● news.bsdnet.hu

[sz]DP, kép: magnific[sz] Van az a fensőbbséges, elegáns köpés, amivel a dinnyemagot a fűbe vagy a tányér szélére száműzzük, mintha valami halálos sértést követett volna el a létezésével. Nyaranta generációk nőttek fel ezen a rituálén, miközben a nagymamák azzal riogattak, hogy dinnye nő a hasunkban, ha lenyeljük. Nos, a helyzet az, hogy évtizedek óta a legértékesebb részt pazaroljuk el, a valódi kincs ugyanis nem a lédús, piros hús, hanem az a fekete kis vacak, amitől annyira igyekszünk megszabadulni. A titok nyitja, amit a Sokszínű Vidék is megírt, nem az, hogy mostantól nyeljük le a magokat. Ha csak átszaladnak a rendszeren, azzal nem vagyunk beljebb. A trükk a rágásban, vagy még inkább a pirításban rejlik. A mag tele van magnéziummal, cinkkel, vassal, aminosavakkal, omega-zsírsavakkal és egy jó adag antioxidánssal. Ez a tápanyagbomba akkor jön jól, amikor az idegeink már a hőségtől is pattanásig feszülnek, a cink pedig segít, hogy a hajunk és a körmünk ne adja fel a harcot a nyár végére. A vas különösen a nők legjobb barátja, főleg a nehezebb napokon vagy amikor a fáradtságtól már csak vonszoljuk magunkat. Ki gondolta volna, hogy a fiatalság elixírjét eddig a komposztba köpködtük? Egy forró serpenyőben, pici olívaolajjal és sóval megfuttatva ezek az apró, fekete magok igazi szuperkajává válnak, ami ízében a napraforgómagra vagy a diófélékre hasonlít. [kapcsolodo]veszelybe-kerult-a-magyar-dinnye-jovoje-az-olcso-balkani-import-miatt/[kapcsolodo]