● news.bsdnet.hu

Az Indexnek adott interjúban arról is beszélt, hogy Nincs jó állapotban a Fidesz, a közvélemény jelentős része pedig elfordult a párttól. Ön mégis most vállal aktív parlamenti szerepet a Fidesz frakciójában. Mi győzte meg arról, hogy ez a megfelelő időzítés beülni a parlamenti arénába? Kifejezetten megtiszteltetésként éltem meg a felkérést és azt, hogy ezentúl országgyűlési képviselőként szolgálhatom a hazámat. Amikor Bóka János azt mondta, hogy rám gondolt, azonnal tudtam, hogy szeretném elvállalni. Mielőtt azonban végleges döntést hoztam volna, kértem néhány nap gondolkodási időt, hogy megbeszéljem a családommal, mert nekik vétójoguk van az ilyen fajsúlyú döntésekben. Szerencsére ők is támogattak, így néhány nappal később jeleztem, hogy elvállalom a feladatot. Amikor Bóka János felkérte az országgyűlési munkára, milyen jövőképet vázolt fel a Fidesz frakciójáról? Azt mondta, hogy szeretné megújítani a frakciót, és nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a szakpolitikai munkára. Olyan fiatalembereket kíván bevonni, akik nem közvetlenül a politikából érkeznek. Ezért gondolt rám is. Szerintem ez egy nagy lehetőség. A Fideszben elindult egy megújulási folyamat, és úgy gondolom, hogy ebben azok találhatják meg a helyüket, akik hajlandók sokat dolgozni, tenni a közösségért, és új ötletekkel, új elképzelésekkel tudnak hozzájárulni a közös munkához. Én a gazdaság- és energiapolitika területén korábban is sokat gondolkodtam azon, milyen intézkedésekkel, milyen szakpolitikai irányok mentén és milyen hosszú távú vízióval lehetne jobbá tenni Magyarország helyzetét. Bóka János az ön és Palóc André csatlakozását azzal indokolta, hogy Magyarország nehéz időszak előtt áll, ezért a Fidesz frakciójának olyan képviselőkre van szüksége, akik jártasak az energia- és gazdaságpolitika területén. Milyen elvárásokat fogalmazott meg önnel szemben Bóka János? A közös munka még csak most indult el, így az elvárások is folyamatosan körvonalazódnak. Az alapján azonban, amit eddig tapasztaltam, a frakcióvezető úr elsősorban szakpolitikai kérdésekben számít rám. Az elmúlt napokat a paksi atomerőmű leállításának ügye tematizálta. Jelenleg ez az egyik legfontosabb energiaügyi kérdés Magyarországon. Bóka János ezzel kapcsolatban kért tőlem elsősorban háttér-információkat és szakmai tájékoztatást. Ön szerint milyen szerepet kellene betöltenie az ellenzéki Fidesznek a parlamentben? A következetesen konfrontatív fellépést vagy a szakpolitikai kérdésekben nyitott, mérlegelő hozzáállást tartaná helyesnek? Azt látom, hogy az elmúlt hónapokban a parlamenti vita stílusa egyre radikálisabbá vált. A felszólalásokban gyakran kerülnek elő régi sérelmek, és a személyeskedés is egyre hangsúlyosabb. Szerintem ez hosszú távon fenntarthatatlan, és Magyarország egészére nézve káros. Ezért az a célom, hogy tartalmilag erősítsem az országgyűlési munkát, és mérsékeltebb hangnemet képviseljek. Ezen szeretnék dolgozni, mert úgy gondolom, Magyarország érdeke az, hogy arról folytassunk érdemi vitákat, miként indulhat újra növekedésnek a magyar gazdaság, vagy hogyan tehetjük biztonságosabbá az energiaellátást. Ezek azok a kérdések, amelyek a magyar emberek szempontjából igazán fontosak. Úgy gondolom, hogy a Fidesznek is, és nekem személy szerint is ehhez kell igazítanom a saját munkámat. Most is azt mondta, és a Facebook-oldalára feltöltött videóban is úgy fogalmazott, hogy az egyre radikálisabbá váló, kiüresedő parlamenti vitákba szakmai szempontokat és mérsékelt hangnemet szeretne vinni. Ez azt jelenti, hogy ezekből eddig a Fidesz frakciójában is hiány volt? Bóka János szintén mérsékelt, szakpolitikai stílust képvisel a parlamentben, és ez nekem nagyon szimpatikus. De egy frakcióban – és ezt úgy mondom, hogy nincs tapasztalatom a parlamenti politizálásban – szerintem nem baj, ha különböző karakterű emberek vannak, akik más-más témákban tudnak megszólalni, és eltérő vérmérséklettel közelítenek a politikához. Távol áll tőlem a személyeskedés vagy az, hogy durva konfliktusokba keveredjek. Egyébként szerintem ez Bóka Jánostól is idegen. A politikában, de az élet más területein is fontosnak tartom, hogy az ember önazonos maradjon, és ne vegyen fel olyan szerepet, amely idegen tőle. Azt mondja, hogy a személyeskedés egyre hangsúlyosabb a parlamentben. Ez a kritika a leendő frakciótársaira is vonatkozik? A Fidesz parlamenti politizálásában is számos példát lehet találni a személyeskedésre. Továbbmegyek, ebbe a kritikába saját magamat is beleértem, mint leendő országgyűlési képviselőt. Nem lehet előre megmondani, hogy egy-egy parlamenti vitában mennyire szabadulnak el az indulatok. Könnyen elképzelhető, hogy a jövőben én is mondok majd olyat, amit utólag túl erősnek ítélek. Ez a kritika tehát rám is ugyanúgy vonatkozik. De az a célom, hogy ne ezt az utat válasszam, hanem megmaradjak a szakmai és mérsékelt politizálás mellett. Pócs János parlamenti magatartását hogyan jellemezné? Az ő politikai stílusát a szakmai érvelés és a mérsékelt hangnem jellemzi? Pócs János más típusú karaktert képviselt az elmúlt hónapokban. Mivel nekem kevés tapasztalatom van a parlamenti politizálásban, a képviselői munkáját nem az én tisztem megítélni, hanem a frakcióvezetőé. Azt tapasztaltam viszont, hogy a saját környezetemben is sokan pozitívan reagálnak Pócs János megszólalásaira és akcióira. Úgy látom, hogy amit eddig csinált, arra valós igény mutatkozik. Hogy ez közép- és hosszú távon hogyan alakul, ő maga milyen irányba mozdul el, és mindez mennyiben járul hozzá a frakció munkájához, azt még korai lenne megítélni. Alighogy kiderült, hogy képviselőként folytatja, a legtöbb erről szóló hír elsősorban azt idézte fel, hogy a Megafon egyik ismert arca volt. Több cikk propagandistaként hivatkozott önre, és azt is megemlítette, hogy rendkívül aktív a közösségi médiában. Nem érzi úgy, hogy a korábbi megafonos szerepvállalása megnehezíti, hogy szakpolitikai szereplőként legyen hiteles a parlamentben? Nem fogja megnehezíteni, és nagyon szívesen elmondom, mit gondolok a rólam megjelent cikkekről. Például azt elfelejtették megírni, hogy ha a nemzetközi tudományos publikációk számát nézzük az elmúlt években, akkor a saját korosztályomban és a saját szakterületemen kiemelkedő publikációs teljesítményről beszélhetünk. Azt sem tették hozzá, hogy a hagyományos médiában megjelent tudományos ismeretterjesztő publikációk terén is rendkívül intenzív időszak áll mögöttem. Általánosságban ezek a témák, amelyekkel majd a parlamentben is foglalkozhatok, a szívügyeim. Több mint tíz éve foglalkozom energiapolitikai és gazdasági kérdésekkel. Igyekszem a lehető legmagasabb teljesítményt nyújtani kutatóként, oktatóként, tanácsadóként és médiaszereplőként egyaránt. De miért csatlakozott a Megafonhoz? 2021-ben azért indítottam el a Facebook-oldalamat, mert a koronavírus-járvány után azt láttam, hogy a közösségi média egyre inkább háttérbe szorítja a hagyományos médiát. Ha azt szeretném, hogy a munkámnak valódi hatása legyen, és minél több emberhez eljussanak a gondolataim, a kutatási eredményeim, akkor nekem is jelen kell lennem ezeken a felületeken. De egyáltalán nem értettem ahhoz, hogyan kell ezt jól csinálni, ezért elmentem a Megafon képzésére, majd később csatlakoztam a csapatukhoz. Ma már az egyik legnagyobb elérésű, szakpolitikai témákkal foglalkozó felületet kezelhetem. Különösen sokat köszönhetek az ottani szerkesztőmnek, akihez a mai napig bizalommal fordulhatok, ha bármilyen kérdésem van, vagy formai, esetleg tartalmi segítségre van szükségem. A Megafonnál szerzett tapasztalataim nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kutatási eredményeim és a szakpolitikai gondolataim minél több emberhez eljussanak, és érdemi hatást tudjak gyakorolni a közéleti vitákra. Ha jól értem, azt állítja, hogy a Megafonnál elsősorban kommunikációs és technikai készségeket sajátított el. A közvélemény jelentős része számára azonban a Megafon egyet jelentett a propagandával és az Orbán-kormány politikai narratívájának kiszolgálásával. Tartalmi vagy politikai utasításokat nem kapott? Mielőtt elmentem a Megafon képzésére és elindítottam a saját Facebook-oldalamat, nagyon kevés tapasztalatom volt a közösségi médiában. Akkoriban elsősorban nem is a Facebookot, hanem a Twittert használtam arra, hogy külföldi kutató kollégáim munkáját nyomon kövessem. A Megafon segítségével jutottam el oda, hogy ma már nagyon nagy elérést tudok elérni a közösségi médiában. Tartalmi vagy politikai instrukciókat nem kaptam. Én egy szakpolitikai területtel foglalkozom, és talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy azok közé tartozom, akik a legjobban értenek hozzá az országban. Éppen ezért nem is lett volna indokolt, hogy bárki tartalmi iránymutatást adjon nekem. Soha nem kapott a Megafontól instrukciót arra, hogy miről vagy hogyan kommunikáljon? A Facebook-oldalán közzétett tartalmak kizárólag a saját gondolatait, álláspontját és szakmai érveit tükrözik? Nem kaptam instrukciókat. A Facebook-oldalamon kizárólag az én tartalmaim jelennek meg, és minden ott megjelent bejegyzésért vállalom a felelősséget. Annyit azért érdemes hozzátennem, hogy a Megafonban kialakult egy közösség, mondhatni egy baráti közösség, amelynek tagjai segítik egymást. Ha valaki talált egy olyan témát, amely a másik számára érdekes lehet, akkor elküldte neki. Ez a mai napig így működik. De ez nemcsak a megafonos közösségre igaz. Ugyanez a régi századvéges kollégáimmal is természetes, sőt tegnap is beszéltem egy régi kutató barátommal, akivel korábban több tudományos cikket írtunk együtt. Jelenleg is dolgozunk egy tanulmányon, és felvetett egy új ötletet, amelyre korábban nem gondoltam. Szerintem ez minden szakmai közösség természetes velejárója. Megosztjuk egymással a gondolatainkat, ötleteinket és azokat a témákat, amelyekről úgy gondoljuk, hogy a másik számára is érdekesek lehetnek. A Lakmuszon megjelent egy cikk, amely szerint megafonosként közzétett bejegyzéseit többször is ellenőrizték, és két ügyben is arra jutottak, hogy állításainak alátámasztására a Századvég olyan felméréseit idézte, amelyek ellentmondtak más európai kutatásoknak. Emellett azt is írták, hogy századvéges kutatásokra hivatkozva helytelenül hasonlított össze adatokat. A cikk szerint „a furcsa századvéges eredmények mindkét esetben a Fidesz-kormány politikai üzeneteit erősítették”. Mit szól ehhez? Ezt az új cikket még nem olvastam, de a Lakmusz nem először fogalmaz meg ilyen kritikát velem szemben. Egy korábbi cikkükben – amire vélhetően most is hivatkoznak – egy olyan századvéges adatfelvételt és az abból született eredményeket kritizálják, amelyek azóta megjelentek a szakterület egyik legelismertebb nemzetközi tudományos folyóiratában, az Energy Research & Social Science -ben. Egy ilyen újságban több bíráló, több körben, nagyon alaposan átnézi a kutatást és az elemzést. Természetesen mindig lehet kritizálni a méréseket, és az eredményeinket is. Egy kutatás esetében mindig felvethető kérdés, hogy a módszertana mennyire megalapozott vagy helyes. Én azokban a kutatásokban bízom a leginkább, amelyeket a kollégáim vagy én végeztünk, és nem tartom ördögtől valónak, hogy ezek eredményeiről közleményekben, tudományos cikkekben vagy akár videós formában is beszámolunk. Szívesen fogadom, ha valaki szakmai alapon vitatja ezeket az eredményeket, de itt aligha erről van szó. A Lakmusz nem tényellenőrzést végzett, hanem kukacoskodott, vagy ha keményebben fogalmazok, személyes politikai támadást indított ellenem. Tusványoson Orbán Viktor arról beszélt, hogy ősszel energiakrízis alakulhat ki, amelynek súlyos gazdasági következményei lesznek, miközben Magyarország nincs felkészülve erre a helyzetre, az új kormányban pedig hiányzik a megfelelő tudás és felkészültség a válság kezeléséhez. Nem gondolja, hogy ez úgy hangzik, mintha valaki a saját nemzeti labdarúgó-válogatottja ellen fogadna? Sem fogadásról, sem drukkolásról nincs szó. A volt miniszterelnök egy tényállítást fogalmazott meg. Ha megnézzük az elmúlt napok eseményeit, akkor valóban kirajzolódik egy kaotikus kép a válság kezeléséről. Politikai okokból jelentős személyi változások történtek az MVM-nél és a paksi atomerőműben, miközben még a Gazdasági és Energetikai Minisztérium sem állt fel. A paksi atomerőmű lekapcsolásával kapcsolatos kérdések ráadásul már június vége óta ismertek voltak, ennek ellenére most úgy beszélnek a kialakult helyzetről, mintha derült égből villámcsapásként érte volna a kormányt. Közben az európai gáztárolók szezonális töltöttsége történelmi mélypontra csökkent, a közel-keleti konfliktus pedig tovább növeli a bizonytalanságot az energiapiacokon. Egy rendkívül nehéz helyzet alakult ki, amely a következő időszakban még komolyabb kihívásokat hozhat. Ehhez képest az elmúlt hetekben és hónapokban folyamatosan azt hallhattuk, hogy nincs itt semmi látnivaló és sorra érkeztek a sikerjelentések. Az energiaügyi miniszter körülbelül egy hónapja arról beszélt, hogy sikerült feltölteni az olajtartalékokat, arról azonban nem tett említést, hogy a legkritikusabbnak tekinthető gázolajkészletek szintje alacsonyabb volt, mint amilyen április végén, a kasszakulcs átadásakor. Tehát szerintem Orbán Viktor kritikája megalapozott. Lehet egy másik olvasata is annak, amit Orbán Viktor mondott. Eszerint a Fidesz tizenhat év alatt nem tudott válságálló gazdaságot felépíteni, és egy külső energiaforrásoktól erősen függő, korszerűtlen rendszert hagyott a következő kormányra. Fair egy néhány hónapja hivatalban lévő kormányt felelőssé tenni olyan problémákért, amelyek hosszú évek alatt alakultak ki? Ami a villamosenergia-rendszerben tapasztalható problémákat illeti, szerintem a Tisza-kormányon igenis számon lehet kérni a válságkezelést. Noha június vége óta napirenden volt a kérdés, és előre látható volt, hogy probléma lesz, nem készültek fel megfelelően. Emellett egy válsághelyzetben, amikor a szakértelem és a tapasztalat kulcsfontosságú, leváltották a szakmai vezetőket, az elmúlt napokban pedig egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek, ami teljes káoszt okozott. Ugyancsak felróható, hogy másfél-két héttel ezelőtt, amikor már látható volt, hogy gond lehet a paksi atomerőmű működtetésével, nem kötötték meg előre azokat a villamosenergia-vásárlási ügyleteket, amelyeket akkor még 100 euró/megawattórás áron megtehettek volna. Tegnap estére ez az ár már 550 euró/megawattórára emelkedett. Az üzemanyagpiaccal kapcsolatban is felvethető kritika, hogy április vége és július vége között – annak ellenére, hogy megszüntették a védett üzemanyagárat – csökkentek a rendelkezésre álló gázolajtartalékok. Az előző kormánynak nincs felelőssége? Ami az előző kormány teljesítményét illeti, annak átfogó értékelése szerintem már a történészek és a kutatók feladata lesz. A villamosenergia-rendszer esetében azonban vannak olyan tények, amelyeket érdemes rögzíteni. Az előző évben tízéves mélypontra csökkent Magyarország villamosenergia-importigénye. Az, hogy a paksi kiesés jelenleg elsősorban csak a kora esti órákban okoz problémát, jelentős részben annak köszönhető, hogy 2010 és 2026 között kilencezerszeresére nőtt a beépített napelemes kapacitás. Az elmúlt években energiatároló-fejlesztések is indultak, amelyek most is képesek bizonyos mértékű segítséget nyújtani. Végül az elmúlt napokban a kora esti órákban is azért lehetett fenntartani a rendszer egyensúlyát, mert rendelkezésre álltak a jelentős importkapacitások. Ezek a kapacitások az elmúlt tizenhat évben közel megduplázódtak. Ha ez nem történt volna meg, a jelenlegi válsághelyzetet sokkal nehezebb lenne kezelni. Azt is érdemes tisztázni, hogy az elmúlt évek bővelkedtek energiapiaci kockázatokban, akár a villamosenergia-, akár a kőolaj- vagy az üzemanyagpiacot nézzük. Arra azonban nem emlékszem, hogy az energiapolitika valaha eljutott volna odáig, hogy nyilvánosan lebegtesse a fogyasztók lekapcsolásának lehetőségét. Magyar Péter korábban azt mondta, hogy az Orbán-kormány először a lakosságot korlátozta volna. Ez tényszerűen nem igaz. A világon sehol sincs olyan lekapcsolási terv, amelynek a legvégső pontján ne a lakossági fogyasztók szerepelnének. Szerintem teljesen abszurd, ami ebben az ügyben zajlik. Az, hogy a jelenlegi kormány az elmúlt napokban a visszamutogatás érdekében ilyen abszurd állításokat tett, szerintem rendkívül problémás. Ugyanez igaz arra is, amikor Kapitány István kiposztolja, majd a teljes magyar sajtó utánanézés nélkül átveszi, hogy vasárnap este hét órakor 700 megawatt volt a különbség a tervezett és a tényleges rendszerterhelés között, miközben egy egyszerű ellenőrzéssel a MAVIR honlapján is látható, hogy ennek csak a fele igaz. Az ilyen mértékű valóságtagadás káros, egy válsághelyzetben pedig még inkább az, mert ilyenkor a hitelesség, a higgadtság és a tényszerű kommunikáció elengedhetetlen. Ahhoz a kritikához mit szól, hogy az Orbán-kormányok tizenhat éve alatt nem történtek olyan fejlesztések vagy felkészülési intézkedések, amelyek egy ilyen helyzet kezelését megkönnyítették volna, noha a szakemberek évek óta figyelmeztetnek a klímaváltozás várható következményeire, és az országot sújtó aszály sem új jelenség? Fontos elválasztani az általánosságokat a konkrétumoktól. Nevezze meg pontosan az új kormányzat, hogy milyen elmaradt beruházásokra utal, amikor az előző kormányt bírálja, és mutasson be valóban létező beruházási terveket. Egyébként, ha jól értem, a Tisza-kormány jelenleg azt nehezményezi, hogy az előző kormány nem látott évekkel előre egy olyan eseményt, amelyről az új kabinet állítása szerint három nappal korábban sem lehetett tudni, hogy bekövetkezik. Ez szerintem jelentős ellentmondás. Mire számít, milyen következményei lehetnek a jelenlegi válságnak? Különválasztanám a lehetséges rövid és hosszú távú következményeket. Ami a rövid távú hatásokat illeti, úgy látom, hogy ameddig a Duna vízszintje nem teszi lehetővé a paksi termelés érdemi növelését, addig ez a bizonytalanság fennmarad. Egyszerűen azért, mert a magyar villamosenergia-rendszer gerincét a paksi atomerőmű adja. Arra számítok, és azt is remélem, hogy az ellátásbiztonsági kockázatok néhány napon belül enyhülni fognak. Részben azért, mert a kánikula is mérséklődik, így a villamosenergia-fogyasztás is csökkenhet. Részben pedig a kormányzat által ismertetett vízügyi előrejelzések alapján, bár ezekre nem tudom, mennyire lehet alapozni, mert napról napra változik, amit mondanak. Ami a hosszú távú hatásokat illeti, szerintem ebből a válsághelyzetből azt a következtetést kell levonni – és ezt szakmailag már régóta hangsúlyozom –, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a magyar villamosenergia-rendszer szabályozható kapacitásainak fejlesztésére. Az előző kormány több nagy gáztüzelésű erőmű beruházását is elindította, ezeket minél előbb meg kell valósítani. Ugyanez igaz a korábban elindított energiatároló-fejlesztésekre és az ezeket ösztönző programokra is. Ezeket a programokat a jelenlegi kormány egyelőre parkolópályára tette, szerintem azonban célszerű lenne minél előbb újraindítani őket. Ez a helyzet is rámutat arra, hogy Paks II-re nagy szükség van. A Tisza-kormány azt ígéri, hogy több mint tízszeresére növeli a szélerőművi kapacitást 2030-ig. Helytelen következtetésnek tartom azt, hogy sokkal több szélturbinára lenne szükség. Ha megnézzük az elmúlt napok villamosenergia-mixét, látható, hogy a szélcsendes időjárás miatt a jelenlegi szélturbinák tíz százaléknál is kisebb kihasználtsággal működtek. Vagyis ha mostanra már megépült volna az a 4000 megawattnyi, nagyjából két Paksnak megfelelő beépített szélerőművi kapacitás, amelyet Kapitány István szorgalmaz, az az elmúlt napok szélviszonyai mellett egyetlen paksi blokkot sem tudott volna kiváltani. Nem a szélturbinák ellen akarok érvelni, hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy óvatosan kell bánni az állami forrásokkal, és csak olyan kapacitások fejlesztésére érdemes jelentős összegeket fordítani, amelyek erősítik az ellátásbiztonságot, javítják a magyar vállalatok versenyképességét, és hozzájárulnak az olcsóbb villamosenergia biztosításához. A megoldást a megbízható szabályozható, illetve alapkapacitások fejlesztésében látom, amelyeknek a gyorsindítási erőművek és az energiatárolók mellett a Paks II. is fontos részét képzik. Tegyük fel, hogy – ne adj' Isten – valóban a legrosszabb forgatókönyv valósul meg Magyarország számára, és az új kormány nem tudja megfelelően kezelni a kialakuló energiaválságot. Valóban úgy gondolják, hogy a választók egy ilyen helyzetben automatikusan visszatérnének a Fideszhez, annak ellenére, hogy tizenhat évnyi kormányzás után elsöprő erővel leváltották? Én nem tudom, hogy a Fideszben erről hogyan gondolkodnak, ebben is csak a saját véleményemet tudom elmondani. Én nem így gondolkodom. A lehetőségeimhez képest mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a magyar gazdaság újra lendületet kapjon, és csökkenjenek az ország ellátásbiztonsági kockázatai. Nagyjából egy órával a beszélgetésünk előtt tettem közzé egy videót , amelyben arra figyelmeztetem a Tisza-kormányt, hogy az őszi időszakban – a jelenlegi magyarországi és európai gáztárolói töltöttségi szintek alapján – jelentős esélye van egy gázválság kialakulásának, ezért idejében fel kell készülni rá. Ha arra spekulálnék, hogy a kormány majd elhibázza a válságkezelést, nem tennék közzé ilyen figyelmeztetéseket és javaslatokat. A paksi helyzetre nem készültek fel megfelelően, most pedig itt a következő kihívás, amelyet szerintem már időben kezelni kellene. Én Magyarországért és a magyar emberekért akarok dolgozni. Eddig is ezt tettem, és ezután is ezt fogom tenni. Az elmúlt tizenhat év kormányzása után a Fidesznek miben kellene a leginkább önkritikát gyakorolnia? Nekem az a véleményem, hogy a Fidesznek előre kell néznie. Lehet, hogy túl földhözragadtan gondolkodom, de profi sportoló voltam, és a sportban egy elveszített mérkőzés után a csapat bemegy az öltözőbe, az edzővel megbeszéli, mi volt a probléma, majd kijön, és már a következő mérkőzésre koncentrál. Sportolóként azt tanulja meg az ember, hogy káros az előző meccsen rágódni. Én így élem az életemet, mindig a jelenre és a jövőre próbálok összpontosítani. Szerintem a Fidesznek is ezt kell tennie. Mit tart az Orbán-kormányok legnagyobb energiapolitikai eredményének? A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a 2021–2022-es energiaválság, valamint az azóta is viszonylag magas európai energiaárak ellenére sikerült alacsonyan tartani azoknak a magyar háztartásoknak az arányát, amelyek nem tudják megfelelően felfűteni az otthonukat vagy időben befizetni az energiaszámláikat. Szerintem ez a legfontosabb energiapolitikai mutató, mert annak a háztartásnak, amely nem tud fűteni vagy nem tudja kifizetni a számláit, minden más másodlagos. Nem az energiamix vagy a fajlagos kibocsátás érdekli, hanem az, hogy képes-e biztosítani az alapvető energiaellátását. Az, hogy 2012 és 2026 között Magyarországnak sikerült a legnagyobb mértékben csökkentenie az érintett háztartások arányát, és hogy ez az arány jelenleg is az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban, szerintem jelentős eredmény. És ezen a téren melyek voltak az előző kormány legjelentősebb hibái? A legnagyobb hibának én is azt tartom – amit már mások is elmondtak –, hogy Paks II. nem épült meg. Még akkor is hibának gondolom ezt, ha számos külső körülmény hátráltatta vagy korlátozta a beruházást. De mondok egy másik példát is, mert a paksi bővítéssel kapcsolatos kritika mára szinte közhellyé vált. Az előző kormány viszonylag későn kezdett nagy hangsúlyt fektetni a villamosenergia-rendszer rugalmas, szabályozható kapacitásainak fejlesztésére. Érdemes lett volna korábban nagyobb erőfeszítéseket tenni azért, hogy több szabályozható erőmű épüljön. Az energiatárolók ebből a szempontból némileg külön kategóriát jelentenek, mert ott a technológiai fejlődés csak később jutott el arra a szintre, amikor már érdemes volt jelentős állami támogatást nyújtani ezeknek a beruházásoknak. Ha a kérdés az, hogy számomra milyen lenne az ideális magyar villamosenergia-mix, akkor azt mondanám, hogy szívesen látnék benne több szabályozható erőművet. A frakció átalakítását a Fidesz részben a megújulással és a fiatalítással indokolja. Ebben a folyamatban továbbra is Orbán Viktort tartja a politikai közösség legalkalmasabb vezetőjének? Nekem az a véleményem, hogy Orbán Viktornak továbbra is fontos szerepet kell betöltenie a patrióták közösségében, egyszerűen azért, mert nagyobb politikai tapasztalata van, mint bárki másnak. A politika szerintem tapasztalati műfaj. Én ennek az útnak még a legelején járok, ő viszont már rendkívül nagy tapasztalatot szerzett, ezért szerintem továbbra is részt kell vennie az építkezésben. Az azonban, hogy a következő választáson milyen lesz a politikai kínálat, és kik lesznek a meghatározó szereplők, még nagyon messze van. Szerintem most sokkal inkább a szakmai és szakpolitikai kérdésekre kell összpontosítani. (Borítókép: Hortay Olivér. Fotó: Szollár Zsófi / Index)