Aztán persze majd meglátjuk, hogy a gyakorlatban mindebből mi sikerül. Nyilván nekik sem könnyű. De akik eljöttek, tényleg nagyon elkötelezettek voltak a komoly lépések iránt, ezért nagyon optimista vagyok. A víz a legnehezebb ügy Van olyan pont, amikor már hiábavaló az optimizmus, mert egyszerűen az ország már nem tud alkalmazkodni a megváltozott hőmérséklethez? Mennyire járunk ennek a közelében? Abszolút van ilyen pont. Azt gondolom viszont, hogy Magyarországon most még van lehetőség a változtatásra. A víz az egyik legnehezebb ügy. Nagyon fontos lenne visszaállítani közel azokat a természeti viszonyokat, amik a hatalmas folyószabályozások, mocsárlecsapások előtt voltak, visszaállítani a vizes élőhelyeket, és így tovább. Ha a termőföldjeinknek visszaadjuk a termőképességét, tehát a talaj szervesanyag tartalmát újra visszaállítjuk, ha felbontjuk ezt a hatalmas gigaföldes, monokultúrás mezőgazdaságot és helyette kisebb földeken és a termelèsi időszakon kívül takarónövénnyel állunk át más mezőgazdaságra, akkor még azt remélem, nagyjából lehet alkalmazkodni a vízhelyzethez és ehhez a klímához. Valamennyire lehet alkalmazkodni a változáshoz, de kibocsájtáslenullázás nélkül az alkalmazkodás már azt fogja jelenteni, hogy feladjuk. Hogy azt mondjuk, rendben, már nincs Velencei-tó, a Paksi atomerőművet nem nagyon lehet majd használni nyáron, az élelmiszert pedig külfölről vesszük méregdrágán és feladjuk Magyarországon a mezőgazdaság jó részét. Dunaszentbenedek, 2026.07.31. (Forrás: MTI, Hegedüs Róbert) Ez mind alkalmazkodás. És lehet is alkalmazkodni, csak éppen nagyon keserű lesz a pirula, mert marha drága lesz, a gazdasági ágazataink egy jó része tönkremegy, kevesebb lesz a bevétel, a kevesebb bevételből nehezebb lesz az inflálódó termékeket és élelmiszert megvenni. Igen, igen, lehet alkalmazkodni, csak keserű lesz és nehéz és rossz. Amikor elfogy a víz, ahhoz viszont már nem lehet alkalmazkodni. Akkor már nincs mit csinálni. akármilyen gazdagok vagyunk, vizet nem lehet gyártani, vásárolni. Ha elfogyott, akkor elfogyott. Nem tudunk egy Velencei-tónyi, egy Paksi atomerőmű hűtéséhez szükséges vizet, vagy egy egész Alföld öntözéséhez szükséges vizet ide importálni, akármennyi pénzt is költenénk rá. Paks most kis híján teljesen leállt. A változás tehát nagyon is sürgetőnek tűnik. Éppen ezért lenne sürgető például visszaültetni az erdővédő mezősávokat, sürgősen fákat ültetni, ameddig még lehet. Márpedig nem sokáig lehet már, mert előbb-utóbb a klíma úgy elszáll, hogy már nem maradnak meg a fák. Most még talán igen. És azok viszont hűvösebben tudják tartani a lakóhelyeink és a szántóföldek mikroklímáját, biztosítják számunkra a helyi páratartalmat, ezzel csökkentve a kiszáradást, fák mellett kevésbé szárad ki a talaj. A természettel kell együttműködnünk és visszaállítani a korábbi természetes viszonyokat. Hirtelen kapkodni semmi értelme, mert az legfeljebb ideiglenesen segít, hosszabb távon pedig lehet, hogy csak tovább ront a helyzeten. Mindig, amikor azt gondoljuk, hogy jóval okosabbak vagyunk, mint a természet, előbb-utóbb kiderül: talán mégsem. A klímahasználattal csak tovább melegítjük környezetünket A hőhullámokhoz egyénileg leginkább azzal alkalmazkodunk, hogy az átvészelés érdekében egyre többen klímát szereltetünk, amit egyre intenzívebben használunk. De valójában ez csak az ördögi kör része, amivel tovább növeljük a problémát? Mennyire jelent ez veszélyt? Ez nagyon-nagyon fenyegető. Ha az olvasó egy dolgot akar most tenni nyáron az éghajlatvédelem érdekében, akkor próbálja meg minél kevesebbet a klímát használni. A klíma a helyi és a globális felmelegedést is felgyorsítja. A helyit miért? Hogyan? Azért, mert a bent lévő meleget kipakolja az utcára, plusz még hozzáteszi a készülék által felhasznált energiának a melegét is. Így még forróbbá tesszük településeinket, még nagyobb hőmérsékkülönbségeket kell legyőznünk a légkondocionálással, ez tehát tényleg egy ördögi kör. Ürge-Vorsatz Diána (Forrás: Facebook (IPCC)) A használat közben kibocsátott széndioxid ráadásul csak az egyik, globális felmelegedést gyorsító tényező. A klímaberendezések ugyanis olyan gázzal működnek, amik tucatszor erősebb üvegházhatású gázok, mint maga a széndioxid. A készülékek gyártása, szerelése és akár használata során pedig ezek a gázok elszöknek, összességében tehát mindenképpen azt mondanám, hogy próbáljuk meg légkondícionálók nélkül hűvösen, hűvösebben tartani otthonainkat és környezetünket, amikor csak lehet. Nem a szenvedéssel, senki nem kéri senkitől, hogy szenvedjen, de például ültessünk fákat azon ablakaink elé, amiken besüt a nap, hiszen ott melegszik föl a lakásunk. Ha nem tudunk oda fát ülteni, vagy még nem nőtt meg eléggé a fa, akkor kívülről árnyékoljuk ŏket redőnnyel, spalettával, reluxával. Ezen kívül éjszaka mindig tárjuk ki az ablakokat, az összeset, amennyire csak lehet, hogy lehűljenek a falak, a bútorok, a plafon és a padlózat. Hajnalban pedig, amikor a leghűvösebb van kint, csukjunk be minden ablakot. Ne várjuk meg, amíg a hőmérséklet elkezd felmenni, hanem a leghűvösebb órában csukjuk be az összes ablakot, utána pedig próbáljuk meg mindig azokat árnyékolni, amiken éppen besütne a nap. Ha ezt megtesszük, akkor azért elég jól meg lehet tartani az éjszakai hűvöset az otthonunkban. Autónkkal pedig próbáljunk meg mindig árnyékos helyen parkolni. Beülni is kellemesebb így, de az is nagyon fontos, hogy nem pöfögünk ki annyi széndioxidot az annyira erősen beindított klímával , mint akkor, ha a tűző naptól forróvá válik az autó. A fák létfontosságúak, de az sem mindegy, milyet ültetünk Ismét hangsúlyoztad a fák fontosságát. Mennyire számít, hogy milyen fát ültetünk? Mindenképpen őshonos, magyar, lombhullató fákat kell ültetni. Az őshonos persze nem azt jelenti, hogy még a honfoglalók hozták be, hanem azt, hogy a magyar tájban természetes módon (nem behurcolva) megtalálható a fafajta.. Kifejezetten fontos az is, hogy lombhullató legyen, hiszen sem a fenyők, sem a tuják vagy a mediterrán levélzetű növényzet nem igazán párologtatnak, tehát jóval kevésbé hűtenek. Ezek a fák ugyanis pont arra vannak beállítva, hogy túléljék a szárazságot, tehát ne veszítsenek nedvességet a meleg időszakbam. Míg a mi fáink a kontinentális éghajlaton arra vannak tervezve, arra fejlődtek, hogy nyáron nagyon nagy levélfelületen jó sokat fotoszintetizálnak, így ők sokat párologtatnak, tehát hűtenek. Télen ugyanakkor utóbbiak ledobják a levelüket, otthonunkba pedig beengedik a fényt és a napot. A jövő már itt van Nagyon jó hallani a hangodból a lelkesedést és optimizmust. De mi tölt el téged reménnyel akkor, amikor ha valaki, te tényleg drámai pontossággal látod a veszélyeket? Például a veled való beszélgetés. Például a képviselőkkel való beszélgetés. Például az, hogy egyre több ember látja, hogy tennünk kell valamit. Engem nagyon felvillanyoz, amikor emberekkel találkozom, akik felismernek, megszólítanak és elmesélik, mi mindent építettek be mindennapjaikba a tanácsaimból, amiket például Facebookon osztok meg velük. Nagyon jó látni, hogy igenis képesek vagyunk egyre több mindent tenni, jó megoldásokat találni és kommunikálni is. Akkor tehát te látsz fejlődést, előrelépést? Látom, hogy tudunk és képesek is vagyunk tenni, egyszerűen csak még többet kell, és még erősebben kell. Igenis már most sokat tettünk, de még mindig nem eleget, mert nem realizáltuk, hogy a jövő már itt van. Alkalmazkodni nagyon nem olcsó, de nem ez az egyetlen oka annak, hogy alkalmazkodás mellett kibocsájtáscsökkentés is kell. Megelőznünk kell az éghajlatváltozást, nem pedig tűrni. Utóbbi esetben ugyanis lépést sem fogunk tudni tartani ezzel az iszonyúan felgyorsuló melegedéssel. Milyen lesz a nyár 10 és 20 év múlva? Hogyan nézne ki Magyarországon egy átlagos nyár 10, 20, 30 év múlva, ha nem cselekszünk? Egyetlen évtized alatt Magyarország majdnem 1 Celsius fokot melegszik. Amikor legyintünk és azt gondoljuk, hogy 1 Celsius fok nem számít, gondoljunk bele, hogy már most mennyivel rosszabb a helyzet, mint 10 éve volt. Régen is volt kánikula, de mostanra teljesen új területre ért a klíma. Olyanra, amit még senki nem tapasztalt, nem ismert és nem is szokott hozzá. Gyakorlatilag azt kell elképzelni, hogy 10-20 év múlva az lesz az átlag, amit most a legrosszabb szélsőségként élünk meg éppen. 20-30 év múlva pedig nemcsak átlaggá válik, hanem a leghűvösebb és legnyugodtabb időszakká. És nem pusztán a hőmérséklet a probléma, hanem a többi szélsőség, és az ezekből továbbgyűrűző gazdasági-társadalmi hatások. Nem tudjuk sokáig folytatni a mezőgazdaságot, megroppan a turizmus, nem lehet majd nyáron a szabadban sportolni vagy focimeccseket nézni, már éjszaka is túl meleg lesz a fizikai munkához, ami például az építkezésekhez vagy mezőgazdasági kézimunkához lenne szükséges. Hosszan sorolhatnám, és csak a legkisebb problémánk lesz, hogy nem lesz csokoládé, nem lesz cappuccino… Alacsony Duna Budapesten, 2026.07.30. (Forrás: Getty Images) Háromszor olyan gyorsan melegszik a Kárpát-medence, mint a világátlag Volt olyan pont, amikor szakértőként te is úgy érezted, hogy mindez gyorsabban történik annál, mint amire számítottunk? Sajnos elég gyakran van ilyen érzés és kétségbeesés bennem. Utoljára annál a jelentésnél, mely megmutatta, hogy Európa kétszer gyorsabban melegszik már, és amikor szembesültem vele, hogy a Kárpát-medence még ennél is jobban, körülbelül háromszor olyan gyorsan, mint a világátlag. Magyarország tényleg az egyik legsérülékenyebb a melegedés szempontjából Európában. Majdnem 1 fok évtizedenként a melegedés Magyarországon. Most számolja ki az olvasó, hogy az ő tervezett hátralevő életében ez hány fok melegedést jelent! Különösen ahhoz képest, hogy most még csak körülbelül 1-2 fokot melegedtünk. Ez még a mi életünkön belül iszonyú drasztikus változást jelent. És igen, ez nagyon ijesztő, mert én látom, hogy ettől a kicsi melegedéstől is mennyire lábon van lőve az életünk a Paksi erő leállításától kezdve, a dunai hajózás leállásán át a turizmus nehézségein keresztül akár odáig, hogy például tegnap a Tisza-tavon azért eveztem, mert akkor lehetett utoljára látni azokat a gyönyörű, rózsaszerű mezőket, amik a vízszint napi 4 centis apadásával egyszerűen véget érnek. Vállaljunk még így egyáltalán gyereket? Míg sokan még ma is legyintenek, addig felnőtt egy új generáció, akik közt sokan ma más klímaszorongás miatt döntenek úgy, hogy nem vállalnak gyereket. Mit gondolsz erről a jelenségről? Nagyon elkeserít, mert olyan kontraszelekcióhoz vezet, hogy pont azok nem vállalnak gyermeket, akik tudják, hogy baj van, és akik esetleg tudnának olyan gyerekeket nevelni, akik majd ez ellen tesznek, és akik a megoldásokon dolgoznak. Azok viszont, akik fütyülnek az egészre, nem törődnek a problémával és élnek tovább ugyanúgy, mint Marci Hevesen, tovább növelve a fogyasztást és a kibocsátásokat. A másik elszomorító ebben pedig az, hogy ha nem vállalunk gyereket, igazából jóval nagyobb a klímaváltozás. Nagyobb a klímalábnyomunk, ha nem vállalunk gyereket? Hogyhogy? Egyrészt nem megyünk gyesre, gyedre, amikor kevesebbet keresünk, ha pedig kevesebbet keresünk, akkor kevesebbet fogyasztunk, és kisebb a klímalábnyomunk. A másik kérdés pedig, hogy végül is minden kibocsátásunk az összkeresetünktől függ, valamint attól, hogyan költjük azt el. Még egyforma kereset esetén is igaz, hogy akinek nincs gyereke, az jellemzően sokkal szennyezőbb dolgokra szokott költeni, például luxusautót vesz vagy sokat repül messzi helyekre. Ezzel szemben, ha van egy-két gyerekünk, akkor a pénzt könyvekre, iskolára, szolfézsra, a gyermek ruházatára, esetleg nagyobb lakásra fordítjuk, mely utóbbi négyzetméterre talán nagyobb ugyan, az egy főre eső összterület mégis kisebb, mint gyermektelenek esetén. Gyermektelen felnőttekként általában több időt dolgozunk, könnyen lehet, hogy többet is keresünk, ez pedig szintén kihat a fogyasztásra. Vállaljunk gyereket a fokozódó klímaváltozásban? (Forrás: Getty Images) A családanyákon több múlik, mint hinnék Sok interjút adsz, sok újságíróval beszélsz, sok kérdést teszünk fel neked. Mi az, amit mégsem kérdezünk meg, pedig szerinted fontos lenne beszélni róla? Nagyon szívesen beszélgetnék egyszer kicsit részletesebben például arról, hogy mit csináljon egy háziasszony máshogy, egyáltalán mit tud csinálni. Arról is ritkán és keveset beszélünk, hogy egyes szerepeinkben hogyan tudunk környezetbarátabb választásokat tenni. Fontos lenne arra is több figyelmet szánnunk, hogyan érinti az éghajlatváltozás az életünket, a jóllétünket: amikor tűz van, eső van, kevés a víz vagy nagy a forróság, megijedünk, de utána el is felejtjük, hogy továbbra is foglalkoznunk kell a környezetünkkel. Ha arra koncentrálunk, hogy drágább lesz-e a kávé, lesz-e még nyári olimpia,, mi lesz a kenyér árával, mi lesz a munkahelyeinkkel – akkor jobban megértik az emberek, hogy itt nem a Földről, hanem.rólunk, a saját életünkről, életminőségünkről van szó Egyet hadd ragadjak most ki ezek közül. Mit tehetnek a háziasszonyok? Ha családanyák vagyunk, akkor a legfontosabb, hogy szerettessük meg a gyerekkel a természetet. Ne a fogyasztást, ne a bevásárlóközpontokat, hanem a kenuzást, a kirándulást, a sétát az erdőben. Szerettessük az utolsó bogarat, az utolsó kukacot, tisztelje a gyerek az utolsó pókot is a lakásban. Így könnyebb lesz megértenie, mit vesztünk el. Nagyon fontos az is, hogy mit főzünk. Most már tudjuk, hogy ugyanaz a legjobb az egészségünknek, ami az éghajlatnak is a legjobb. Ilyen például, ha kevesebb húst főzünk, abból is leginkább kevesebb vörös húst. Ha pedig mégis a hús mellett döntünk, akkor inkább baromfit válasszunk. Én is így teszek, abból is igyekszem keveset vásárolni, rengeteg izgalmas ízesítést és fűszerezést kipróbálni, főleg pedig hüvelyes alapú főételt enni, amit a családom is nagyon szeret, mindenféle nemzetközi ízkavalkádban elkészítve, változatosan. Nem kell mindennap így étkeznünk, de hetente már 1-2 nap is nagyon sokat számít. A rengeteg erős vegyszert, a műanyagot is fontos kerülnünk, a műfű pedig szigorúan tilos. Helyette nem baj, ha megnő az a fű, vagy kicsit gazos, hiszen az biodiverzitás. Szeressük a sokféleséget! Nem kell a kertünkben olyan nagy rendnek lennie. Nagyon nehéz mindezt megszokni, kulturális váltást igényel, de segítsünk megszerettetni gyerekeinkkel a diverzitást, a sokféleséget, a természetet és a természetest. Ezt mondaná Ürge-Vorsatz Diána a köztársasági elnöki felkérésre Beszélgetésünket megelőzően a Parlamentben jártál. Nem sokkal korábban pedig aláírásgyűjtés is kezdődött, hogy téged válasszanak meg a képviselők köztársasági elnöknek. Mit szólsz ehhez és mit mondanál egy felkérésre? Köszönöm a kérdést. Nagyon megtisztelő lenne és remélem, hogy jól tudnám szolgálni az országot. Nagyon nagy a diplomáciai tapasztalatom, hiszen egy ENSZ szervezet alelnöke vagyok, ebben a pozícióban pedig rendszeresen iszonyú nehéz vitákban kell megoldásokat kovácsolnom ősi ellenfelek közt. Tudom, hogy hogyan kell semlegesen képviselnem minden oldalt, egész életemben pártsemleges és pártfüggetlen munkát végeztem és remélem, hogy jól sikerülne ezt az integráló szerepet képviselnem. Úgy gondolom, kifelé is jól tudnám reprezentálni az országot, mert rendszeresen tárgyalok főhercegektől kezdve királyokon keresztül miniszterekig és miniszterelnökig. Ha megkaptam a bizalmat, akkor azt gondolom, hogy igen, jól tudnám szolgálni az országot. Ezek szerint te nyitott is lennél a pozícióra. Igen, nagy megtiszteltetés lenne. Valószínűleg még a fenntarthatóság ügyét is jobban tudnám szolgálni, de nyilván akkor már nem ez lenne a fő tevékenységem, hanem sokkal általánosabb cél. De azt gondolom, jól tudnám azt is ellátni, hiszen a fenntarthatóság is azért szívügyem, hogy a világ egy jobb hely legyen. Ennek pedig a fenntarthatóság mellett fontos része többek közt a társadalmi igazságosság vagy a nők helyzetén keresztül a szociális helyzet is, sok más mellett, amivel kapcsolatban az èghajlatváltozás elleni küzdelemben is találkozunk. hiszen monden társadalmi-gazdasági probléma összefügg minden másikkal. Nagyon sok dologban még nagyon sok a teendő Magyarországon, és ezek a feladatok éppen azok, amiket egy államelnöknek képviselnie kell. Köztársasági elnökként ugyanakkor kevesebb figyelmet tudnál fordítani arra a harcra, amit eddig folytattál… Biztosan. Viszont azzal a kicsivel is lehet, hogy jóval többet elérnék, mint most, amikor csak okoskodom és beszélek, cikkekben szerepelek. Nem lehet összehasonlítani a két szerepet. Ráadásul sokszor a klímaváltozás igazából a többi harcon jobban múlik. Ilyen például a társadalmi igazságosság. A kibocsátások fele a gazdagabbak, leggazdagabbak 10 százalékától ered. Az igazságtalan vagyonelosztás pedig nagyon durván hozzájárul az éghajlatváltozáshoz is. A társadalom szegényebb fele szinte semmi nem tehet erről. Ha a társadalmi, gazdasági problémák gyökereihez nyúlunk, akkor igazából az éghajlatváltozásnak magának is többet használhatunk, mint pár célzott klímaintézkedéssel. Hogyan élnéd meg, hogy egy még mindig erősen felfokozott politikai helyzetben lépnél be ebbe a szerepkörbe? Ez valóban kicsit visszariaszt. Viszont azt is tudni kell, hogy azért az én pozíciómban rengeteg ennél sokkal durvább háborúban kellett, hogy hidakat építsek. Azt gondolom, van képességem és tapasztalatom ehhez, bár az is biztos, hogy ez nem könnyű.