● news.bsdnet.hu

Nincsen varázspálcája, sem lézerkardja vagy szuperereje, mint a Marvel-hősöknek, akiket általában szinkronizálni szokott. Végtelen elszántsága a magyar kultúra iránt, az viszont igen. Nagy Ervin szavai ezek a filmes szakma péntek délelőtti, hungexpós nagy találkozásáról. Semmi túlzás nincs ebben: a Filmreform névre hallgató programtervezet bemutatása valóban olyan volt, mint valamiféle grandiózus osztálytalálkozó. A bejárattól kígyózó regisztrációs sorban éppPálfi GyörgyötvagyTill Attilátpillantotta meg az ember, a teremben Deák Kristóf és Simonyi Balázs jött szembe, az animációsoktól az operatőrökön át a színművészekig mindenki képviseltette magát. A színpadképet illetően ez úgy nézett ki, hogy huszonhét szakmai szervezet képviselői ültek ki, egyetlen fotón gyakorlatilag lehetetlen volt mindenkit megmutatni. Veiszer Alinda műsorvezető szavai árulkodóak voltak: álljunk meg egy pillanatra és nézzünk körbe, ki mindenki jött össze. Olyan volt az egész, mint egy nagy újrakezdés. Nagy Ervin a rendezvény végi beszédében úgy fogalmazott: két éve azért is sorakozott fel Magyar Péter mellé, hogy később egy szószéknél állhasson, körülvéve az összes szakmai szervezettel, és elmondhassa az ő filmes családjának: mostantól biztonságban vannak. Azújrainduló Magyar Filmszemlekapcsán fogalmaztak így korábban a résztvevők, és a Tisza színeiben parlamenti képviselővé választott Nagy Ervin is azt mondta: olyan ez, mint amikor remegő lábakkal elment élete első Filmszemléjére. A rendezvény utáni beszélgetésekben is a hitetlenkedés és a fellélegzés volt a legjellemzőbb. Az, hogy mennyire egyszerű lett volna az elmúlt tizenhat évben is ugyanígy összehívni a teljes szakmát, végre a bevonásukkal elgondolva a filmes szakma jövőjét. Ehelyett történt, különösen Andy Vajna halála és a Filmintézet felállása után, hogy a hatalomnak kedves két-három producer kapott minden lehetőséget, a filmtámogatási rendszert pedig ideológiai célok szolgálatába állították. A Filmreform programbemutatója (Fotó: Magyar Hang/Lakner Dávid) A kétharmados Tisza-győzelmet követőenmegkerestünk már többeket, így Muhi András producert, illetve Schwechtje Mihály és Vermes Dorka rendezőket, akik elmondták, milyen filmtámogatási rendszerre lenne szerintük szükség. Az általuk kifejtettek köszöntek most vissza a teljes szakma összefogásával megvalósult, Filmreform nevű programban is. A kiindulópontot Kolozsi László forgatókönyves jelentette, aki mellé olyanok sorakoztak fel, mint Bagota Béla rendező, Szemerey Bence operatőr, illetve Szíj Marcell és Vanczel Gábor. Hozzájuk csatlakozott egy sor szakmai szervezet, ezeket felsorolni is hosszú lenne – főleg, hogy a támogatók listája a megjelenteknél is bővebb. A rendezvényen az egyik legnagyobb tapsot egyébként a Freeszfe kapta, miközben többször is elhangzott, hogy rendezni kell a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) helyzetét. Vissza kell adni a magyar filmnek a szabadságátMi lesz a magyar filmtámogatási rendszerrel? Erről kérdeztünk olyan alkotókat, mint Schwechtje Mihály és Vermes Dorka rendezők, valamint Muhi András producer. Érdeklődtünk az előző rendszert ért kritikákról a Nemzeti Filmintézetnél is. Mi lesz a magyar filmtámogatási rendszerrel? Erről kérdeztünk olyan alkotókat, mint Schwechtje Mihály és Vermes Dorka rendezők, valamint Muhi András producer. Érdeklődtünk az előző rendszert ért kritikákról a Nemzeti Filmintézetnél is. Nagy Ervin rögtön az elején ismertette, mi várható: beszélt a filmes oktatás átalakulásáról, a szükséges elszámoltatásról, források és adókedvezmények felhasználásának átvilágításáról. Továbbá arról, hogy a Nemzeti Filmintézet vezetőjét illetően több lépcsős kiválasztási folyamatban gondolkoznak. Aki azt várta, derüljön ki, hogy milyen pozícióba ki kerülhet majd, csalódnia kellett. Nagy Ervin még abban sem biztos, hogy szükség lesz filmes kormánybiztosi pozícióra, az NFI esetében pedig elsősorban a rotálódó szakmai kollégiumokra számítanak. Sőt, lokális filmalapok létrejöttét is célul tűzik ki. A programtervet úgy lehetne összegezni: a szakmai döntéshozatalt tartják elsődlegesnek, továbbá a demokráciát és transzparenciát. Kolozsi László felidézte, hogy amikor tizenhat éve a Fidesz átvette a hatalmat, Kerényi Imre úgy fogalmazott: „most mi jövünk”. Szerinte most viszont nem ennek az időszaka jön el, hanem a szakmai összefogásnak és megmutatkozásnak, illetve átlátható döntéshozatalnak. – Csodálatos szakma a miénk, nagyszerű tehetségek vannak benne. Itt a lehetőség ezt megmutatni – fogalmazott. A Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE) nevében Ugrin Julianna arról beszélt: ilyen még nem volt, hogy ennyire meg akarták őket hallgatni. – Köszönjük, Ervin, a beszédet, és hogy egy vagy közülünk – mondta. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a Filmreform program egy szakmai minimum, és nem lezárt dokumentum, sokkal inkább közös kiindulópont. A probléma eddig sem azzal volt szerinte, hogy nincs kellő tudás felhalmozva, hanem hogy ezt a potenciált csak részben használják ki, sőt, sokszor inkább nehezítik az érvényesülését. Nem a teljes intézményrendszer lebontására van szükség – hangzott el Beck Pétertől (KLIP Egylet), hanem olyan filmes rendszerre, ami szakmai alapon, kiszámíthatóan, politikai befolyástól mentesen működik. Épp ezért is tartják célnak, hogy az NFI élén ne politikai kinevezett álljon, a vezetőt nyílt pályázat útján válasszák ki. Egyben ő ne is vegyen aztán részt a konkrét filmtervek támogatási döntéseiben, ahogy egy filmbiztos sem – már ha lesz ilyen. Kulcsfontosságúnak tartják a szakmai kollégiumok rotációját, a szigorú összeférhetetlenségi szempontok érvényesülését. Zöld gyártási folyamatok, mentálhigiéné, egészséges filmes környezet – hasonlókban gondolkoznak rövid távon. Kolozsi László a Filmreform programbemutatóján (Fotó: Magyar Hang/Lakner Dávid) Temple Réka (Magyar Animációs Producerek Szövetsége) már arról beszélt, hogy a harminc százalékos adóvisszatérítés rendszere létkérdés a hazaiaknak és a szervizprodukcióknak egyaránt. Nemcsak egyes produkciókat veszélyeztetne, ha nem működne tovább, de a regionális megítélésünket, továbbá közel húszezer szakember állását. Minthogy három százalékot jelent a GDP számára, kulcskérdés a megőrzése. Temple azt is kiemelte, amit korábbi cikkünkben például Muhi is: egyszer már megtapasztaltak egy finanszírozási vákuumot, most pedig mindenképp el kell kerülni, ami 2010 után történt. A Filmintézet és Filmiroda folyamatos működése elsődleges, bármilyen változás is lesz. A művészeti felsőoktatás autonómiáját is helyre kell állítani, különös tekintettel az SZFE-re. Kocsis Ágnes (Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete) kiemelte aztán, hogy az állami támogatás alapvető volta mellett nagyobb szerepet kell kapjanak egyéb források is: adóvisszatérítés, nemzetközi koprodukciók, európai filmalapok, szponzoráció és közösségi finanszírozás. Elengedhetetlen, hogy a kereskedelmi tévék és streaming-csatornák mellett a köztévé is kivegye a részét a film támogatásából. Ez a program szerint törvényi szabályozást igényel. Az elosztási rendszer reformja ugyanígy szükséges: több döntőbizottság kell, mások bírálják el a dokumentum-, az animációs- és a nagyjátékfilmeket. A hazai fesztiválok átlátható támogatását kívánják, továbbá az elavult korhatár-besorolási rendszer felülvizsgálatát. Végül a Friss Hús Rövidfilm Fesztivál élén álló Deák Dániel (Magyar Filmfesztiválok Társasága) ecsetelte: a jövő záloga egy új, korszerű filmtörvény, amelyet össze kell hangolni a média- és számviteli törvénnyel is. Nemzetközi pályázati rendszerben gondolkodnak, a munka- és adójogi környezet rendezésében, a bizonytalan vagy informális foglalkoztatási formák megszűnésében. Kevesebb Budapest-központúságot tűznek ki célul, ezért is tervezik regionális filmalapok létrehozását. A közös gondolkodást nyáron folytatják. A Magyar Hang kulturális újságírója. Skandináv filmdráma és francia avantgárd, modern magyar regény és Erdély költészete. Apollinaire-től Bergmanig nem is olyan hosszú az út. Otthon Veszprémben és Budapesten, Városlődön és Nemesgulácson, a Balatonnál és a Sástó mellett egyaránt.