● news.bsdnet.hu

A Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság szerint egy szervezetten működő csoport internetes hirdetéseken keresztül szerzett megrendeléseket duguláselhárítási munkákra, majd a szolgáltatás elvégzése után a piaci ár többszörösét számlázta ki ügyfeleinek. A nyomozók gyanúja szerint a csoport tagjai előre felosztott szerepkörökben dolgoztak: voltak, akik a helyszíni munkát végezték, mások a háttérből intézték a számlázást és a pénzügyeket. Az ügyben három embert vettek őrizetbe, akiket üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett csalással gyanúsítanak, a rendőrség pedig további sértettek jelentkezését is várja. Az alábbi interjúban a köznyelvben „duguláselhárító-maffiaként” emlegetett ügy egyik gyanúsítottjának védőügyvédje, Dr. Endrődi Zsombor Tamás ismerteti álláspontját. Jól gondolom, hogy a védelem álláspontja szerint a csalás gyanúja megalapozatlan? Erre építik a védelmet? A gyanúsításban szereplő tényállást több ponton vitatjuk, azonban számunkra nem ez a legfontosabb kérdés az eljárás jelen szakaszában. Fő álláspontunk az, hogy jogi szempontból itt egyáltalán nem valósul meg a csalás törvényi tényállása. Önmagában az a körülmény, hogy az ügyfeleink – akik hárman vannak, és mindhármuknak külön védője van – magas áron nyújtottak egy szolgáltatást, még nem teszi az esetet büntetőjogi szempontból értékelhetővé. Ha valaki drágán nyújt egy szolgáltatást, az önmagában polgári jogi kérdés lehet. Ez a római jogból ismert a laesio enormis, vagyis a feltűnő értékaránytalanság intézménye. Ha valaki valamit drágán ad, azt nem kötelező elfogadni, és ennek elsősorban polgári jogi következményei lehetnek, de azok se feltétlenül. A lefoglalt bankjegyek (Forrás: police.hu) Tehát önök szerint ez nem büntetőjogi ügy, legfeljebb egy polgári jogi vita egy szolgáltatás ellenértékéről? Nyilván rengeteg ténykérdés van az ügyben, ezeket majd a bizonyítási eljárás során kell tisztázni, és még számos körülmény derülhet ki. A védelem álláspontja azonban jelenleg az, hogy alapvetően polgári jogi kérdésről van szó. A sértettek előzetesen tudtak arról, hogy milyen méterenkénti díjjal dolgoznak az ügyfeleink és milyen végső árra lehet számítani, tekintettel arra, hogy a dugulás nagysága, hossza, illetve a mértéke előre nem látható. Ezeket a feltételeket előre megbeszélték, minden tisztázásra került. A munkavégzés során pedig mindig közölték, hogy az adott csőszakaszon milyen mértékű dugulást látnak, és hogy folytathatják-e a tisztítást. A későbbi részletes védekezésünkről még nem nyilatkozhatok, hiszen egyik gyanúsított sem tett még vallomást. De az eddigi információink alapján minden esetben számlát állítottak ki, a méterenkénti díj ismert volt, és a munkavégzés során nem alakult ki vita. Az, hogy utólag egyes sértettek mégis úgy érezték, hogy túl magas volt az ár, majd feljelentést tettek, illetve különböző szervezetekhez fordultak, még nem emeli az ügyet büntetőjogi kérdéssé. Ha valaki utólag úgy ítéli meg, hogy a szolgáltatás nem volt értékarányos, annak esetleg lehetnek polgári jogi következményei, de ettől még nem valósul meg a csalás. A csalás tényállásának megvalósulásához ugyanis szükség lenne tévedésbe ejtésre vagy tévedésben tartásra. Márpedig, ha előre közlik a méterenkénti árat, megmutatják, hogy mekkora szakaszon látják a dugulást, és ennek megfelelően végzik a munkát, akkor álláspontunk szerint ezek a feltételek nem teljesülnek. A megbízók mikor és milyen formában értesültek a végleges árról? Ez szerepelt a honlapon, kaptak írásbeli ajánlatot, vagy kizárólag szóban történt a tájékoztatás? A méterenkénti díj minden esetben előre meghatározott volt és az közölve lett az ügyfelekkel. Számos esetben írásbeli szerződés is létrejött a felek között. Amikor nem jött létre írásbeli szerződés, szóbeli tájékoztatás minden esetben történt a telefonos egyeztetéskor és a helyszínen is. A kifizetések számla ellenében történtek. Olyan eset is volt, amikor utólag vita alakult ki a szolgáltatás díjáról. Ilyenkor azonban nem büntetőeljárás indult, hanem a felek peren kívül megegyeztek, és az ügyfeleim bizonyos összeget vagy visszautaltak vagy elengedtek. A cég már törölt honlapján szerepeltek árak? A honlapon részletesen le voltak vezetve a tól-ig árak és az is, hogy mire vonatkoznak, illetve ügyfeleink egyéves garanciát is vállaltak a megtisztított csőszakaszokra. A fix méterenkénti ár tartalmazta a kiszállást, a tisztítást és a bekamerázást is. Hogyan magyarázza azt, hogy a kiszámlázott díjak sok esetben a piaci ár többszörösét tették ki? Erre azt tudom mondani, hogy a piacon mindenki más áron dolgozik. Van, aki olcsóbban, van, aki drágábban vállal munkát. Ez minden szolgáltatásra igaz. Nálam is előfordulhat, hogy bizonyos ügyeket a piaci ár alatt vállalok el, más ügyekért pedig magasabb díjat kérek. Az árszabás egy piaci kérdés. Dr. Endrődi Zsombor Tamás, védőügyvéd (Forrás: Dr. Endrődi Zsombor Tamás) Azért nem ugyanaz, ha valaki mondjuk 20 százalékkal dolgozik a piaci ár fölött, vagy ha annak a többszörösét kéri el, nem? A saját ügyvédi szakmámban sincs olyan, hogy egységes piaci ár. A duguláselhárítás árképzését természetesen nem ismerem részleteiben, de általánosságban elmondható, hogy a díjazás minden esetben a felek által megkötötött szerződés immanens része. Jelen esetben egy vállalkozási szerződésről beszélünk, amely létrejöhet szóban is, annak nem alaki feltétele az írásbeliség. A felek megállapodnak az árban, és a megrendelő vagy elfogadja azt, vagy nem. Ha a megrendelő elfogadja a méterenként meghatározott díjat – akár szóban, akár írásban –, akkor létrejön a megállapodás. Hogy ez írásban vagy szóban történt, annak elsősorban bizonyítási jelentősége van. A szerződés ugyanis a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, mely jognyilatkozat megtehető szóban, írásban vagy akár ráutaló magatartással is. Amennyiben a felek megállapodtak a szolgáltatás díjában, és a megrendelő ezt elfogadta, akkor álláspontunk szerint nem beszélhetünk tévedésbe ejtésről. Márpedig a Büntető Törvénykönyv szerinti csalás egyik lényeges tényállási eleme éppen a tévedésbe ejtés vagy a tévedésben tartás. Több sértett viszont azt állítja, hogy csak a munka elvégzése után szembesült a végösszeggel. A védelem szerint ez nem így történt? A méterenkénti ár fix volt, mellyel minden esetben előre számolhattak a megrendelők. A csőszakasz teljes hosszát feltérképezés után a vállalkozók minden esetben közölték az ügyfelekkel. Értelemszerűen az előre nem tudható, hogy a dugulás a szakasz mely pontján van, így a szakma jellegéből adódóan a pontos összeget előre megmondani nem mindig lehetett, azonban minden esetben tájékoztatva lettek a megrendelők arról, hogy mennyi lehet a maximum ár, amelyet a sértettek tudomásul vettek és ezt követően kezdődött csak meg a munkavégzés. Ez egy bizonyítási kérdés lesz. Az ügyben nagyon sok sértett van, több ezer oldalnyi iratanyag áll rendelkezésre, amelyet folyamatosan dolgozunk fel. Álláspontunk az, hogy minden esetben előzetesen ismert volt a méterenkénti díj, és az is a felek megállapodásának részét képezte, hogy hány méter cső tisztítását rendeli meg a megrendelő. Azt is megbeszélték a felek, hogy csak a teljes dugulással érintett szakaszt tisztítsák meg, vagy folytassák tovább a munkát az esetleg nem teljesen eldugult, de jelentősen szennyezett szakaszokra. A három gyanúsított együtt dolgozott, ugyanannál a cégnél? A kérdés ennél sokkal árnyaltabb és jelenleg még nem is egyértelműen tisztázott. Az én védencem megítélése viszont mindenképpen lényeges és említésre méltó. Maga a gyanúsítás is azt tartalmazza, hogy ő kizárólag bankszámlákat nyitott és az azokra érkező összegeket kezelte. Természetesen tudott arról, hogy a pénzösszegek duguláselhárítási tevékenységből származnak, de a helyszínekre nem járt ki, a sértettekkel nem ő tartotta a kapcsolatot, az árszabással és a tevékenység részleteivel nem volt tisztában. Ő maga nem is ért a duguláselhárításhoz. A gyanúsítás szerint is ő annyit tett, hogy megnyitotta azokat a bankszámlákat, amelyekre a munkadíjak érkeztek, majd ezeket az összegeket kezelte, tovább utalta vagy felvette. Tehát leegyszerűsítve két szerelőről és egy cégvezetőről beszélünk? Hogy a cégen belül pontosan ki és milyen tisztséget töltött be, azt most nem szeretném részletezni. Az ügyvezető irányította a tevékenységet, ugyanakkor az esetek jelentős részében ő sem ment ki személyesen a helyszínekre. Többnyire a beosztottakat irányította, illetve utasításokat adott nekik. Ügyfelemmel kapcsolatban azonban kizárólag azt tartalmazza a gyanúsítás, hogy bankszámlákat nyitott, és kezelte az oda beérkező összegeket. Álláspontom szerint önmagában ez akkor sem valósítana meg bűncselekményt, ha az alapcselekmény – feltéve, de meg nem engedve – bűncselekmény lenne. Mi már az alapcselekményt is vitatjuk, vagyis azt, hogy történt egyáltalán csalás. Ha pedig az alapcselekmény sem áll meg, akkor különösen kérdéses, hogy önmagában egy bankszámla megnyitása és a pénzek kezelése milyen szempontból minősülhet bűncselekménynek, tekintettel arra, hogy ügyfelem semmilyen releváns részletről nem tudott a duguláselhárításos tevékenységet érintően. Az egyik gyanúsított bilincsben (Forrás: police.hu) Van olyan sértetti állítás, amelyet a védelem már most bizonyíthatóan cáfolni tud, tehát amelyről biztosan tudható, hogy nem felel meg a valóságnak? Az eljárás korai szakaszában vagyunk, a tényállás és a bizonyítékok értékelésébe ezen a ponton még nem tudok részletesen belemenni. Egy büntetőeljárásnak több szakasza van. A nyomozati szakaszban – ha a hatóság szerint fennáll a megalapozott gyanú – közlik a gyanúsítást a terheltekkel. Ezt követően folyik tovább a nyomozás, és amennyiben az ügyészség úgy ítéli meg, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, akkor vádemelésre kerülhet sor. Mi természetesen ezt szeretnénk elkerülni, mert az álláspontunk szerint nem történt bűncselekmény. Ha mégis vádat emelnek, akkor kerül sor a bírósági szakaszra, ahol majd a bizonyítékokat értékelni kell, és a bíróság állapítja meg a tényállást, illetve hoz ítéletet. Értelmezése szerint mit jelenthet, hogy a másodfokú bíróság megszüntette a letartóztatást? Ez utal valamire a nyomozás megalapozottságával kapcsolatban, vagy kizárólag egy kényszerintézkedési döntés volt? Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a letartóztatás – mint a legsúlyosabb kényszerintézkedés – általános feltétele, a megalapozott gyanú fennáll. Ezen túlmenően pedig úgy látta, hogy fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye, a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának veszélye, illetve a bűnismétlés veszélye is. A fellebbezésünk alapján eljáró másodfokú bíróság azonban ezek közül kizárólag a megalapozott gyanút látta fennállónak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a megalapozott gyanú nem azonos a váddal, és nem jelent bűnösséget. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, mindaddig, amíg jogerősen el nem ítélik. A másodfokú bíróság ugyanakkor azt is kimondta, hogy ezen túlmenően nem áll fenn sem a szökés, elrejtőzés, sem a bizonyítási eljárás befolyásolásának veszélye. A bizonyítási eljárás során már számos tanút meghallgattak és jelentős mennyiségű okirati bizonyítékot szereztek be. Egyik gyanúsított vonatkozásában sem merült fel objektív adat arra nézve, hogy befolyásolnák vagy meghiúsítanák a bizonyítási eljárást. A bűnismétlés veszélyét sem állapította meg a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló objektív és szubjektív körülmények alapján. Védencem egyébként büntetlen előéletű is. Egyik gyanúsított előélete sem indokolta a bűnismétlés veszélyének fennállását. A letartóztatás elrendelése sem szükséges, sem arányos nem volt. Mi másodlagosan indítványoztuk a bűnügyi felügyelet – köznyelvben házi őrizet – elrendelését arra az esetre, ha a bíróság nem helyezné szabadlábra a gyanúsítottakat. A másodfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy még erre sincs szükség. Elsődlegesen tehát a szabadlábra helyezést kértük, másodlagosan pedig a bűnügyi felügyeletet, de a bíróság végül az elsődleges kérelmünknek adott helyt. A másodfokú bíróság továbbá osztotta azt az álláspontunkat is, hogy a megalapozott gyanú fennállására nem lehet pusztán a gyanúsítottak terhére rótt cselekmények számából következtetni. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint ugyanis azért áll fenn a megalapozott gyanú, mert itt nem egyetlen esetről, hanem 36 rendbeli cselekményről van szó. Álláspontom szerint, ha egy magatartás egyszer nem valósít meg bűncselekményt, akkor 36 alkalom után sem válik azzá. Másképpen fogalmazva: 36-szor nulla továbbra is nulla. Azóta a hírek szerint nagyjából 200 új sértett állt elő. Ez akkor az ön érvelése szerint most 200-szor nulla? Így van. Azonban a gyanúsítás azóta nem módosult, tehát továbbra is 36 rendbeli cselekményről szól a gyanúsítás, nem kétszázról. Nem tudom, hogy a sajtóban pontosan milyen információk jelentek meg ezzel kapcsolatban. Ha új tények merülnek fel, azokat bizonyítani kell, és a gyanúsítás módosítása válhat szükségessé. De az álláspontom továbbra is ugyanaz: ha valami egyszer nem bűncselekmény, akkor kétszáz alkalommal sem lesz az. Forrás: police.hu (Forrás: police.hu) Mit gondol, az elsőfokú bíróság miért rendelte el az előzetes letartóztatást, ha az tényleg ennyire nem volt indokolt, ahogy most említi? Az elsőfokú bíróság a letartóztatást elrendelő végzésében olyan körülményekre hivatkozott, amelyek álláspontunk szerint nem voltak megfelelően értékelve. A gyanúsítottak megtartott családi kapcsolatokkal, állandó lakóhellyel, illetve egyéb jövedelemmel is rendelkeznek. A bírói gyakorlat alapján konkrét körülményekkel és érvekkel kell alátámasztani azt, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a terhelt megpróbálna megszökni, elrejtőzni, a bizonyítást befolyásolni vagy bűnismétlést elkövetni. Ebben az ügyben ezeket alátámasztó körülmények nem álltak fenn. A gyanúsítottaknak rendezett családi kapcsolataik vannak, lakhatásuk biztosított, szó sincs arról, hogy eltűnnének vagy elérhetetlenné válnának. Az ügyészség arra is hivatkozott, hogy az elfogásukat megelőzően megszűnt a lakóhelyük, de azóta új lakást béreltek, és ettől függetlenül is rendezett az életvitelük. A másodfokú bíróság azt is kimondta, hogy téves volt az a következtetés, miszerint a megélhetésüket kizárólag vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséből fedeznék. Nem ez volt az egyetlen jövedelmi forrásuk. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú döntés nem felelt meg teljes mértékben a fokozatosság, az arányosság és a szükségesség alkotmányos követelményeinek. Ezek alapvető szempontok, amiket figyelembe kell venni a kényszerintézkedés elrendelésére tett indítványról való döntés során. Fontos továbbá, hogy a jelenlegi gyanúsítás szerint az érintettek terhére rótt bűncselekmény öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Ez a bírói gyakorlat alapján önmagában nem tekinthető olyan súlyúnak, amely automatikusan indokolná a legsúlyosabb kényszerintézkedést. Különösen igaz ez olyan esetben, amikor nem visszaesőkről, illetve büntetlen előéletű személyekről beszélünk. Az ügyészség az indítványában maga is kiemelte, hogy egy legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményről van szó, azonban mégis szükségesnek tartotta a letartóztatást. Az én benyomásom az volt, hogy ez az ügy nagyon nagy sajtó- és társadalmi figyelmet kapott. Ilyen esetekben különösen fontos, hogy az igazságszolgáltatás a szakmaiság talaján maradjon, és a társadalmi felháborodás vagy elvárás ne gyakoroljon semmilyen hatást az igazságszolgáltatásra. Nem állítom, hogy ez történt, de nagyon fontos, hogy ez ne is történjen meg. Az igazságszolgáltatás semmilyen körülmények között nem rendelheti alá magát a médiának vagy a közvélemény nyomásának. A jogszabályok és a szakmai szempontok alapján kell dönteni. Szerencsére a másodfokú bíróság a kényszerintézkedés tárgyában korrekt és megalapozott döntést hozott.