● news.bsdnet.hu

[sz]DP, kép: magnific[sz] Amikor valaki megint képtelen kivárni, hogy befejezd a mondatot…. Legyen az értekezlet, baráti találkozó, családi kupaktanács, mindig van, aki belevág mások szavába. Mielőtt azonban a homlokodra csapnál, hogy te jó ég, mekkora egy bunkó, álljunk meg egy szóra. Mi van, ha a folyamatos közbevágás nem sima neveletlenség, hanem valami sokkal mélyebb dolog: az agyunk pörgése, a gyerekkori reflexeink vagy épp a digitális kor totális kommunikációs káosza? Kezdjük a legfájóbb ponttal: az online meetingekkel, ahol a véletlen egymás szavába vágás már-már alapértelmezett üzemmód. Ennek oka legtöbbször nem a türelmetlenség, hanem az internetkapcsolatból adódó az a pár milliszekundumos késés, ami pont elég ahhoz, hogy felborítsa a beszélgetés természetes ritmusát – írja az Egészségkalauz. A képernyőn keresztül ráadásul elvesznek azok a mikromozdulatok – egy bólintás, egy szemkontaktus –, amik élőben jelzik, hogy ki következik. Ami a képernyőn tiszteletlenségnek tűnik, az valójában egy rendszerhiba, egy technikai anomália, ami miatt mindannyian egy kicsit rosszabbul kommunikálunk. De a hiba nemcsak a technikában van, az agyunk is aktívan rásegít. Miközben a másikat hallgatjuk, az agyunk egyáltalán nem passzív. Épp ellenkezőleg: értelmezi a hallottakat, összekapcsolja a saját emlékeinkkel, és már fogalmazza is a lehetséges válaszokat. A probléma akkor kezdődik, amikor egy gondolat annyira erősen és sürgetően fogalmazódik meg, hogy attól félünk, elfelejtjük, mire végre mi jövünk. Ez az impulzus annyira erős lehet, hogy egyszerűen áttöri a gátat, és még a másik mondatának vége előtt kimondjuk. Erre a belső folyamatra rakódnak rá a gyerekkorban tanult minták. Aki olyan családi környezetben nőtt fel, ahol csak az jutott szóhoz, aki gyorsabban vagy hangosabban beszélt a többieknél, felnőttként is könnyen magával hozhatja ezt a túlélési stratégiát. Ilyenkor a félbeszakítás nem rosszindulatú, hanem egy automatikussá vált reakció, egy beidegződés, ami mélyebben gyökerezik, mint a szimpla udvariasság. Ezek a gyerekkorban elsajátított, sokszor káros mondatok és kommunikációs sémák felnőttként is velünk maradnak. Bizonyos esetekben a gyakori közbeszólás mögött akár ADHD is állhat. Sharon Saline pszichológus szerint az ADHD-val élő felnőttek sokszor épp attól tartanak, hogy elveszítik a gondolatfonalat, mire rájuk kerül a sor, ezért ösztönösen közbeszólnak. Nehezebben várják ki a megfelelő pillanatot, és hirtelen témát válthatnak. Kijelenthető, hogy az impulzív kommunikáció jóval összetettebb lehet, mint gondolnánk. Érdemes különbséget tenni a közbevágások között. Más az, amikor valaki egy élénk beszélgetésben egyetértően vagy lelkesedésből vág közbe egy-egy szóval, és teljesen más, amikor valaki rendszeresen átveszi a szót, befejezi mások mondatait, vagy minden témát magára terel. Ez utóbbi már a dominanciáról szól, ami felborítja a kommunikáció egyensúlyát, és azt az érzést keltheti a többiekben, hogy a véleményük nem számít. Hosszú távon ez a viselkedés a bizalmat is rombolja, és könnyen vezethet mérgező kapcsolati mintákhoz. A jó hír, hogy ezen lehet változtatni. Az aktív hallgatás egy tanulható készség, ami nemcsak annyit jelent, hogy csendben kivárjuk a sorunkat. A lényege, hogy valóban arra koncentrálunk, amit a másik mond, és nem a saját válaszunkat fogalmazzuk a fejünkben. Egy egyszerű trükk, ha tudatosan tartunk egy-két másodperc szünetet a másik mondatának vége után, mielőtt megszólalnánk. Ez a rövid pauza elég ahhoz, hogy a partner befejezhesse a gondolatát, mi pedig átgondoltabban reagálhassunk. [kapcsolodo]ot-bevalt-trukk-amivel-meguszhatod-a-kotelezo-csevegest-a-fodrasznal/[kapcsolodo]