● news.bsdnet.hu

Szőke Nikoletta elárulta, hogy sokáig egészen másképp gondolt önmagára, mint ma. Korábban úgy hitte, hogy már fiatalon érett és komoly személyiség volt, negyvenhárom évesen azonban egészen más felismerésre jutott. Az önismereti munka során értette meg igazán, hogy a valódi felnőtté válás nem az életkoron múlik, hanem azon, mennyire merünk szembenézni önmagunkkal. A videó a reklám után indul: A beszélgetés egyik legérdekesebb része a pályafutásáról szólt. Felidézte, hogy a Montreux-i jazz énekversenyen elért óriási szakmai siker után mindenki azt gondolta, innentől egyenes út vezet előre. Ő azonban egészen mást élt meg. Versenytársai már akkor figyelmeztették: a győzelem után kezdődik csak az igazán nehéz időszak. Akkor még nem értette, mire gondolnak, később azonban rájött, hogy igazuk volt. Bevallotta, hosszú éveken át a megfelelési kényszer irányította. Folyamatosan azt figyelte, mit várnak tőle, szabad-e hibáznia, vajon mindig tökéletesnek kell-e lennie a színpadon. Ma már úgy látja, hogy huszonkét évesen még nem volt kész arra a sikerre , amely hirtelen rászakadt. A szakmai elismerés hamarabb érkezett meg, mint ahogy személyiségében fel tudott volna nőni hozzá. Fordulópontot az anyaság hozott az életébe. Úgy fogalmazott, ekkor vált igazán felnőtté. Amikor már gyermekeiért felelt, ráébredt, hogy többé nem akar mások elvárásai szerint élni. Ekkor döntötte el, hogy csak olyan dolgokat vállal el, amelyek valóban őt tükrözik, és amelyekben teljes szívvel hisz. Szőke Nikoletta szerint az éneklés önmagában nem cél, hanem egy eszköz arra, hogy valódi érzéseket közvetítsen az emberek felé. Éppen ezért számára ma már teljesen mindegy, hogy öt ember vagy ötezer ül a nézőtéren. Amikor színpadra lép, ugyanazzal az őszinteséggel és teljes odaadással adja át magát a zenének. A podcastban arról is beszélt, hogy az önismeret egyik legnehezebb része saját hibáink felismerése . Úgy látja, sokan inkább a körülményeket vagy másokat hibáztatják, ahelyett hogy őszintén megvizsgálnák, vajon valóban a saját útjukon járnak-e. Szerinte az igazi szabadság akkor érkezik el, amikor már nem akarunk mindenáron megfelelni, hanem kizárólag olyan dolgokat csinálunk, amelyek hitelesen belőlünk fakadnak. Úgy véli, ha valaki önazonosan él és alkot, akkor egy esetleges kudarc sem fáj ugyanúgy. Hiszen tudja, hogy önmagát adta, és nem mások elvárásainak próbált megfelelni. Tomaskó Bernadett és vendége, Szőke Nikoletta / Fotó: IndaNext A beszélgetés végére egy inspiráló üzenet rajzolódott ki: az önismeret nem egy végállomás, hanem egy folyamatos út. Az igazi siker pedig nem feltétlenül a díjakban vagy az elismerésekben mérhető, hanem abban a szabadságban, amikor már bátran fel merjük vállalni azt, akik valójában vagyunk. Kíváncsi vagy még több videós tartalmunkra? Kattints IDE és kövess minket a YouTube-csatornánkon is!