● news.bsdnet.hu

Mindössze egyetlen napig tölthette be új pozícióját Borsa Miklós, a közmédia ugyanis visszavonta a frissen kinevezett műsorvezető megbízását. A tévés neve nem volt ismeretlen a Magyar Televízióban, hiszen korábban a Duna TV Híradójának meghatározó arca volt, majd az M1 Híradót is vezette 2015-ig. Csatári Henriett Főmunkatárs Ezeket látta már? A közmédia hétfőn jelentette be, hogy Borsa mellett Hajdú Gábor is szerepet kap az M1-nél. Hajdút az M1 Híradó főszerkesztőjének nevezték ki. A szakember korábban a Hír TV és az Echo TV munkatársa volt, az elmúlt években pedig Mészáros Lőrinc egyik meghatározó érdekeltségénél, a Talentis Groupnál dolgozott. A kinevezésük nagy visszhangot váltott ki, főleg, miután Magyar Péter miniszterelnök a Telex erről szóló cikke alatt mindössze annyit kommentelt: „nem hinném”. A közmédia ezt követően visszavonta a két szakember megbízását. A Blikk megkereste Borsa Miklóst, aki exkluzív interjúban beszélt a történtekről, a váratlan fordulatról, illetve arról, hogyan élte meg, hogy alig egy nappal a kinevezése után visszavonták a megbízását. Hogy van? Borsa Miklós: Voltam már jobban is, mit tagadjam. Hogyan élte meg az elmúlt napokat? B. M.: Ez egyfajta pünkösdi királyság volt, ez van. Kezdjük az elején. Mikor keresték meg, hogy csatlakozzon a megújuló közmédiához? B. M.: Miután megalakult az új, ideiglenes vezetés. Ez egy hosszabb folyamat volt, nyilván pontosan tudták rólam, hol dolgoztam korábban, mit csináltam, ez nem volt titok, ezeket mind átbeszéltük. Azonban nem a múltról, hanem inkább a közmédia jövőjéről beszéltünk ezeken a találkozókon. Borsa Miklós nem tagadja, volt már jobban is Az, hogy korábban hol dolgozott, valóban nem volt titok, hiszen korábban az M1 híradósa volt, a csatorna arca. B. M.: Igen, de 2015-ben, az új hírcsatorna indulása után három héttel felmondtam. Minden részletről megállapodtak már, csak kezdenie kellett volna? B. M.: Hétfőn írtam alá a szerződést, és azt a napot a székházban is töltöttem. Sok operatőr, hangosító, szerkesztő van még ott azok közül, akikkel régen együtt dolgoztam. Örültek nekem, én is nekik. Majd egy nappal később már szomorúan köszöntek el tőlem. Mit szólt, amikor hétfőn meglátta az egyik a bejelentéstől szóló cikk alatt Magyar Péter miniszterelnök kommentjét, amely csak ennyi volt: „nem hinném…”? B. M.: Először a cikkeket láttam meg, amelyek a kommentről születtek. Rossz érzésem volt, de nem magam miatt. Az biztos, hogy akkor még nem gondoltam, hogy ez mindenkit elsodor. Kedd reggel hívtak a csatornától, hogy menjek be. Már a telefonban elmondták, hogy azért kell bemennem, mert visszavonják a megbízást. Mivel a próbaidő alatt nem kell indokolni, hogy miért bontják fel a szerződést, így nekem sem mondtak semmit. Az M1 nem sokkal később kiadott egy közleményt, amelyben azt írták indokként, hogy „a megújuló közmédia hírszolgáltatásának a társadalom bizalmát vissza kell állítania”. Magyarul a közhangulat miatt döntöttek úgy, hogy nem kellünk. A közhangulat mit takar, kommentelőket, levélírókat? B. M.: Ezt én nem tudom, de aggályos, ha az interneten formálódó vélemények befolyásolják a döntéshozókat, elvégre honnan lehet tudni, hogy ezek mögött a profilok mögött valós személyek vannak-e... Nem biztos, hogy jó döntés, ha közintézmények vezetői mondjuk 600 kommentelő véleménye alapján döntenek például arról, ki dolgozhat ott, ki nem. Mi lesz a következő? Ha a kommentelők azt akarják, akkor minden egyes közmédiás dolgozót kirúgnak, aki az elmúlt években ott volt? Valószínűleg attól senki se lenne boldog… B. M.: Hát, én biztosan nem lennék az. Mondjuk én akkor lennék boldog, ha engem nem rúgtak volna ki… A miniszterelnök kommentje után mennyire érte váratlanul, hogy szerződést bontottak önnel? B. M.: Mielőtt igent mondtam a felkérésre, sokat gondolkodtam, hogy vállaljam-e. Az elmúlt tíz évben több megkeresést kaptam kereskedelmi tévéktől, de akkor nem volt bennem vágy, hogy mindenképpen képernyőn legyek. Amikor elvállaltam, azt azzal a hittel tettem, hogy már egy új közmédiába jövök vissza. Tudtam, hogy nagy érdeklődés övezi majd a tizenegy évvel későbbi visszatérésemet, de hogy ilyen jellegű lesz ez az egész, és hogy ez lesz a vége, azt nem gondoltam volna. Jó lett volna benne lenni egy valóban átalakuló közmédia megújításában, ha az valóban megújulna. Ön szerint valaki beleszólt abba, hogy nem alkalmazhatják? B. M.: Szerintem az önmagában nagyon problémás, ha bárki beleszólhat a közmédia működésébe. Hogy esetemben mi történt valójában, az majd talán egyszer, mondjuk harminc év múlva kiderül. Az, hogy önöket egyik napról a másikra menesztették, félelmet kelthet az ott dolgozókban? B. M.: Nem fogok neveket mondani, de azok, akik esetleg már igent mondtak a közmédia felkérésére, vagy most tartanak a castingfolyamatnál, nem nyugodtak, hogy finoman fogalmazzak. Nem lennék meglepve, ha a többi jelölt most erősen telefonálna, hogy mitévő legyen. Megérteném, ha ezek után valaki azt mondaná, köszönöm, de mégsem szeretnék itt dolgozni. Ki mer odamenni azok után, ami Gáborral és velem történt? Hogyan érzi, mióta kiderült, hogy nem lesz az M1 képernyőjén, még zúdul önre a népharag? B. M.: Sok levelet kapok, többsége pozitív, kedves, támogató. A családom és a barátaim abszolút mellettem állnak, támogatnak, és ez a legfontosabb. És mihez kezd most, mit hoz önnek a jövő? B. M.: Úgy tűnik, mostanában tévézést nem. Pedig szép feladat lett volna részt venni egy új közmédia felépítésében. közmédia