● news.bsdnet.hu

Nostradamus, Baba Vanga, sőt még a delphoi jósda papnője, Püthia is leborulhat az Index olvasói, szerény személyem és nem utolsósorban Róna Péter előtt. Mi ugyanis előbb tudtuk, ki lesz Magyarország következő köztársaságielnök-jelöltje, mint maga a jelölt vagy mint Magyar Péter. Kétszer is. Sőt ha azt is beleszámoljuk, hogy erről most cikket írok, akkor háromszor. Olyan vagyok, mint Besenyő I. V. István, azaz Besenyő Igazam Van István. És el is mondom, hogy miért. (Hát nem? De! Négy.) Július 15-én délelőtt indítottuk a szavazást arról, hogy olvasóink kit látnának szívesen a Sándor-palotában. A listára felírtam Polgár Judit nevét, mindenféle alkotmányjogi megfontolás nélkül, azon az alapon, hogy a világ valaha volt legjobb női sakkozója néhány nappal korábban egy partit játszott az amerikai nagykövetség fogadásán a miniszterelnökkel, és ez nekem akkor elég indoknak tűnt, annak ellenére, hogy korábban egyetlen cikkben, hivatalos fórumon, politikai megmondóember véleményében nem jelent meg az ő neve. Az olvasók egyértelműen döntöttek, Polgár Judit toronymagasan nyert. A szavazás eredményéről pénteken értekeztem Horn Gáborral, az eredményt vasárnap délelőtt meg is jelentettük , és még ugyanazon a vasárnap estén jelentette be Magyar Péter, hogy másnap találkozik Polgár Judittal, és felkéri a köztársasági elnöki tisztségre. Ettől kezdve már csak a babérokat kellett learatnom. Ki is küldtem a kérdést Magyar Péternek, hogy olvasta-e az Index cikkét, és annak hatására döntött-e Polgár Judit felkéréséről. Válasz nem érkezett. Ezt akkor rossz néven vettem, ma viszont már tudom, hogy szerencsém volt, mert így nem lettem részese a Tisza-kormány első komoly politikai kudarcának. Készen álltam ugyanis mindenre. Arra is, hogy megvédjem a miniszterelnököt, és arra is, hogy a sokak által hiányolt társadalmi egyeztetésnek felajánljam a szavazásunkat, amelyet 3600 ember töltött ki. Biztos értékelte volna miniszterelnök úr. Hogy mennyire nem rólunk volt szó, azt egyébként maga a kormányfő tisztázta. A bejelentésében arra hivatkozott, hogy Polgár Juditot „a magyar közélet elismert szereplői” ajánlották aznap, vagyis arra a nyílt levélre, amelyet tizenhat sportoló, művész és tudós írt alá, és amelyet – mint később kiderült – Nagy Tímea olimpiai bajnok kezdeményezett. A jóslatomat tehát senki nem olvasta. Ez a szakmában – mármint most a jós szakmára gondolok – előfordul. Kasszandra, Priamosz király lánya Apollóntól kapta a jóslás képességét, cserébe viszont, amikor visszautasította az istent, azt az átkot is megkapta, hogy soha senki nem hisz neki. Megjósolta Trója bukását, figyelmeztetett a falóra, és mindkét esetben igaza lett. Semmit nem ért vele. Én ennél jóval szerényebb tétekben mozogtam. Amikor a szerkesztőségben bedobtam Polgár Judit nevét, senki nem azt kérdezte, hogy vajon igazam lesz-e. Azt kérdezgették, hogy honnan jött ez a név, és hogy nem csak azért írtam-e be, mert szeretek sakkozni, és ezért nagyra tartom Polgár Juditot. Kasszandrának legalább annyi kijárt, hogy a jóslata tartalmáról vitatkozzanak vele. Nekem a módszertanomat kifogásolták, és nem is alaptalanul. Ez viszont engem soha nem zavart, mert az igazamat nem az eredményből szoktam levezetni, hanem abból, hogy állítom. Besenyő István iskolája. Na de mindegy is, a folytatást ismerjük. Polgár Judit másnap közölte, hogy nem érez magában elegendő erőt egy megosztott nemzet egyesítésének történelmi felelősségéhez. A Medián felmérése szerint a megkérdezettek kétharmada, sőt a Tisza-szavazók hatvan százaléka is kifogásolta, hogy elmaradt a beígért egyeztetés (ezt mondjuk, ugyebár, orvosolhattuk volna, ha a miniszterelnök válaszol). Utána jött két és fél hét casting, amelynek során a miniszterelnök találkozott a Vidéki prókátorként ismertté vált Fülöp Botond ügyvéddel, Romsics Ignác történésszel, végül, szerdán Baka Andrással, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökével. Közben a nyilvánosságban felvetődött Bödőcs Tibor, Rubik Ernő, Arató András és Palvin Barbara neve is, ByeAlex pedig egy macskát javasolt. Csakhogy az igazi jós szerepét ebben a történetben nem én játszom. Van ugyanis valaki, aki nálam sokkal tapasztaltabb, műveltebb és szakmailag jobban van képben – jó, ilyenből több is van, de most nem ez a lényeg –, mégpedig Róna Péter. Ő volt az, aki május 20-án, vagyis két és fél hónapja megnevezte Baka Andrást, és nemcsak megnevezte, hanem el is magyarázta, miért ő a legalkalmasabb jelölt. Az érvei pedig bőven túlmutattak azon, amit én Polgár Judit mellett fel tudtam hozni. Róna Péter jogász-közgazdász, az Oxfordi Egyetem Blackfriars Halljának tanára, a hatpárti ellenzék 2022-es köztársaságielnök-jelöltje május 20-án, lapunknak adott interjújában nevezte meg Baka Andrást . Akkor, amikor Sulyok Tamás még bőven hivatalban volt. Két és fél hónappal később újra felhívtuk, hogy megtudjuk, honnan tudta már akkor, ki lehet a végső befutó. Azzal kezdte, hogy elmondta, rossz a kérdés. Szerinte ugyanis nem azzal kell kezdeni, ki legyen a köztársasági elnök, hanem azzal, hogy milyen feladatot kell elvégeznie. „Magyarország a rendszerváltás óta alkotmányos válságban él, mert nincs hitelt érdemlő alkotmánya” – mondta. Az érvelése szerint 1989–1990-ben az 1949-es alkotmányt módosították, beleírták a demokratikus paramétereket, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, de nem nyúltak hozzá ahhoz, ami az egészet jellemezte: a hatalom egységéhez. Az eredeti szöveg az 1936-os szovjet alkotmány fordítása volt, annak pedig a lényege az volt, hogy a hatalom egy kézben összpontosul. Ez a szerkezet Róna szerint érintetlen maradt, a demokratikus elemek pedig szépen lassan leperegtek róla. Aztán jött, ami jött a Fidesz korszaka alatt: „A kormány maga alá gyűrte az Országgyűlést, a kettő együtt pedig maga alá gyűrte az igazságszolgáltatást.” Ebben a folyamatban szerinte egyetlen köztársasági elnök sem tett semmit azért, hogy ne ez történjen. A mostani helyzet ezért is speciális: tudniillik az új államfőnek úgy kell elnökölnie, hogy nincs mögötte működő alkotmány. Az Alaptörvény elvesztette a hitelét (ha volt egyáltalán), a kormány maga jelentette be, hogy újat kell alkotni – Róna szerint helyesen. Vagyis az elnöknek a saját hatáskörét kell gyakorolnia egy olyan időszakban, amikor közben az alapokat írják újra. Ebből következik az igény arra, hogy az elnök jelentős szakmai ismeretekkel rendelkezzen az alkotmányozásról, az alkotmányelméletről és az alkotmányos kormányzásról. Sulyok Tamás felfogását, amely szerint az államfő kizárólag eljárási vagy formai szempontok alapján vizsgálja a hozzá kerülő törvényeket, tarthatatlannak nevezte. Egyrészt azért, mert szerinte maga az Alaptörvény sem ezt mondja, másrészt azért, mert a 9. cikk két tartalmi feladatot ró az elnökre: fejezze ki a nemzet egységét, és őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett. Ezek Róna olvasatában nem eljárási, hanem tartalmi kötelezettségek. Szerinte Sulyoknak nem azért kellett mennie, mert az új kormány azt mondta. Azért kellett mennie, mert nem teljesítette az Alaptörvényben rögzített feladatait. Nem fejezte ki a nemzet egységét, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett – fogalmazott, hozzátéve, ezt a magyar kormány nem fogalmazta meg a megfelelő módon. Az elnöknek – Róna szerint – eszközei is vannak a meghatározott kötelességeinek elvégzésére, csak az elődjei nem éltek ezekkel: bármikor felszólalhat az Országgyűlésben, törvényt és népszavazást is kezdeményezhet. Olyan emberre van tehát szükség, aki ezeket a jogosítványokat egy végiggondolt alkotmányos felfogás keretében tudja használni. Szó sem lehet olyanokról, akiknek nincs megfelelő képességük, képzettségük, tapasztalatuk és hátterük – mondta. Akit – mindezek figyelembevételével – alkalmasnak tart az államfői posztra: Baka András, akit „hazánk egyik legkiemelkedőbb jogászának” nevezett. Sőt Róna még ennél is tovább ment. Nemcsak megválasztani javasolja Bakát, hanem megbízást is adna neki. Az új elnök feladata az lenne, hogy – a háttérből vagy az előtérből – levezényelje az új alkotmány megalkotását, megfelelő szakértői és képviseleti háttérrel. Amiből az is következik, hogy az elnök gyakorlatilag a saját megbízatásának a végét készítené elő. Ettől a bekezdéstől az interjú már nem az elnökjelöltről szól… Róna szerint ugyanis az egész alkotmányozási terv, amire a kormány készül, rossz alapon áll. Az alkotmányozó kétharmad fogalmát abszurdnak nevezte. Nincs olyan, hogy alkotmányozó többség, nincs olyan, hogy alkotmányozó kétharmad. Az alkotmányt nem a politika hozza létre, hanem a nemzet – mondta, és ezt teljesen alapvető elméleti kérdésnek nevezte. Az érve: a hatalom mindig is a saját hatalmának maximalizálásában érdekelt, akkor is, ha jóindulatú és tisztességes emberek gyakorolják. Ezt szerinte a politikai filozófia Platón óta tudja. Ha tehát a politikára bízzuk az alkotmányozást, akkor a politika fogja megmondani, hol vannak a saját hatalmának a határai. Vagyis a kecskére bízzuk a káposztát. Ebből következik – álláspontja szerint –, hogy nem lesz hiteles az ilyen alapokon megszülető alkotmány. Az alkotmány akkor lesz érvényes, akkor lesz a társadalom fejlődésének az alapja, ha a magyar társadalom a magáénak érzi, és nem a hataloménak – fogalmazott. Arra a kérdésre, mégis miként lehet, hogy hónapok óta ő az egyetlen, aki ezt az álláspontot markánsan képviseli, miközben a közbeszéd egyre újabb neveket dobált be, annyit válaszolt: ez egy nagyon szomorú történet. A magyar társadalomnak, a magyar szellemi elitnek, a magyar jogásztársadalomnak egyszerűen nincs használható elképzelése arról, hogy mire való egy alkotmány – mondta, és ezt az elmúlt harminchat évre nézve is érvényesnek tartja. Szombaton a Tisza-frakció szavaz arról, kit jelöl köztársasági elnöknek. A hivatalos jelölés határideje hétfő tíz óra, a parlamenti szavazást keddre, augusztus 11-re tűzték ki. A Fidesz és a KDNP bejelentette, hogy nem vesz részt a választáson. Kasszandrának egyébként végig igaza volt. Nagyon úgy néz ki, hogy Rónának is. Nekem meg annyiszor van igazam, ahányszor csak akarom. Hát nem? De. Öt! Illetve majd szombaton kiderül. (Borítókép: Őrségváltás a Sándor-palota előtt.  Fotó:  Barry Winiker / Getty Images)