● news.bsdnet.hu

A második világháború legerősebb tankvadászai kivételes tűzerővel semmisítették meg az ellenséges páncélosokat a harcmezőkön. A második világháborús hadműveletek során a harckocsik játszották a főszerepet, a Tiger és Sherman páncélosok neve pedig sokak számára ismerősen cseng. A háború forgatagában azonban a harckocsizók leginkább egy speciálisan átalakított járműtípustól, a tankvadászoktól rettegtek. Ezek a konstrukciók a páncél védettsége vagy a forgatható lövegtorony helyett a tűzerőt és a mozgékonyságot helyezték előtérbe, amivel hatalmas pusztítást vittek végbe a szemben álló erők soraiban. A német hadiipar legnagyobb példányszámban gyártott páncélozott harcjárműve a Sturmgeschütz III, ismertebb nevén a StuG III volt, amelyből több mint kilencezer-ötszáz darab készült. A Panzer III alvázára épített rohamlöveg eredetileg a gyalogság támogatására szolgált, ám a szovjet T-34-esek és KV-1-esek elleni küzdelem kikényszerítette a páncéltörő változatok kifejlesztését. A StuG III Ausf. G variáns 7,5 centiméteres lövege 500 méteres távolságból a kilencvenhat milliméteres dőltséggel rendelkező páncélzatot is átütötte, így a Sherman és T-34 modellek elülső védelmét egyaránt áttörte. A típust a háború után Románia, Norvégia, Szíria és Jugoszlávia is rendszerben tartotta az 1950-es évekig. Az USA hadidoktrínája a tankokat nem a közvetlen páncéloscsatákra, hanem a védelmi vonalak áttörésére szánta, míg az ellenséges harckocsik megállítását a páncélvadászokra bízta. Ennek a koncepciónak az eredményeként született meg az M10-es modell, amely a Sherman alvázára épült, ám nyitott toronyban helyezte el a 76,2 milliméteres M7-es ágyút. Vékonyabb páncélzatát az átlagosan 12,68, illetve a későbbi M10A1 változatnál 15,5 lóerő/tonnás teljesítmény-súly arány ellensúlyozta, ami felülmúlta a Sherman 11,96-os értékét. A jármű így a sebességét kihasználva bekerülhette az ellenfeleket, hogy védett pozíciókból állítson csapdát nekik. A szovjet Vörös Hadsereg a sztálingrádi ellentámadás során szembesült a mozgékony, nehéz tüzérségi fegyverek hiányával. Ahogyan a második világháborús páncélosokról jelentette a SlashGear , a szovjet mérnökök a KV-1S alvázát ötvözték egy hatalmas, 152 milliméteres tarackkal, létrehozva a Zveroboy, vagyis Szörnyölő néven emlegetett SU-152-est. A hatalmas rombolóerejű fegyver leginkább a lökéshullámmal harcképtelenné tett személyzet kiiktatásával kapcsolta ki az ellenséges járműveket. Olcsó és egyszerű gyárthatósága révén a szovjetek óriási mennyiséget tudtak a frontra küldeni belőle. Az amerikai M18 Hellcat még az M10-esnél is könnyebb és nagyságrendekkel gyorsabb konstrukció volt, amely műúton akár a 88 kilométer/órás sebességet is elérte. Ez a nyitott tornyú, 76 milliméteres M1-es ágyúval felszerelt harcjármű érte el a legjobb kilövési arányt az amerikai páncélosok közül. A harcok során 526 ellenséges jármű megsemmisítését igazolták mindössze 220 elveszített Hellcat mellett, ami veszteségenként 2,4 elpusztított ellenfelet jelentett. A német Jagdpanther a Panther közepes tank alapjaira épült, hogy leváltsa a korábbi gyengébb páncélvadász modelleket. A jármű komoly védelmet kapott a ferdén elhelyezett 80 milliméteres elülső és 50 milliméteres oldalsó páncéllemezeknek köszönhetően. Erőteljes, 8,8 centiméteres Pak 43/3-as ágyúja szinte bármelyik szövetséges tankot képes volt átütni, ám a 1944-től gyártott 413 darab nem volt elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa a háború kimenetelét.