● news.bsdnet.hu

Bár a tudósok régóta tudják, hogy bolygónk felszínének kétharmada a közép-óceáni hátságoknál keletkezett, magát az óceánfenéki tágulási folyamatot – amikor a Föld szó szerint meghasad, és új szilárd kéreg születik – ilyen részletességgel és valós időben még sohasem sikerült megfigyelni. A Nature című tudományos folyóiratban megjelent legújabb tanulmány szerint egy francia kutatócsoportnak azonban most pontosan ezt a felfoghatatlan geológiai pillanatot sikerült elkapnia. A kutatók a távoli, lakatlan Amszterdam-sziget közelében telepítettek egy autonóm megfigyelőállomást. A helyszínválasztás nem volt véletlen: a régió a Délkeleti-indiai-hátság közvetlen szomszédságában fekszik, ahol az ausztrál és az antarktiszi tektonikus lemezek találkoznak, és lassan távolodnak egymástól. A kutatócsoport 2024 február végén öt autonóm hidrofont (vagyis víz alatti mikrofont) helyezett el a tengerfenéken, hogy folyamatosan figyeljék a szeizmikus és egyéb geofizikai mozgásokat. Alig két hónappal az indulás után a műszerek valóságos tudományos aranybányára bukkantak. 2024. április 26-án a műszerek azt mutatták, hogy egy erős földrengéshullám söpört végig a mélytengeri régión, aminek hatására a hátság közelében lévő óceáni aljzat mindössze néhány nap alatt 4,2 métert süllyedt. A kutatók modelljei szerint ezt a drámai mozgást az okozta, hogy egy mintegy 3,6 kilométer mélyre becsült magmatározó tartalma – mint egy leeresztő lufi – a kéreg repedéseibe nyomult, miközben jelentős felszínalakító folyamatokat indított el. A legdrasztikusabb omlás április 26-án, este 21:03 és 21:40 között történt. Ezt követően a tengervíz aljzat közelében mért hőmérsékletének hirtelen emelkedését regisztrálták, ami arra utalt, hogy a magma nagy valószínűséggel még aznap este elérte a tengerfeneket. A kutatók leírása szerint a későbbi, lassabb süllyedés már azt jelezte, hogy a magma a magmatározót a tengerfenékkel összekötő nyílt repedéseken keresztül szivárgott ki. Ez a ritka jelenség az úgynevezett óceánfenéki tágulási esemény: a tektonikus lemezek eltávolodnak egymástól, kiengedve az idővel felgyülemlett tektonikai feszültséget földrengések, magmás folyamatok és az új kéreg képződése révén – írja az IFL Science . A geológusok eddig is meggyőződéssel vallották, hogy a folyamat így zajlik, hiszen a hátságtól távolodva az óceáni aljzat anyaga egyre idősebb, ráadásul a tengerfenéken található geomágneses „zebracsíkok” is azt bizonyítják, hogy a kéregképződés az évmilliók során több ütemben történt. Más dolog azonban egy ilyen folyamatot elméleti modellekből ismerni, és más valós időben, műszeres megfigyelésekkel végigkövetni a lejátszódását. „A lemezek eltávolodása folyamatosan új tengerfenéket hoz létre, de ezt a helyszínen még soha nem figyelték meg – egészen mostanáig” – írta Ingo Grevemeyer és Lars Ruepke, a GEOMAR Helmholtz Óceánkutató Központ két geofizikusa a tanulmányhoz fűzött elemzésükben. A szakértők ugyanakkor rávilágítottak a kutatás néhány korlátjára is. A szeizmikus mérések ugyan pontosan megmutatták a földrengések helyét, a mélységüket viszont nem, így a kéreg belső deformációja még további vizsgálatokat igényel. Emellett az esemény előtti és utáni domborzati mérések mélyvízi visszhangmérőkön alapultak, amelyek korlátozott felbontása miatt némi bizonytalanság marad a mélységváltozások pontos mértékét illetően. Ennek ellenére a felfedezés páratlan betekintést nyújt abba a folyamatba, amely alapjaiban formálja a Földet. Bár bolygónk felületének döntő többsége az ehhez hasonló mélytengeri hátságoknál született, a tudomány eddig meglepően keveset tudott arról, pontosan mi is történik a tengerfenék rejtett, sötét mélységeiben a kéregképződés pillanataiban. A mostani megfigyelés minden eddiginél részletesebben mutatta meg, hogyan kapcsolódnak össze a földrengések, a magma mozgása és a kéreg deformációja egyetlen óceánfenéki tágulási esemény során. (Borítókép: Képünk illusztráció! / Fotó: Getty Images)