● news.bsdnet.hu

Valahol az Antarktiszon egy különleges berendezés, a Halley Kutatóállomás óriási, pókszerű antennája nagyon alacsony frekvenciájú (VLF) rádióhullámokat fog, amelyeket a különböző légköri jelenségek, a villámlások, a napviharok és a Föld mágneses mezején áthaladó töltött részecskék keltenek. A kutatók számára ezek a jelek segítenek megmagyarázni az űridőjárást.  Az űridőjárás persze nem olyan, mint a földi időjárás, hanem a Nap és a Föld közötti térben, valamint a Föld felső légkörében lejátszódó fizikai és mágneses folyamatok összességét nevezik így. Alapvetően a Nap aktivitása (például a napkitörések és a napszél) által kiváltott változásokat jelenti, amelyek hatással vannak a modern technológiákra. Az Antarktisz különösen jó hely ezeknek a jeleknek a megfigyelésére, mert ott nagyon kevés az ember okozta rádiózaj, közel van a mágneses pólus és ott futnak össze a Föld mágneses erővonalai. Ezek a jelek valójában nem hangok, az ottani műszerek elektromágneses hullámokat mérnek. Ezeket alakítja át úgy a számítógép, hogy hallhatóvá váljanak az emberi fül számára is. Amikor hanganyaggá alakítják az űrből érkező rádióhullámokat, azok „furcsa és csodálatos hangokat” keltenek. A villámlás például rövid villanásokat, úgynevezett szferikus zajokat ad. Ezek a hangok olyanok, mint a tűz pattogása vagy egy régi rádió statikus zaja. Más villámlási jelenségek azért keltenek sípoló hangokat, mert a villámlásból származó rádióhullámok egy része kijut az űrbe, a Föld mágneses mezője mentén halad, majd az ellenkező féltekén tér vissza. Mivel a magas frekvenciák érkeznek meg először, ezek a „sípoló” hullámok lefelé csúsznak. https://hvg.hu/tudomany/20260215_fekete-sarki-feny-vizsgalata-nasa-raketa Más hangok a magnetoszféra mélyebb rétegeiből származnak. Napviharok idején energikus elektronok lépnek be a Föld mágneses mezője által szabályozott régióba. Ugyanez a tevékenység vesz részt a sarki fény létrehozásában. Madárdalra emlékeztető kórushullámokat is generálhatnak. Ezek, hasonlóan a valódi madárkórusokhoz, általában hajnal környékén érik el a csúcspontjukat, ami még hátborzongatóbbá teszi a hasonlóságot. A hangokká alakítás azonban nem csupán érdekesség. Az ilyen adatok segíthetnek gyorsabban felismerni bizonyos mintázatokat (más kutatásokból már kiderült, hogy az emberi fül meglepően jól felismeri a mintákat, néha még olyanokat is, amelyeket grafikonokon nehezebb észrevenni), könnyebb felfigyelni a ritka eseményekre, és az emberek számára is érthetőbbé válhat az űridőjárás. A hallható hangokká alakítás egyúttal különleges művészeti alapanyag is. A furcsa zajok dallamosak is, és ez inspirálta az Egyesült Királyság nemzeti sarki kutatóintézetét, a British Antartic Surveyt, hogy profi művészekkel összefogva zenévé alakítsák az adatokat. A Sounds of Space projekt keretében júniusban kiadták a Bandcampen meghallgatható Infinitas Formas című albumot , amely az Antarktisz hangjait tartalmazza. A hangok szó szerint földöntúliak, mégis nagyon ismerősek. (Egy felvétel YouTube-ra is felkerült .) „A célunk, hogy érzelmes, élményszerű művek formájában idézzük fel az űr szépségét, csodáját és hatalmasságát, miközben továbbra is a tudomány alapjaira építünk és inspirálódunk” – mondta Diana Scarborough multimédiaművész. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát .