● news.bsdnet.hu

Az amerikai média elég súlyosan statisztikamániás, ennek illusztrálására elég csak pár percre belenézni bármilyen amerikai sportközvetítésbe, annyi adatot, számot, grafikont, látványos adatvizualizációt fogunk kapni, hogy csak győzzük követni. Hasonló a helyzet Hollywooddal, és úgy általában a filmiparral, ahol a jegybevételi adatokat szokás meghökkentő részletességgel elemezni. Ezt elég sokan kedvelik (csak a vonatkozó Reddit-fórumnak 1,2 millió aktív tagja van), és gigantikus vitákat tud generálni, annak ellenére, hogy itt mégis csak elég egzakt számokról, adatokról van szó. Az egyik legérdekesebb, és biztosan a legmeglepőbb a jegybevételi statisztikák közül az, ami a színészeket rangsorolja aszerint, hogy a filmjeik mennyi pénzt termeltek a mozikban. Itt nemcsak a mozi bő egy egy évszázada alatt megtapasztalt infláció okoz anomáliákat, de az is, hogy az elmúlt egy-két évtizedben gyökeresen átalakult a filmvilág: óriásit futnak az animációs filmek, és egyre több filmben szerepelnek 100 százalékban digitálisan létrehozott szereplők. Ez pedig azt hozta magával, hogy Hollywoodban, ahol gyakorlatilag egyáltalán nem volt hagyománya a szinkronizált filmeknek, óriási igény támadt a szinkronszínészekre. Mivel egy digitális szereplő megszólaltatása nagyságrendekkel kevesebb időt és energiát vesz igénybe, mint egy élőszereplős forgatás, a sokat foglalkoztatott szinkronszínészek nagyon sok szerepet tudnak vállalni, és így a jegybevételi statisztikákban is az élre törnek (annak ellenére, hogy az ő munkájuk sokkal kevesebbet fizet, mint azoké, akik a kamera előtt szerepelnek). Emiatt ma már ott tartunk, hogy minden idők legnagyobb mozis bevételt termelő színészeinek toplistáján az első ötből háromnak valószínűleg nemigen hallotta még a nevét, és arcról sem ismerné fel őket, annyira a szinkronszerepekre specializálódtak. Mielőtt bemutatnánk őket, lássuk, ki a maradék kettő, mert ők is elég meglepő nevek. A listát a képregénylegenda, Stan Lee vezeti, aki összesen 30,5 milliárd dollár jegybevételnyi filmben szerepelt. Ha nem emlékszik egy megjelenésére sem, az nem véletlen: ezek mind cameo szerepek voltak, amiknek pont az a lényege, hogy rejtett viccként működnek, általában a háttérben, a statisztánál éppen csak egy kicsit fontosabb szerepben jelenik meg egy-egy híres ember. Stan Lee 2018-as haláláig az összes Marvel-képregényből készült filmben megfordult ilyen szerepekben – ez amúgy nem az ő ötlete volt, hanem Avi Arad produceré, aki a korai filmekben szabályosan ráerőltette ezt a rendezőkre, aztán egy idő után szokássá vált. Mivel a Marvel-filmek gigantikus jegybevételeket termeltek, a sok apró, pár másodperces szerep összességében a lista elejére repítette Lee-t. A második a listán Samuel L. Jackson, akit tényleg rengetegszer láthattunk a moziban, de a toplistára nem a Tarantino-filmek legendás karakterei, hanem a Star Wars előzmény-trilógia, és a Marvel-filmekből Nick Fury szerepe juttatta. Összesen 146 filmben bukkant fel, amik 28,3 milliárd dollárt termeltek. Mögöttük következik három nagyon sokat foglalkoztatott szinkronszínész, Alan Tudyk, John Ratzenberger, és Frank Welker, 18,6, 18,4, és 17,4 milliárdos össz-jegybevétellel, lekörözve az elmúlt közel másfél évszázad összes filmsztárját Samuel L. Jackson kivételével. (A hatodik egyébként Zoe Saldana, azzal, hogy szerepelt három Avatarban és öt Marvel-filmben, mindegyikben jó sok digitális utómunkával átalakítva azt, ahogy eredetileg kinéz.) Alan Tudyk valamennyire talán ismert lehet arcról, a 2000-es évek elejének kultikus scifi-sorozata, a Firefly űrhajópilótájának szerepe miatt. A 2010-es évektől ment rá nagyon a szinkronszerepekre, szinte minden Disney-filmben szerepelt a Zootopiától a Jégvarázsig, plusz Star Wars filmekben is szólaltatott meg droidokat. John Ratzenbergert az Amerikában irtózatosan népszerű sitcom, a Cheers tette ismertté, de kisebb mellékszerepei voltak az első, 1978-as Supermanben, és a Birodalom visszavágban is. Már közel 50 éves volt, amikor 1995-ban a Toy Storyban először szinkronszínészként dolgozott, és azóta gyakorlatilag a Pixar összes filmjében benne volt a hangja. Végül Frank Welker, igazi legenda a szinkronszakmában, akinek az első filmes munkája az első Indiana Jones filmben volt a csuklyásmajom hangja (az állat eredeti hangja nem volt elég harsányan rikácsoló). Azóta több száz filmben és sorozatepizódban lehetett hallani a hangját az Oroszlánkirálytól a Transformers-filmeken át az Aladdinig. Volt idő, amikor egyszerre volt ő az állandó hangja Scooby Doonak, Garfieldnek, és Megatronnak.