● news.bsdnet.hu

[sz]DP, kép: magnific[sz] Ismerős a helyzet, amikor a családi ebéden valaki addig feszíti a húrt, amíg legszívesebben a húslevest borítanád a nyakába? Vagy a végtelen meetingen, ahol a kolléga olyan magabiztosan mondja a nettó hülyeséget, hogy a homlokodra írnád a „WTF” feliratot? A legtöbben ilyenkor vagy lefagynak, vagy visszavágnak valami csípőssel, ami aztán napokra megmérgezi a levegőt. Pedig a valódi intelligencia nem a leggyorsabb oltásban rejlik, hanem abban, hogy mit csinálsz abban a két másodpercben, mielőtt kinyitnád a szád. Joern Kettler pszichológus szerint ugyanis a legokosabb emberek kommunikációs szokásai nem a dominanciáról, hanem a tudatosságról szólnak – írta a Bunte. A legfontosabb trükk, hogy nem reagálnak azonnal minden impulzusra. Míg a legtöbben már akkor fogalmazzák a gyilkos visszavágást, amikor a másik még be sem fejezte a mondatot, ők képesek egy pillanatnyi szünetet tartani. Ez nem a gyengeség jele, sőt. Az érzelemszabályozás nevű szuperképességükkel megakadályozzák, hogy a sértett énjük vegye át az irányítást. Egy olyan mondat, mint hogy „Észreveszem, hogy ez most rosszul érint. Ennek ellenére szeretnék higgadtan válaszolni”, lefegyverzőbb, mint bármilyen személyeskedés. A második jel, hogy tényleg meghallgatnak, nem pedig csak a saját replikájukra várnak. Ez a képesség, hogy valaki nem azért figyel, hogy nyerjen, hanem hogy értsen, ma már szinte ritkaságszámba megy. Nem azt mondják, hogy „Igen, de tudod, hogy volt ez nálam?”, hanem azt kérdezik: „Pontosan hogy érted ezt?” vagy „Te hogyan élted ezt meg?”. Ez a fajta támogatás a bizalmat építi, nem pedig az egót. A harmadik ismérv, hogy messziről kerülik a feleslegesen bonyolult nyelvezetet. Daniel M. Oppenheimer pszichológus már kimutatta, hogy aki idegen szavakkal és terjengős körmondatokkal próbál okosnak tűnni, az pont az ellenkezőjét éri el: idegesítőnek és kevésbé intelligensnek hat. Az okos ember képes a komplexitást csökkenteni, és nem azt mondja, hogy „a kommunikációs interfészeink között diszkrepanciát detektálok”, hanem annyit, hogy „Észreveszem, hogy épp elbeszélünk egymás mellett. Lassítsunk le.” Negyedszer, a kérdéseikkel nyitnak, nem pedig támadnak. Míg a legtöbben passzív-agresszív csapdákat állítanak – „Ugye nem gondolod komolyan, hogy ez jó ötlet?” –, ők valódi érdeklődéssel fordulnak a másik felé: „Mi szól mellette a te szemszögedből?”. Egy kutatás szerint azokat, akik több visszakérdezést alkalmaznak, a többiek kedvelhetőbbnek és figyelmesebbnek tartják. Végül pedig pontosan tudják, hogy a hangnem maga az üzenet. Hiába mondod a legkorrektebb dolgokat, ha a hangodból süt a lenézés, a másik csak a támadást fogja hallani. Az „én csak segíteni akarok neked” mondat lehet őszinte támogatás és kegyetlen fegyver is – csak a hangsúlyozáson múlik. Az intelligens ember azt a hangnemet választja, ami a céljához illik: megérteni akar, vagy győzni? És ami a legfontosabb: ha mégis hibáznak, képesek korrigálni. Simán kimondják, hogy „Ez most bántóbb volt, mint amilyennek szántam” vagy „Azt hiszem, nem figyeltem rád rendesen”. Ez az önreflexió az, ami igazán megkülönbözteti őket a tömegtől. [kapcsolodo]11-targy-ami-egy-intelligens-ember-otthonabol-hianyzik/[kapcsolodo]